Négyszögletes kerekerdõ 2010
Nagyon készültünk erre a túrára, hogy láthassuk a Bakony ezen részét is. Elõzõ napokban 220 km-t utaztunk a baltonra, majd a túra napján további 50 km-t tettünk meg, hogy részt vehessünk a vezetett túrán.
09.00 óra elõtt egy pár perccel megérkeztünk Ajka-Padragra a kiindulási ponthoz, az Andi presszóhoz. Lehettünk vagy 60-an, a regisztráció rendben lezajlott, majd egy pár perces késéssel elindult a csapat a túravezetõkkel. Egy kis mûút melletti séta után betértünk az erdõbe. Nagyon szép helyeken jártunk, bár a megelõzõ esõs, orkán jellegû széllel ellátott környék fái sorra kidõlve hevertek utunkon, mely megnehezítette a közlekedést. Nem számunkra, hanem azok számára, akik kissé testesebbek, vagy idõsebbek voltak. Ennek ellenére nagyon jó tempóban haladtunk, sajnos az elõbbiekben említett személyek miatt szétszakadt a csapat. Sajnálattal láttam, hogy ezen túrát fõleg az idõsebb korosztály képviselte, így feltételezhetõ volt, hogy lassabban fogunk haladni, mely be is bizonyosodott. 4.5 km megtétele után - mivel vezetett túráról volt szó - bevártuk az összes résztvevõt, mely lehetett vagy 30 perc. Innen haladtunk tovább a mezõn, ahol is túravezetõnk felhívta mindenki figyelmét, hogy kalapot, fejfedõt tegyen a fejére, mivel nyílt terepen haladunk végig. Ekkor már 11 óra körül járt az idõ, kb 34 C fok lehetett, erõteljesen sütött a nap. Nyomvájús úton haladtunk, majd túravezetõink úgy gondolták, ne kerüljünk olyan nagyot, így a térdig, néhol combközépig érõ gazos, szamócás, szedres, térdig érõ tölgyesben gázoltunk tovább. A túra elején sehol nem volt ez a rész feltüntetve, hogy a résztvevõk hosszú nadrággal készüéjenek, melyet jeleztünk is. Mivel felkészültünk rendesen, kamáslit húztunk, így nem volt olyan nagy a gond....
Megérkeztünk a négyszögletes kerekerdõhöz, és ismét be kellett várni az egész csapatot, mely lehetett vagy 40 perc. Itt történt meg az ünnepélyes keretek között az oklevelek, csoki átadása. Ettõl a ponttól vált 3 felé a csapat: 16-25-33 km teljesítõk részére. Mi a 33-at választottunk, és már nagyon mehetnékünk volt, hiszen ilyen tempóban, hogy minden egyes tagot be kellett várni, nem igazán tetszett.
Túravezetõink közölték, hogy aki akarja, nyugodtan folytathatja tovább az utat, az útvonal szalagokkal és sárga körökkel végig jelölve van. Erre felbuzdulva elindultunk, és folytattuk utunkat a kijelölt útvonalon. Sajnos ez az útvonal nem túrista jelzésekkel ellátott volt, hanem az említett sárag körökkel, melyet néhol lehetett csak felefedzni: a térdig érõ fûben egy kavicson, melyen igen megrökönyödtünk....majd azon útvonalon, ahol nem voltak fák, ismét valamely kavicsra felfestve. Megtettük az utunkta a Szent András templom romáig, ahol kutatt találtunk. Itt sokan megálltak mosakodni, vizet tölteni, de mivel mi felkészültek voltunk, erre nem volt szükségünk, mentünk tovább. Beértünk Taliándörögdre, ahol a kocsmákat rajtunk kívül mindenki meglátogatta, így a szétszakadt cspatból ketten maradtunk, akik sör tankolása nélkül folytattunk utunkat. Taliándörögdbõl kiérve megtaláltuk a visszafelé vezetõ utat, mely még szépen jelölve volt. Vízmosásos, akácos földúton haladtunk, és a jelzések el-el maradoztak olyan szinten, hogy el is fogytak. Túristajelzés nélkül, kijelölt útvonal nélkül próbáltuk a helyes irányt megtalálni, mely elég érdekes szituációho vezetett. Utunk több helyen 3-4 útba torkollott, melyeken több száz métert megtettünk, hogy a jelzést megtaláljuk, mindhiába. A startnál kapott térképvázlat, leírás, valamint a bakonyi turistatérkép sem segített, így az erdészekhez fordultunk segítségül, akik megadták a helyes irányt. Arra haladtunk tovább, majd 3-4 km megtétele után egy varacskos disznó által sem járható vizenyõs területre értünk, persze jelzés sehol. Ekkor felhívtuk Gábort, a túravezetõnket, hogy mégis merre kellene mennünk tovább, melyre értehtõ választ nem tudott adni. Visszafordulktunk, és visszafelé is végigtekintettük az összes lehetséges bekötõ utat, hátha jelzésre találunk, mely eredményre nem vezetett.....
