Túrabeszámolók


Buda Határán

ErathiaTúra éve: 20102010.07.05 12:14:28

Buda Határán 50


Ebben az évben komoly Budapest Kupa elvárásokkal vágtunk neki a szezonnak, így ez a túra is kötelezõ program volt, amit nem is bántunk különösebben. A rajt egy kicsit messze volt ugyan de a közlekedés elvileg jó. Reggel 6:30-kor indultam majd egy 4-es villamos segítségével 6:45-kor már a Budafoki útnál keresgéltem a buszmegállót. Az eredeti buszmegállót meg is találtam, és utána kerestem tovább az áthelyezett ideiglenes megállót, amit nem sikerült megtalálni. Végül addig bolyongtam amíg ráleltem a szintén ideiglenes végállomásra, ami a kiírással ellentétben nem a körtéren van. 35 perc bolyongás után a 7:20-as busszal száguldottam a rajt felé. Anyum aki a vonatos közlekedést választotta természetesen így jóval hamarabb odaért, és amíg várakozott legalább a nevezést is elintézte.


A túra egy aszfaltos szakasszal indult. Már az itiner hátulján található 24 EP soknak tûnt hiszen a túra is csak 48-49 kimcsinek volt kiírva. A néhol kihelyezett szalagok és a szöveges leírás segítségével sikeresen abszolváltuk az elsõ EP-t. A második pont elõtt már magunk mögött hagytuk az aszfaltot és a szoborpark mellett elhaladva egy rétre értünk amin sétálva megcsodálhattuk a hatalmas víztornyot is, amit eddig én csak a TV-bõl vagy internetes híradásokból ismertem. A második pont pecsétes volt így jól "betintáztunk" és már haladtunk is tova. Itt néhol volt egy egy pillanatnyi bizonytalanság, de aztán minidg jó helyen kanyarodtunk le vagy fel, jobbra, meg balra. Külön élmény volt, hogy olyan útvonalon haladtunk amin eddig még sosem túráztunk, és ez budapesti túráról lévén szó, azért elég nagy érdem. Egy kisebb hegy vagy inkább domb megmászása után újabb pecsételés és frissítés várt minket szódavíz és édesség formájában. Utunkat Budaörs felé vettük lassacskán és még mielõtt elértük volna érintettük a kamaraerdei parkot is. A leírásban azt hiszem ezen a részen találkoztam egy olyan kifejezéssel hogy "kamu Z- jelzés". Ezen egészen addig mosolyogtam amíg át nem értünk Budaörsre, ahol az elsõ negatívum volt a túrán, hogy át kellett menni az autópálya bekötõútján. Kaptunk is egy kis dudálást.... Reklámtáblák között elhaladva egy kerítés oldalán újabb önjelölõs pontot találtunk. Innen már kocsik által kevésbé zavartatva haladtunk felfelé több dombtetõt is megmászva, hogy a végén kiérjünk a Frankhegyi Turistaházhoz. Itt volt pecsét amit saját magunk kezelhettünk, és egy kis gyümilét is leguríthattunk a rajtban kapott kupon fejében. Itt egy kicsit riogatott az esõ, de mi ijesztõbbek lehettünk mert végül nem esett és délutánra szép napsütéses idõnk is lett. Továbbállva csak második nekifutásra találtuk meg a kis ösvényt, de ez inkább a mi hibánk volt, mert késõn néztünk bele a leírásba, illetve automatikusan a máskor is használt turistajelzésen indultunk el. A hibát gyorsan korigáltuk, és már a helyes csapáson haladva értük kis oszlopot, amirõl gyorsan kikerestem a helyes évszámot és már ereszkedtünk is le az irhás árok aljába. Itt egy kis dzsungelharc és már kint is voltunk a szélesebb úton amin kényelmesen emelkedtünk a KFKI irányába, hogy a 90-es busz végállomásán megkaphassuk a pecsét mellé a megérdemelt õszibarackot is. Kicit vissza amerrõl jöttünk majd letérés oldalra. Újfent csak eddig nem járt úton értük el a Piros sáv jelzést, ahol megint nem tudtuk értelmezni az "átvágunk a mocorgóson" kifejezést, így saját tájolás alapján a piros sávot követve mentünk be Makkosmáriára. Itt is pecsétet kaptunk. Továbbá megálltunk megreggelizni, mert már idõszerû volt :))  Közben azon tanakodtunk, hogy ugyan jó ez a túra, de most valahogy mind a ketten egy kicsit fásultak vagyunk, és nem megy olyan gördülékenyen a gép mint ahogy az megszokott lenne. A 10 perces kajálást követõen a mária utat követve kanyarogtunk Budaörs határában, majd kicsit elbizonytalanodva azon, hogy nem találtuk meg a leírásban szereplõ katonai emlékmûvet, egy aszfalt úton betértünk a városba. Utólag derült csak ki hogy a helyes utat váalsztottuk. Felgyalogoltunk a rehabig, ahol a már ismert turistaösvényen ereszkedtünk le a Vadaspark parkolójánál található EP-hez. Itt is szívélyesen kinálgatták a sós perecet, ropit stb, de mi nem rég kajoltunk, úgyhogy ez most itt kimaradt. Az elõzõ heti Turulról is megismert útvonalon csk annyit módosítottunk, hogy nem az aszfaltos hanem a pocsolyásabb és fák közötti utat választottuk a Petneházy lovarda sarkáig, majd egy bal jobb kombináció és máris egy újabb önjelölõ ponton voltunk. Innen a Piros sáv és a szalagozás segítségével sétáltunk be a 25A céljába. Ezen a részen az útvonalleírás többször is pontatlan: több helyen is összetéveszti a bal és a jobb oldalt !!!!


