Túrabeszámolók


Szent Iván éji sóút

DJ_RushBoyTúra éve: 20102010.06.15 15:07:51

Sóút éjszakai extra 50



Úgy érzem errõl a túráról muszáj írnom beszámolót!



Immár másodjára veszek részt az 50-es távon, tavaly a Kaptárkövek 55-rõl jöttünk ide, most kipihentebben vágtam neki a túrának.

Nem vagyok oda annyira az Alföldi túrákért, de mindenben igyekszem megtalálni a szépséget.



21:30-kor indulunk neki Brigivel a távnak. Felvesszük a láthatósági mellényt, és ebben riogatjuk Szolnok lakosait egészen addig amíg ki nem érünk a városból.

Szerencsére jó a memóriám, így szépen kitalálunk a városból.

Egy srác csapódik mellénk, a tempónkat dícséri. Elhaladunk egy tanya mellett, szerencsére emlékszem az irányokra, így nem kavarunk. Immár a vasút mellett haladunk, és szerencsénkre két vonatot is látunk elhaladni a sötét éjszakában.

Nemsokára Abonyi út vm.-hoz érünk ahol finom csokival kínálnak a szervezõk.

Jól esik mindenkinek ebben a fülledt meleg éjszakában, be is toljuk secc perc alatt.

A S+ jelzésen haladunk tovább, továbbra is jó tempóban és fáradtságnak nyoma sincs. Még a srác is jól jön velünk. Hosszú, monoton egyenesek jellemzik a következõ etapot. Sorra hagyjuk le az elõttünk indulókat. A 2. ponton vagyunk egy idõ múlva, ahol ásványvizet kapunk ami jól esik a továbbra is meleg idõjárásban.

Tovább indulván megcsodáljuk az Albertirsa-Vinnyica közötti hatalmas magasfeszültséget. Egy autó jön szembõl, tavaly is ilyen tájban érkezett ez a kocsi, amiben pedig nem más ül mint a fõszervezõ úr, Lipák István. Jól esik hogy vigyáz ránk, és tanácsokat mond közben. Jó kedvvel érkezünk a 3. EP-ra. Ásványvizet, és csokit kapunk ismét. Valami oknál fogva az aszfaltúton jobbra indulok el, de gyanús hogy túl széles az út, nem emlékszem ilyenre tavalyról. Megcsodáljuk a buszmegállót, ahol hétköznap két, hétvégén egy busz sem áll meg :-)

Szerencsére idõben korrigálok, másképp lehet hogy Újszászon kötöttünk volna ki:)

Ráfogtam a buszmegállóra a tévedést :) Immár a helyes úton haladunk tovább egyenesen. Lipák úr ismét elporzik mellettünk a verdával.

Ismerõsöket elõzünk, kicsit elbeszélgetek mindenkivel. A Hell To Roadon (by: vaddino) vagyunk, most annyira nem visel meg, bár tény hogy jó hosszú rész ez.

Túlélve a 8 km aszfaltot Pokoltanya állomáson vagyunk, a pontõrök kicsit beljebb vannak mint tavaly, de kellemes kis házikót találtak cserébe.

Meg sem lepõdök a profi ellátáson, lehet választani, vagy csoki, vagy nápolyi.

Az ásványvíz persze járt mellé. Egy másik srác kérdezi hogy csapódhat-e hozzánk. Miért is ne? Immár 4-en haladunk tovább, de nem sok idõ telik el, és egyikõjük (aki még Szolnok után jött velünk) lemaradt. 3-an maradtunk.

Erõs tempóval haladunk, bár a talaj sok helyen vizes és saras, így megfontoltnak kell lenni. A srác folyamatosan beszél velünk, kérdezget, mi válaszolunk, õ hüledezik :) Nem kicsit.

Viszont megdícsérjük, mert nagyon jól jön, pedig ez az elsõ túrája életében, és fáradtságnak semmi jele rajta.

