Teve újra hegyen
Nem terveztem a Mátra után ilyen gyorsan ennyire hosszú menetet, mégis az MSTSZ szervezte versenyek jó minõsége és a rajt/cél közelsége miatt beneveztem. Korrekt itinert hátoldalán útvonalvázlattal adta meg a jó hangulatot. Az idõ borús volt ugyan, de kegyes hiszen sem ekkor sem késõbb nem esett.
Danival róttuk az elsõ 2-3 Ep.-t, de aztán elmaradt, mivel a múlt heti turul kissé kiszívta erejét. Az elsõ etetõ pont a Hûvösvölgyben volt, ahol mindenféle finomság közül válogathattunk. Itt még össze-össze ragadtam emberekkel, de az Árpád kilátóról már egyedül döngettem lefelé. A hármashatárhegyi kaptatót is gyorsan abszolváltam s értem el a virágos nyeregig, ahol ismét elmerülhettem a kulináris élvezetekben. Még izotoniás csoki is volt. Aztán nyomulás tovább a sárgán, de most visszafelé. Mármint a sárga 70-hez képest. Végigcaplattam az alsó és középsõ Jegenyevölgyeken (vagy csak egyen?) s átvágva a Solymári úton lassú emelkedés a Zsíros hegyre. A tetején újabb EP. Aztán az antónia árkon lefelé s tovább a hosszú árkon. Finom emelkedõ a Nagy Szénásra, ahol kissé már kornyadoztak a teve lábak. Szerencsére hamar visszajött az erõ, aminek nagy lökést adott a kerítés melletti terülj-terülj asztalka és a kapott baráti szavak. Innen egy véget érni nem akaró lejtõ a Fehér úton, s egy ugyancsak végnélküli emelkedõ a gyönyörû szép Cseresznyés völgyön. Nehezen jött el az Anna vadászház, de megvolt az is. Aztán Athosz pontja következett, ahol igazi futó vendégszeretetben volt részem s megtudtam miért olyan jó a környéken a szalagozás. Merthogy egy futó szalagozott. Innen is köszönet ezért. Aztán a terep legkeményebb emelkedõje jött, majdnem a Nagy kopaszig. Szerencsére elõtte elhúzták a pályát jobbra a Vöröspocsolyás hátra. A Cserkészút mellett volt az újabb EP, ahol a Zsíroshegyi pontõr fogadott hasonló kedvesen, mint pár órával korábban. "Hogy telik az idõ" gondoltam magamban. A vadaskert környékén kevertem egy jót, valahogy elvesztettem a szalagokat s rossz irányba indultam a sárga+-on is. Azért meglett a Budakeszi-i út s átvágva rajta értem el hamarosan a Kis-kõfejet s kezdtem becserkészni a Makkosmáriai templomot. Volt még egy 300 méteres elkeverésem lefelé s aztán vissza. Hiába itt már nem voltam a top-on. A templom EP.-n kis ejtõzés, majd totális bizonytalanság. Eltüntek, ill. más típusú szalagok jöttek. Aztán egyszercsak bejött a sárga s onnan meglett a Kies völgy is. Szerencsére innen már jól ismertem a terepet. De aki nem? Sorrento után belassultam s fõleg az emelkedõk fogtak meg. De azért igyekeztem elõre. A Frankhegyi th-után értem be Koppányt, aki épp a GPS-ével babrált. Mondjuk a mûút ezen részén se szalag, se jelzés nem volt. De volt helyismeret s így némi emelkedést követõen meglett a Magashegyi-út. Kis lerogyás a székekre, zaba s saját testem továbbvonszolása következett. Koppányban még bõven volt erõ így õ hamar elhúzott. Még 170 méter szint a Széchenyi hegyi végállomásig, ahol az utolsó Ep. volt. Harsány fiatalok biztattak s hogy mutassam milyen kemény vagyok ügetni kezdtem. Szerencsére már csak lefelé kellett mennem.
Jó kis verseny volt ez. Kiváló útvonalválasztással. Legalábbis nekem nagyon teszett. Jók voltak a frissítõpontok és barátságosak a pontõrök. A végén volt érem, poló és még kupát is kaptam. Szóval ajánlom mindenkinek ezt a kellemes, jól megszervezett versenyt. |