Anyum eleve a 25-s távra jött, õ így itt befejezte a túrát. Nekem még a fele hátravolt. Pecsételés, majd egy röpke kajálás, (A lilahagyma isteni volt) és már kerestem is a további szalagozást. Egy kis majd egy nagyobb hullámvasutazás, közben bozótharc a kerítés mellett, és máris a Remete-Szurdokban találtam magam. Ezt a terepet már ismertem így magabiztosan mentem elõre a kéken majd át a patakon, és fel a Remete hegyre. A Gerincen végig, és a kék és a kék+ találkozásánál újabb adag tintával nehezítettem a menetsúlyomat. A kék+ jelzést követve ereszkedtünk le újra az aszfaltos birodalomba, majd a újra ismert szakasz solymár szélén, ahol a paloták mellett elcsalingáztunk a sárga sávig, és kisétáltunk a forgalmas mûútra. Alsó jegenye völgyben is volt egy EP, és itt én újabb frissítést tartottam, csoki és víz formájában. 5 percet pihennem is kellett mert nem éreztem magamban az erõt, és nem tudtam hogy mi miatt. Nem tudtam volna konkrét dolgot mondani hogy ez vagy az fáj, mert nem fájt igazán semmim. Azt sem mondhattam volna hogy rosszul vagyok, mert nem voltam. Egszerûen csk nem klappolt valami. A kis pihi után nekivágtam az emelkedõnek, majd újra a S- jelzésen hullámvasutaztunk hogy a Kötõk padja elõtt felvágjunk a csúcsra. A szúnyogok kiséretében katuk az újabb színfoltot a lapunkra. Innen többé kevésbé a határjárásról megismert útvonalon mentünk. Több határkövet is elhagytunk mugunk mögött és néhány pontot is ami közül az egyik frissítõpont is volt. Egészen a Péter-hegy utáni lakóparkig ismerõs volt az út. Onnan újra a leírás szerint kanyarogtam a kõbányáig. Itt egy nagyon lelekes kis pontõr csapat fogadota a túrázókat. Pecsételés mellé adtam magamnak egy szuszanásnyi idõt, majd figyelmesen nehogy eltéveszem a lépést vagy a szalagokat, nekivágtam kimászni a kõbányából. Alaposan megizasztott mire felértem, de a kilátás csodás volt. A nap is kisütött így a délutáni órákra, gondoskodva arról, hogy az eddig összegyûjtött színem most se fakuljon ki :) Laza de hosszú hullámvasutazás volt egészen az utolsó elõtti pontig. Többször is elbizonytalanodott az ember, hogy vajon jó helyen jár e, de mindig ilyenkor botlottam egy szalagba, ezért mentem tova. Az utlsó elõtti ponton egy kilátó lett volna, de mára csak hûlt helyét találni. A pecsételés után aszfalton ereszkedtünk lefelé, hogy még egy utolsó dombra fel tudjunk mászni. Az itteni kérdésre már nem kerestem meg a választ, egyszerûen krétáztam egyet a lapomon hogy látható legyen, én is jártam ott, és megcéloztam a kijelölt utat, ami egészen a Veres Péter gimiig vezetett.


A célban kellemes társaság, és terülj terülj asztakám fogadott, finom bodzaszörppel. Átvettem az ilyenkor szokásos relikviákat, és még a kupás füzetet sem felejtettem el lepecsételtetni. Ha nem lett volna "kötelezõ" az 50-es táv, akkor tuti hogy én is kiszálok a 25A céljában, de így utólag már csak kellemes emlékek vannak a túráról. És ami fontosabb meghagytam magamnak az esélyt arra, hogy augusztusban teljesítsem a kerékpáros részt is.


Köszönöm a szervezõknek a munkáját, a lehetõséget, hogy részt vehettem, és sikeres túrázást kivánok mindenkinek.