Balaton 50
2010.06.26.
A hétvégére fõleg a vasárnapi Buda határán volt betervezve, de szombaton is szerettem volna valahova elmenni. Gondolkodtam, hogy merre menjek, de hétfõn fórumon ajánlottak egy fuvart erre a túrára, így ezt választottam. Ezután elkezdtem információkat gyûjteni a túráról, elolvastam a korábbi beszámolókat, ahol elég rossz véleményeket írtak a túra jelzettségérõl. A Téry Ödön TBT-t már ismertem a Téry túrákról, így a szervezési körülmények nagyon nem leptek meg, viszont a Balaton környékén még nem jártam, így a terepviszonyokról, a jelzésekrõl fogalmam sem volt. Pénteken elmentem venni egy Balaton turistatérképet, fejben jól áttanulmányoztam az útvonalat. Szombat reggel indulás elõtt még megnéztem az idõjárás-elõrejelzõ radarképet, délután láttam egy kevés csapadékot, s egész napra 20-22°C körüli hõmérsékletet.
Szombat reggel 7 elõtt pár perccel érkeztünk meg a balatonfüredi rajtba, utastársaim közül egy a 30-as távon indult, ketten pedig 9 órás teljesítést terveztek, így nem együtt mentünk a túrán, valamint visszafelé is vonattal terveztem jönni. Nem akartam nagyon sietni, gondolván a holnapi túrára, valamint mivel elõször járok itt, kényelmes, nézelõdõs túrát akartam. Még indulás elõtt a kocsmában bedobtam egy kávét, aztán neveztem. Már épp készültem indulni, amikor megláttam Pintz Janit - múlt héten az Óbudai határtúrán is találkoztunk - mondtam, hogy nevezzen be gyorsan, én megvárom, s mehetünk együtt. Õ már pár éve végigjárta a túrát Hevér Bubuval, mondta, hogy akkor is sokat kellett térképészkedniük, úgyhogy örültem, hogy nem teljesen egyedül vágok neki az útnak. A rajtban kapott dokumentumok közül a fénymásolt térképre nagyon rá se néztem, hanem azonnal a táskám mélyére süllyesztettem, a szöveges leírás az elején még jól jött. Az idõ felhõs volt, nem volt úl meleg (egész nap maradt ez az idõ, nagyon kellemes volt), de azért a pulcsitól indulás után rögtön megváltunk, s így másztunk fel a Tamás-hegyre a Jókai-kilátóhoz. Megkaptuk a pecsétet, majd felmásztunk a kilátóba, ahol a lépcsõ, hát, elég érdekesre lett építve. Folytattuk utunkat lefelé a hegyrõl, s most már megállapítottuk, hogy a kék jelzés nagyon szépen fel lett újítva, mindenhol egyértelmûen fel van festve, ha az ember egy picit odafigyel a jelzésekre nem téved el (persze akadtak, akik nem annyira figyeltek oda a jelzésekre). Hál'istennek a kék végig ilyen jó volt, amikor ezen a jelzésen haladtunk nem volt nagyobb probléma a navigálással. Beértünk Balatonarácsra, ahol rövid ideig elhagytuk a kéket, s a temetõnél megkaptuk a 2 bélyegzõt. Beugrottunk a temetõbe megnézni a Lóczy-síremléket, majd visszatértünk a kékre. Egy aprócska ösvényen kellett bemenni az erdõbe, de ez is viszonylag észrevehetõ volt, s kaptathattunk fel a Péter-hegyre, ami engem nagyon-nagyon megizzasztott. Közben elkezdett szemeregni az esõ, de komolyabban nem kezdett rá, s egy óránál ez a szemerkélés se tartott tovább. Leértünk Csopakra, itt egy-két ház láttán tátva maradt a szánk, de a faluba nem mentünk be, bár páran nem vették észre a jelzés elágazását, s elindultak a falu belseje felé, úgy kellett utánuk szaladnom, hogy ugyanmá' nearra. Újabb hegy, ezúttal Csákány névre keresztelve, itt ellenõrzõ pont is volt, valamint Endrõdi Sándorról elnevezett kilátó is, ahova természetesen felmásztunk. Innen is leereszkedtünk, s leértünk Lovasra, ahol az Italboltnál volt a pont. Itt tartottunk egy kis pihenõt, Jani ivott egy sört, én egy vörösboros kólát és egy csokit vásároltam. Érkezett egy nagyobb csapat biciklis, bíztunk