Dr. Széles Attila, a Vértesi Erdõ Zrt. vezérigazgatója, az idei Hadak Útja éjszakai túrák megrendezéséhez nem járult hozzá.
Az alábbi levelet küldtem neki. Megismerve a másik fél elképzelését, remélem eloszlanak a félreértések és békejobbot nyújthatunk egymásnak.
"Tisztelt Vezérigazgató Úr!
Nagy sajnálattal értesültem arról, hogy a június 26-ra tervezett Hadak Útja teljesítménytúra éjszakai távjainak megrendezését megtiltotta.
Az erdõrõl, az erdõ védelmérõl és az erdõgazdálkodásról szóló 2009. évi XXXVII. tv. 93.§ (1) bekezdés e) pontja értelmében ehhez minden joga megvolt, akár nem is kellett volna indokolnia döntését.
Azonban mégis megtette, s véleményem szerint ezt igen álszent módon tette. "Azért hoztam ezt a döntésemet, mert az ilyen éjszakai teljesítménytúrák a vadállomány nagymértékû és indokolatlan zavarásával járnak."
Felhívom a figyelmét, hogy csak ebben az évben 57 éjszakai vagy éjszakába nyúló teljesítménytúra kerül megrendezésre, az ország szinte összes erdõgazdasági tájára jut belõle. S ez így volt az elmúlt esztendõkben is. Ebbõl ez az egy éjszakai túra esett volna a Vértes területére. Ön sem gondolja komolyan, hogy ez visszafordíthatatlan károkkal járna a vadállomány szempontjából.
Még soha nem merült fel aggály azzal kapcsolatban, hogy az éjszakai túrázás a vadállomány nagymértékû zavarásával járt volna (legfeljebb a vadászoknak kellemetlen). Mindenütt békésen megfér egymás mellett az erdõgazda a vadgazda és a természetjáró. Nem akarok elõhozakodni az erdõ hármas funkciójával, miszerint az erdõt oly módon kell használni, hogy egyaránt érvényesüljenek benne a védelmi, közjóléti és gazdasági követelmények.
Biztos lehet benne, hogy a természetjárók azok, akik a legjobban ügyelnek az erdõ tisztaságára, csendjére, hiszen legalább annyira szeretik és óvják az erdõt, mint Ön a vadállományt. Nem lopják a fát, nem okoznak erdõtüzet, nem raknak le hulladékot az erdõben. Nem kapartatják össze az erdõ talaját quad-jaikkal, nem verik fel az erdõ csendjét kiabálásukkal, nagy teljesítményû motorjaikkal. Nem vágják fel az utakat, nem lövik halomra a vadat.
Csak gyalogolnak, fényképeznek, élvezik a friss levegõt és az erdõ csendjét.
Az, hogy mit tekintünk „indokolt zavarásnak” csak értelmezés kérdése. Attól függ kinek a szemszögébõl, milyen érdekbõl tesszük azt. Az Ön szemszögébõl nyilvánvaló, hogy a vad vélt nyugalma a fontos, más embernek pedig más.
Levelemmel nem állt szándékomban Önt megbántani, nem kívánom, hogy változtassa meg döntését. Sõt elismerésemet szeretném kifejezni Önnek és munkatársainak, hogy szakszerû munkájukkal úgy gazdálkodnak közös kincsünkkel, az erdõvel, hogy unokáink is örömüket leljék benne. De szerettem volna felhívni a figyelmét, hogy mi természetjárók nem ellenségei vagyunk Önöknek, sokkal inkább potenciális szövetségesei.
Ha van kedve, inkább jöjjön el Ön is, ízlelje meg személyesen, hogy mirõl is szól a teljesítménytúrázás.
Mély tisztelettel:
Rehor Mihály
okleveles erdõmérnök "