Visszamentünk Taliándörögdre, ahol azt tapasztaltuk, hogy ugyanazon úton kellene visszafelé mennünk, amelyiken jöttünk, hogy az Andi presszónál hagyott autónkhoz érjünk, de erre azért nem volt lehetõségünk, mivel csak a túravezetõk által ismert "úton" vagyis mezõn haladtunk, így azt már nem atláltuk volna meg. Taliándörögdbõl Padragra mûút nem vezet, nem beszélve a buszközlekedésrõl. A faluban lakók nagyon szerény körülmények között élnek, nagyon szerény tudással, a 3 éves gyermek testvéreivel a kerítésen kikiabálva minti idegent igen érdekes szavakkal illetetett, mely nem sajtóképes.
Más lehetõség híján mûúton Taliándörögdrõl átballagtunk Öcs-re, és ezen a részen láttuk kis hazánkban épített egyetlen Ûrtávközlési Földi Állomást, melyet meglepetéssel fogadtunk. Öcs illetékességi területére beérve mosolyogtató táblát találtunk: 40 km/h-s sebességkorlátozást, mely után pár száz méterig még lakóházat sem láttunk. Folytattuk utunkat kitartóan, majd átballagott elõttünk egy tehéncsorda.... Öcs házai is elég szegényesek: a szúnyogháló helyett függönyt erõsítettek az ablakokra a vérszívók illetéktelen látogatása ellen...
Öcsön megvártunk a 2 óránként közlekedõ autóbuszt, éás ezzel mentünk kiindulási pontunkra, ahol hûségesen várt kicsi autónk.
A túra nagyon jól indult, de minõsíthetetlen eredménnyel végzõdött. Érthetetlen számunkra, hogy ha valami teljesítménytúrta, akkor miért nincsen szintidõhöz kötve? Érthetõ, vezetett, mivel jelzés nélküli, de miért kell a sétáló személyeket mindenkinek bevárnia? Ilyen esetben miért nem indítottak több olyan vezetõt, aki ismeri az utat, és a gyorsabban és lassabban közlekedõket is kísérni tudta volna? Ha pedig nem teljesítménytúra, azt fel kellett volna tüntetni, valamint közölni, és felhívni a figyelmet GPS használatára, valamint hosszú nadrággal való felszerelkezésre, mivel némelyek lábát a gaztól való felvágás következtében vér és csapkodási nyomok díszítettek.
Sajnálom, hogy Magyarországon csak ilyen körülmények között lehet teljesítménytúrát szervezni.
Sajnálom, hogy ilyen nagyfokú módon készültünk erre a túrára, és összesen 550 km-t utaztunk érte.
Nem érte meg, sajnos nem ajánlhatom a továbbiakban ezt a túrát csak sétáló idõsebbek részére.... :-(
|