benne, hogy itt megelõznek és nem a szûk erdei ösvényeken kell majd kerülgetni egymást, de õk is megálltak frissíteni. A térképemen megnéztük merre megyünk majd tovább, memorizáltuk a trükkösebb elágazásokat. Az elejét picit lazára vettük, mert már 10:30 volt, s a pontõr szerint még csak olyan 12-13 km körül járhattunk. Gondoltuk majd a következõ részeket picit jobban megnyomjuk, a hegyek nagyrészén túl vagyunk, már csak a Recsek-hegy van hátra. Nekivágtunk hát, egy darabon együtt haladt a P-Z-S , majd a S balra letér. Igenám, csak ez a P jelzés nemigen volt semmilyen térképen feltüntetve, állítólag most festették fel, s azt vártuk, hogy elõbb az fog letérni, majd késõbb mi a sárgával. A biciklisek közben elhaladtak mellettünk, mi folytattuk tovább utunkat a kis ösvényen, balról tehéncsordát hallottunk, de nem láttunk át a bozóton. Egyszercsak eltûnt a S jelzés, de nem tudtuk, hogy hol, azt gondoltuk, csak nincs felfestve, volt ugyan egy út balra, de utána volt még egy S jelzés, s az nem utalt rá, hogy ott be kéne fordulni. Hamarosan azonban jött szembe egy túratárs, aki egészen Felsõörsig elment, s onnan jött vissza (célszerûbb lett volna onnan már a zöldön mennie tovább, mert az is belemegy a túra útvonalába, de azt mondta, hogy elindult arra, de eltûnt a jel a focipályánál). Megállapítottuk, hogy valószínûleg nem ez a jó irány, visszamentünk az elágazáshoz, (közben 3 narancssárga pólós kollégát is megkíméltünk Felsõörs meglátogatásától) s a másik úton folytattuk utunkat, ahol elõbb egy árva S+-et találtunk, majd a sárga sáv is meglett. Alkalmi túratársunk nagyon jó tempóban haladt, így hoztunk az idõnkön, bár szerintem tudott volna jóval gyorsabban menni, de biztosabbnak látta velünk. Innen Veszprémfajszig nem volt problémánk, Balácapusztát a mûúton közelítettük meg, csak visszafele vettük észre, hogy beljebb egy fasor mentén valami szalagozásféle van. Veszprémfajsz központjában minden délben bezárt, így már kezdtünk felhagyni a reménnyel, hogy valami italt tudunk vételezni, mikor találtunk a falu szélén egy nyitva lévõ vendéglõszerûséget, ahol alkalmi túratársunk meghívott minket egy italra, ezúton is köszönöm. Ezalatt a narancssárga pólósok megelõztek, s kezdtük úgy érezni, hogy mi vagyunk az utolsók. Továbbindultunk a mûúton, egy játszótér mellett haladtunk el, ahol valami falurendezvény volt. Janiék anno itt mentek be az erdõbe a P+ mentén, majd elvesztették a jelet, s kis bozótmászás után egy szekérútra érve lett meg. Nekünk azonban most a Z kellett volna, bár mindkettõ ugyanoda megy, a Z rövidebb kicsit. Ahogy haladtunk az aszfalton jobbra két nagy szalagot látunk, kapuként mutatva az utat, s ekkor egy túratárs vergõdött ki éppen elég leharcolt állapotban. Elmondása szerint két túratársával mentek, de jegy jelet láttak, majd egy bozótoson mentek tovább, ami annyira sûrû lett, hogy inkább visszafordult. Mi is bementünk, bár út vagy ösvény egyáltalán nem volt, egy-két nyomsáv volt kitaposva a fûben. Egy nagy fán megtaláltuk az igen öregnek tûnõ, ütött-kopott-benõtt Z jelzést, de járható út, vagy csapás semerre se volt. Elõvettük a térképet, s kinéztünk egy alternatív útvonalat, továbbhaladtunk az aszfalton (csak erõs idegzetûeknek, percenként 30 autó húzott el mellettünk nagyon nagy tempóban), s jobbra a zöld másik ágán át, majd egy rövid jelzetlen úton át tudunk térni a Z+-re. A Z másik ágát se volt könnyû megtalálni, a jobbost semmi nem jelezte, csak az út mentén lévõ jelzésbõl gondoltuk, hogy valószínûleg onnan jöhetett ki, s utána csak jó 500 méter