Túrabeszámolók


Csemő virágünnepe

ErathiaTúra éve: 20102010.07.03 14:49:51

Csemõ Virágünnepe - 18


Nagykõrõs nem volt elég szimpatikus, továbbá egyéb családi elfoglaltságok miatt ma csak a 18-as táv mellett döntöttem. A bátyámat megfûztem, hogy csatlakozzon hozzám, így reggel 6:45-kor kocsival vágtunk neki a rajt / célunknak, Csemõ könyvtár. Verõfényes napsütéses idõben volt részünk, és 8 óra elõtt pár perccel már le is parkoltunk a központnál. Egy gyors szerelvényezés, és gördülékeny nevezés után 8:05-kor már indulhattunk is.


A megszokott aszfalt természetesen nem maradhatot el, így természetes, hogy azon kezdtünk, cserébe kaptunk még egy kis árnyékot az útmenti fáktól. Utunk egy sertéstelep közelében vitt el, így volt módunk elmélkedni, hogy mennyire is lehet illatos valójában a sertéshús :))) A telep után elköszöntünk átmenetileg az aszfalttól, és homokos "földútra" értünk. Pár kanyar és máris egy geodéziai torony lábánál kaptuk az elsõ pecsétet és mellé egy cerbona szeletet. Tovább sétáltunk gyorsan, hogy a mögöttünk jövõ tömegnek is teret adjunk. Az utunk nagyon jól követhetõ volt. A szalagozás és a térképvázlat is kiváló volt. Újabb 2-3 derékszögû kanyar és a világ végén voltunk, ahova már pontõr sem jutott, csak kihelyezett postaládák, és ezeknek a számát kellett felírni. (nem árulom el hogy mi volt) Mi csak memorizáltuk a számokat és mentünk tova. A harmadik pontig újra váltakozott a homokos és az aszfaltos talaj. A pont a településen volt egy TÁJ-HÁZnál. Itt a kiszolgálás mondhatni 5*-os volt. Legalább 5-6 féle üditõ és ásványvíz volt, külön poharakkal, és akik az elején mentek még pár szem málnát is ehettek. 100%ig BIO volt a málna, mert még génkezelést és BIO boltot sem látot, hipermarketnek meg a közelébe sem került. A finomságokat és a pecsételést megköszönve gyalogoltunk tova. Itt egy kis aszfaltos rész után örülhetünk egy erdõs résznek is, ami igazán jólesõ árnyékot vont körénk. Ennek oltalma majdnem kitartott a következõ EP-ig. A 4. EP elõtt árválkodott egy nyomoskút, amit láthatóan már a kevés elõttünk lévõ is használt, és mi is jót frissültünk alatta. A pontnál már csak a pecsétet és a kínált csokit gyûjtöttük be. Elbúcsúzva a pontõrõktõl a szalagozást követtük, és útközben még egy nyomóskutat megpróbáltam "elzárni" de abból makacsul csordogált a víz egyfolytában, így nem tudtam rajta segíteni... Egy kis oldalsó kitérõvel kereszteztünk egy újabb mûutat a balos kanyar után az alföldön megszokott nyílegyenes szakasszal érkeztünk meg az 5. egyben utolsó pontra. Itt a bélyegzés mellé kaptunk 1 energiaitalt is, amit nem fogyasztottunk el, hanem elraktuk, mert a napon csak fejre álltunk volna tõle, de késõbb jól fog majd az jönni :) kárba nem fog vészni az biztos. A pontõrõk még fel is ismertek az elõzõ túráról, és kimondottan örültek, hogy egymás után két túrájukon is ott vagyok. Még boldogabbá tettem õket amikor elárultam, hogy mind az 5 idei túrájukon ott voltam. Eg ygyors búcsú és már a cél felé közeledtünk egy bal jobb kombináció, utóbbi már aszfalton, és az ünnepi forgatagon is keresztülértünk. A könyvtár elõtt pedig kaptuk a gratulációt. A szervezõk elnézést kértek, mert a kitûzõk még nem értek ide. Túl gyorsak voltunk 3:10 alatt teljesítettük a 18 kimcsit.


Cipõt felváltotta a szandál és meglátogattuk a közeli kisboltot. Gyümölcslé és jégrém lett a jutalmunk. Mire visszaértünk a célhoz megérkeztek a kitûzõk is. Bár mi már egyszer beértünk a célbe, beálltunk az idõközben kialakult sorba újfent.


És itt fogadott a túra egyetlen negatívuma. Ennyi hisztis, öncélú, önérdekû, beképzelt, énközpontú embert még nem láttam egy kupacon, pedig a fõvárosban dolgozom.... Egy fószer aki a jelek szerint GPS alapján túrázott vállogatot káromkodás közepette szidta a rendezést, majd szerencséjére elsétált, mert különben helyre tettem volna a lelkét. Ezután az elõttünk lévõ két nõcike vágott le hisztit. Nem tudom hogy épp klimaxoltak vagy ez a picsa stílus az alapjuk, de két dolgot tudtak a saját nevüket kiáltozni, és KÖVETELNI... követelni hogy de nekik jelvény jár mert már 3*-ra teljesítik a túrát. Természetesen ha kivárják a sorukat ugyan úgy megkaptak volna mindent, hiszen a rendezés nálam felülmúlhatatlan volt. Remélem az említett résztvevõk magukra ismernek (K.E. és Sz.E.). Aki nem tud vagy nem szeret teljesítménytúrázni, az ne jöjjön, nem kötelezõ.


Végezetül szeretném még egyszer megköszönni, a kiváló útvonalat, az önfeláldozó szervezést, a sok-sok ellátmányt amit kaptunk, a kedvességet amivel mindig fogadtak bennünket, azt, hogy önként a szabadidejüket ránk áldozzák, a lelkiismeretes és pontos munkájukat, és azt is, hogy az embert emlékeztetik arra hogy 500-600 forintból milyen klassz kis túrát lehet rendezni ha akarjuk. Lehetetlen nincs csak tehetetlen. Szeretném megköszönni idei 5 túrán nyújtott kiemelkedõ hozzáállást, és segítõkészséget amit kaptunk, a sok oklevelet és szebbnél szebb kitûzõket, és végezetül a kupát is. Ha idõm és lehetõségem engedi jövõre is ott leszek / leszünk ezeken a csodás rendezvényeken.