Mondjuk, az elég vacak volt, amikor a gerincen a hideg esõhöz még szél is társult, a vékony nadrágot hozzátapasztva az átfagyott izmokhoz. Rossz volt az is, amikor az agyagos úton hirtelen egyik lábamat sem találtam magam alatt, csak azt láttam, hogy a fotóstáska gurul-gurul a sáros-tócsás úton. És nehéz volt kilépni a Vigyázó menedékházból csurom vizesen újra az esõbe.
De azért mégiscsak megvolt a varázsa annak, ahogy szamócázva haladtunk a Fehér-kövek felé. És amikor letértünk a dózerútról a jelzésen, százféle színes virág között sétálhattunk. Vagy ahogy a sziklás csúcsok bújócskáztak a felhõkben..., az is nagyon szép volt. Meg amikor megindultunk a meredeken fölfelé, és rövid idõ után visszanézve a felhõlyukon az ellenõrzõpontig, mint a hangyák, jöttek a többiek sorban. Meg másodszor, amikor szinte egyedül voltunk, a hideg felhõben csak ketten küzdve a heggyel. Amikor körülvettek a hegyoldalon legelõ lovak. Ahogy a mohapárnán sétáltunk, és a meredek falu patakvölgyben átküzdöttük magunkat a kidõlt fákon. Amikor Havasrogoznál kicsit kisütött a nap, feljebb szálltak a felhõk, és kinyílt a völgy nekünk. Ahogy a Székelyjó feletti domboldalról beláttuk a Kalotaszegi falvakat, amiket a harsányzöld domboldalak vesznek körül, az is gyönyörû volt...
Aztán ahogy négyen baktattunk a felhõbe bújt tájékon, néha sejtve magunk alatt a meredek hegyoldalakat és felettünk a tetõket. Érdekes volt Kalotabikalban a román vendéglátás, ahol pálinkával, telemeával, hagymával, szalonnával kínáltak. Persze a patakátkelések is kalandosak voltak, javarészt közel térdig érõ, erõs sodrású vízben, ott, ahol máskor csak át kell lépni a csordogáló vízfolyást. És megtalálni az utat, magasra nõtt növényzetben, tocsogós réteken, birkák taposta csúszós szekérutakon, vízfolyássá alakult ösvényeken...
De elfeledtük, mert a szépet kerestük, és a nehézségek miatt csak könnyebb lett azt megtalálni. Szép volt hát nekünk, amikor megláttuk Kõrösfõ templomának tornyát. Amikor Nyáraszó felé elõször sütötte a domboldalakat a nap, a távolban pedig csillogtak Bánffyhunyad háztetõi. Ahogy a völgybõl elõbukkant a falu, mi pedig fentrõl, a domboldalról, mintha repülõn ülve látnánk. Közelrõl pedig a gazdagon díszített félköríves faragott oromzatok kápráztattak el mindig. És a Dámosi zsindelytetõs református templom, amit alacsony, de erõs kõfal vesz körül. Szép volt, ahogy a füves domboldalakon kanyargó utunkat láthatjuk a Negyed-hegyrõl. Hogy végigsétálhattunk a kalotaszegi falvakon, ahol a házak elõtti padokon üldögélõ öregek kérdezgettek és köszöngettek.
Ez volt 2010-ben a Vigyázó és a Kalotaszeg teljesítménytúra, nekem. Szép volt...
|