A Gulyaréten van a 4. EP, itt energiaitalt kapunk. Tétovázok megigyam-e, a többiek már húzzák is, én úgy döntöttem majd Tápiószelén. 3,4 km innen a falu.

Beérvén kutyusok vicsorognak a kerítések mögül, de a hangulatunk továbbra is jó.

Tápiószele, Faház Büféhez érkezünk, a 30-as táv célja.

Úgy rémlett még hamarabb hogy itt kapunk virslit, és lám, jól gondoltam.

Nagyon jól esik, ráadásul Brigi nem kéri, így az övét is megeszem.

(még 2 ember akarta rám ruházni a virslit, ohh, ha nem túrán lettem volna...)

Kis technikai szünet, majd jó 20 perc pihi után indulunk tovább továbbra is hármasban.

Elõtte még Lipák urat megkérdem hogy életbe léphet-e a kettes verzió az itinerben, vagyis az aszfalton haladhatunk-e. Természetes beleegyezés, így nyugalommal tölt el hogy szabályos úton haladhatok.

Innen kemény aszfaltgyilkolás, jó edzés ez a szeptemberi Hõsök Túrájára. Utólérjük a büfében már látott Bell Sanyiékat, majd még két kocogó illetõt.

Nocsak, itt vagyunk az élbolyban. Tápiószentmártonig nem sok érdekességrõl tudok beszámolni, max annyiról hogy a lámpát még a büfé után eltettük, és immár világosban haladtunk tovább. Pár érdekes turistajelzéssel is összefutunk, a S3-szög felettébb az, a Z+ még jelölve van a térképen legalább. Utolsó EP következik. Csoki és víz jár ismét, majd nem idõzünk sokat Brigivel, és indulunk is tovább. Nem írtam még, de a hosszú aszfalton a Pokoltanyánál megismert srác inkább maradt Sanyiékkal, és jól tette mert szépen be is ért végül a célba.

Ketten vagyunk, elõttünk már senki. Z+ jelzésen haladunk, elõjön az álmosság elég erõsen. Általában hajnal 4-5 fele jön ki, most is így van.

Erdõszõlõ számomra hatalmas városnak tûnik, aminek soha nem akar vége lenni. Viszont tavalyról megjegyeztem a bolt érdekes nyitvatartását, amin most is jót mosolyogtam. Reggel 6-tól 9-ig :-) Bezzeg mellette a kocsma.. déltõl késõ estig.

A falu végén a Z- eltér balra, majd innentõl végig szalagozáson haladunk, ami tökéletesen követhetõ egészen a célig.



06:15-re érünk a célba, ami 8 óra 45 perces menetidõnek felel meg. Ez eddig ok, de most jön a bónusz amit tavaly kihagytam (én hülye).

Ingyen belépõ járt a Nagykátai strandra. (A nevezési díj mindössze 800 ft volt)

Nofene, nem hoztam fürdõgatyát. Probléma egy szál sem, már hoztak is nekem egyet a kedves portások.

Felöltözvén még igen kellemes idõ volt, és a meleg-gyógyvizes medencébe áztattam magam, majd kicsit átmentem az úszómedencébe.

Szép lassan jöttek a többiek, és egyre jobb lett a hangulat. Késõbb kiültünk a vendéglátóshoz, és ismeretlen túrázókkal olyan jól éreztem magam, mintha csak a Balatonnál ültünk volna.

Nem sokára megjött Kocsis Jani is. Meséltünk, nevetgéltünk, folyt a sör elég rendesen :)) Elsõnek érkeztünk Brigivel, de kb. utolsónak távoztunk jó 8 óra kellemes pihenés után a strandon.



Köszönöm a szervezõknek ezt a szuper ellátást, nagyon-nagyon megszerettem ezt a túrát! Pedig voltam már két 30-ason és egy 50-esen, de most valahogy iszonyúan nagyot lépett a szememben elõre ez a túra, és megígérem hogy jövõre is itt leszek, mert a célban azt a hangulatot át kell még párszor élni :)