után találtunk egy elég kopott zöldet. Ahogy haladtunk az úton egy autóra, színes ládákra, majd két szkafanderes emberre lettünk figyelmesek. Én elõször nem tudtam mire vélni a dolgot, majd leesett, hogy méhészekkel találkoztunk. Szerencsére nem kellett a méhek közé vetnünk magunkat, a jelzés áttért egy mezõ szélére, kikerülve a méheket. Néhány méter után szalagokra lettünk figyelmesek valamint a zöld L jelre, amit egyetlen térkép sem mutat. Ezután már a S és P keresztekkel nem volt probléma, bár a forrás elõtt a P+-en a szellemi megpróbáltatások után egy kis fizikai következett néhány ösvényre dõlt fa személyében, de nagynehezen átverekedtük rajta magunkat, s végre leértünk a Koloska-forráshoz. A rajtszámokat vizsgálva arra következtettünk, hogy egész jól jártunk, hogy nem kezdtünk el a bozótba keringeni, mert a narancssárga pólósok még mögöttünk vannak, meg talán az a két ember is, akikkel a Veszprémfajsz után csatlakozott srác jött. Két alkalmi társunk itt nem idõzött sokat, mindjárt továbbindultak (úgy látszik megelégelték a lassú tempónkat, végre megszabadulhattak tõlünk), mi viszont leültünk enni. Volt ám minden, mi szem-szájnak ingere, kétféle zsíroskenyér, lilahagyma és paradicsom valami lében, valamint az elmaradhatatlan gyümölcsleves. A kacsazsíros kenyerek számát eléggé lecsökkentettük, mad desszertként elfogyasztottuk a levest, s mentünk tovább. 14:30-kor hagytuk el az állomást, s a pontõrök szerint kb. 18 km volt hátra, azaz, jó volt, hogy picit megnyomtuk ezt a szakaszt. Következett a Recsek-hegy, amivel sokan riogattak elõtte, de szépen sikerült felmenni, s annyira nem fáradtam ki (igaz elég lassan kapaszkodtunk fel), a Péter-hegy sokkal halálosabb volt nekem. Itt is felmentünk a kilátóba, majd ezután a zöld jelzésen kellett haladnunk a következõ pontig. Igenám, csakhogy a zöld jelzésen nem olyan egyszerû ám haladni, ritkaságszámba megy egy-egy zöld jelzés. Rögtön egy balosnál térképészkedni kellett, a jelzést valahol az elágazás után 6-700 méterrel leltük meg. Itt ketten megelõztek, õk valószínûleg ismerték a terepet, mert biztosítottak, hogy jó fele haladunk, majd volt az útban egy enyhe jobb kanyar, ám õk egyenesen mentek tovább egy nemlétezõ ösvényen, ahol késõbb tényleg meg lett a Z, nélkülük ezt biztos nem találtuk volna meg. Beértünk Hidegkútra, ahol egy kb.300 méteres szakaszon bõszen ki volt szalagozva és jelzések is voltak, úgy tûnik az egész szakasz szalagjait és jelzéseit erre a részre sûrítették be. Itt egy balkanyar elõtt majdnem elmentünk, mert a villanyoszlopon lévõ jel, ami nyilazott szürkével le volt festve, de a térkép segítségével iránybaálltunk. Átkeltünk egy kis patakon, majd egy temetõvel szemben egy fán láttuk az utolsó zöld jelzést (talán mondanom sem kell, hogy a jelzés legalább egyidõs lehetett a fával). Az itiner szerint 300 m-rel a híd után NY-nak furdulunk a fenyõerdõ felé, hát egy kersztezõdében elfordultunk jobbra, azaz NY-ra, de fenyõk nem nagyon voltak, egy kicsit elsiklottunk eme mondat felett, lehet, hogy ez lett a vesztünk. Egy sík részre értünk, bokrokkal, gondoltuk, hogy itt tuti nem lesz jelzés, ha az erdõbe nem tudták a vastag fatörzsekre felfesteni, akkor itt a kis bokrokon biztos nincs. Így elõvettük Jani tájolóját, meg az én térképemet, javasoltam, hogy lõjük be a nyugati irányt, s akkor belebotlunk a mûútba, onnan meg lesétálunk a pontig. Láttunk villanyvezetékeket is, én azt hittem az út mentén mennek, így azok felé vettük az irányt. Az út amin mentünk elkezdett dél felé menni, gondoltam inkább vágjunk át a