Túrabeszámolók


Hadak Útja

mazsaTúra éve: 20102010.06.26 19:29:35

Csillagösvény 33


Ugye, mivel nem illendõ a vadakat indokolatlanul zavarni, így a 33 km-es éjszakai túra átalakult nappalivá, s lõn Felhõösvény, ahogy magamban hívtam. Ugyanis az idõjárás vicces kedvében volt... Reggel esõ, majd felhõ, majd esõ, majd napsütés... ezek váltották egymást végig a túra alatt. A túra elején falkapaszkodtunk pár emelkedõn, megekerestük a trükkös a keresztezõdéseket, úsztunk egy kicsit az esõzés miatt kialakult patakban, majd elértünk az elsõ EP-hez, ahol finom csokival vártak minket. Utána a fenyvesben folytattuk utunkat a piros jelzésen, majd elhaladtunk a nagyon szép bányató mellett. Sok vizes-lápos úton haladtunk el, míg elértünk a második ponthoz Gerencsérvárig, ahol frissítõvel vártak minket. Továbbmenvén a zöld sávot követve vezetett útunk, elhaladtunk a szentgyörgyvári erdészházak mellett, majd egy hosszas emelkedõ után lekanyarodtunk a zöld kereszt jelzésre. Innen nem messze találtuk a harmadik EP-t Pátrácosnál, ahol ismét kaphattunk ásványvizet. A mûúton mentünk tovább 1 km-t, utána visszatértünk az erdõbe immár a kék jelzést követve. Miután összekapcsolódott a kék és kék kereszt jelzés elindultunk Csókakõ irányába. Leereszkedtünk a Vár-völgybe, majd felbaktattunk a Csókakõi-várba, ahol a kedves munkások minden turista kedvéért abba-abbahagyták a lépcsõ felújítását. Egy kis szusszanás és beszélgetés után elindultunk vissza Mór felé... Két féle út közül válaszhattunk, mi maradtunk a megszokott piros L jelzésû útnál, ami a hegygerincen vezet. Innentõl nagyon kellett figyelni hova és hogyan lép az ember, mert az út csúszós volt és több kidõlt fa és ledõlt ág és bonylította a haladást. Miután visszaereszkedtünk az erdõbe az a látvány tárult elénk, hogy a természet  milyen mértékben képes pusztítani önmagát. Temérdek fa dõlt ki a völgyben. Ennek köszönhetõen a turistatút néhol teljesen el volt zárva. Be kellett vetnünk famászó, kúszó, kerülõ tehetségünket ahhoz, hogy ezen a szakaszon átvergõdjünk. Utána még várt ránk egy igen húzós emelkedõ, de végül sikeresen kiértünk az erdõbõl és visszaértünk a rajtcélba, ahol sósnégyessel, üditõvel és joghurttal vártak minket. Átvehettük a nagyon szép csillagképes kitüzõt, csókai váras oklevelet valamint sikerült összegyûjtenem a "4 évszakos" bélyegzõket így még egy nagyon szép kitüzõvel lettem gazdagabb.


A nagy bölcsesség a végére Feritõl: "A fa nem vág fejbe, annak neki kell menni."  :-)