szántófölfön, mert a túlfelén ott az út. Elindultunk a szántóföld szélén kis erdõsáv mentén (közben láttunk egy õzikét is), majd mikor elhagytuk az erdõsávot, s továbbra is csak pusztaságot láttunk ,utat sehol gyanakodni kezdtünk. A villanyoszlopok a szántóföldön mentek keresztül, s a falu se távolodott nagyon el, viszont a Hegyes mál, amit elvileg meg kéne kerülnünk, igen. Megéztük a tájolót, s rájöttünk, hogy az iránnyal van a baj, ugyanis ÉNY felé megyünk. Vettünk egy 90°-os fordulatot balra, s arra mentünk tovább a szántóföldön. Felértünk egy picit magasabb helyre, s láttunk egy erdõsávot, reméltük, hogy amögött már meglesz az út. Megpróbáltunk átvágni az erdõsávon, bekukkantva nem tûnt túl sûrûnek, csak éppen a másik oldalán nem nagyon volt kijárat, úgyhogy, bár a Kitörés februárban volt, de most itt is kénytelenek voltunk kitörni a sûrûn benõtt erdõbõl. Miután nagynehezen kikecmeregtünk megláttuk az utat, hát én megmondom õszintén túrán még aszfaltútnak ennyire nem örültem. Még egy kis mezõn kellett átvágni, majd D-nek fordulva az úton kis séta után elértük az utolsó ellenõrzõpontot. Félszemmel ránéztem a pontõr rajtszámos papírjára, s láttam, hogy 4-5 ember még van mögöttünk. 5 óra volt mikor innen továbbindultunk, egy tábla szerint még 7,2 km volt hátra, úgyhogy megnyugodtunk, hogy 7 elõtt bõven beérünk, de még fél hétre is kényelmesen befuthatunk. Innen már újra a kéken mentünk egy ideig az aszfalton, majd be az erdõbe. A jelzés itt is teljesen jó volt, nem keveredtünk el. A végén még egy kis dombocskát megmásztunk, majd a másik oldalon leszaladtunk, s már benn is voltunk Balatonfüreden. Rövid városi gyaloglás után 18:30-ra értünk a célba, azaz 11:20-as menetidõt mentünk, amin mi nagyon meglepõdtünk. A célban átvettük az emléklapot és a kitûzõt, majd én szaladtam be a kocsmába, mert az utolsó 7 km-en annyira szomjaztam, a szörp nemigazán oltotta a szomjam, vettem fél liter jó hideg szódát, ennyire ital még nem esett jól, s a szomjúságom is elmúlt. Jani is megitta a jól megérdemelt sörét majd kiballagtunk a vasútállomáshoz, jegyet váltottunk, s vártuk a vonatot. A szemközti peronon megláttuk a Veszprémfajsz után csatlakozott túratársat, neki késett a vonata 25 percet, néhány szót beszéltünk (illetve átordítottunk a síneken), õk is elkevertek Hidegkút után, csak õk lejjeb kötöttek ki, s vissza kellett menniük a pontra. A mi vonatunk szerencsére nem késett, s a vonaton a hangulatot sikerült néhány erõsen illuminált állapotban lévõ személynek feldobnia. Fél 9-re értünk Kelenföldre, a buszomat pont lekéstem, de 10 órásival is hazaértem fél 11-re, s még ki tudtam pihenni magam reggelig. Aztán végül a másnapra tervezett túrát kihagytam, mert reggel nem volt kedvem elindulni otthonról, elég eseménydús volt ez a túra egész hétvégére.
Jövõre, ha nem lesz más programom biztos eljövök revansot venni a Balatonon, ezt a szép kezdeményezést, hogy felújítják a jelzéseket igazán folytathatnák, a Balatoni Kék most már nagyon szép, a sárga meg a piros valamint a kersztek még aránylag tûrhetõk, bár azokban is van némi hiányosság (meg az az új piros nagyon megtévesztõ Lovastól), de a zöld az valami katasztrofális, fõleg, ahol egyedül megy, ahol párhuzamosan fut más jelzésekkel, ott még egész tûrhetõ, de ahol nincs más ott egyszerûen nem lehet követni, annyira ritka és az a néhány felfestett jel is annyira öreg, hogy alig lehet észrevenni. (Jani javasolt egy éjszakai túrát csak a zöld jelzésen, na annak kiváncsi lennék a teljesítési arányára, fõleg, ha a Téry Ödön TBT szervezi.) |
