Túrabeszámolók


Négyszögletes Kerekerdő 55/40/25

cztamasTúra éve: 20102010.07.05 18:38:19

33asra jelentkeztem 9 órakor pontban. Természetesen egyedül, pedig itthon vagyok, sajnos közeli ismerõseim nem túráznak ennyit/így, stb.


Csoportban indultunk túravezetõnkel/szervezõnkel a sziklák fele. Szép képeket lehet csinálni a beszûrõdõ napfény+fák+szikla együttesbõl. Jah hogy nincs az oldalamon a fényképezõ? Már megint? :( Mint a múlt héten. Hihetetlen, magamhozláncolom.


Minden érdekes helyen meg-megálltunk, és a kidõlt fák miatt is elég lassan haladunk, fõleg hogy az idõsebbik korosztály van többségben. Nem baj, ez benne volt a leírásban, hogy vezetett lesz, meg se szintidõ semmi, menjünk így akkor.


A mezõmenet tényleg kicsit érdekes volt, én ráadásul rövidgatyába voltam, de vállaltam a megpróbáltatásokat, hogy nem izzadok annyira viszont ha tüske jön hát tüske jön. Nem foglalkoztatott a dolog, egyedül a tempónk volt kissé lassú de már kezdtem megszokni.


A Kerekfenyvesre (ahogy én hivom) az ismert "dörögdi fõút" felõl mentünk fel ami a hegy alatt fut. Fenn a tetõn ünnepélyesen át is vettük a kitûzõt, emléklapot, mindent, plusz egy csokit is, amit gyors benyomtam, még a végén forró csoki válik belõle.


Itt találkoztam a Sumi50-es koleginával is, majdnem elmentünk egymás mellett, amikor beugrott hogy õt ismerem. Megbeszéltük hogy együtt megyünk tovább (4es csoportban). Dörögdre leszaladtunk (bicajjal nagyon jó ez az út mindenki próbálja ki), kis kocsmaszünet (ahogy elõttem is írták, bár én nem söröztem - sajnos).


Dörögdrõl kiérve mentünk a szalagok mentén, plusz a néhol felbukkanó sárga pöttyök is jelezték a jó utat. Amíg át nem értünk az Agár-tetõ környékére, várt ránk egy kis csalános menet is, amit a mezítelen lábaim a vége felé kissé nehezen viseltek, de összeségében semmi probléma nem volt, mint mondtam ezt a rizikót vállalja az ember. Ráadásul lecipzározható a gatyám alja, szóval semmibe se telt volna betenni a táskámba, dehát a fényképezõ.....


Az Agár-tetõ környékét ismerem mint a tenyremet, sokszor bicajoztam a murvás utakon, így nem volt nehéz megtalálni a templomromot, a hertelendy kastélyromot a magházat a fingó kutat és társait. Fingó kútnál készletfeltöltés, majd az utolsó menet kezdõdött.


Lekanyarogtunk az Idõsek otthonához, majd a szõci szõlõhegyre fel. Szép csendben baktattunk már vagy 1 órája kis távolságokban egymástól. Túracsend. :) Aztán rájöttünk hogy se szalag se jelzés, és lehet hogy kicsit eljöttünk mint kellett volna. A kolégákon látszódott hogy nem elõször tévednek el, így a tapasztalatuk/megérzéseik/belsõ iránytûjük alapján azonnal folytattuk utunkat a helyes irányba (Halimba felé). Én konkrétan ezen a szakaszon még nem jártam de tudtam hogy hol fogunk kiérni és tudtam merre kell menni szerencsére.


Halimbán keresztülmentünk, majd még egy kis nyomvályús mezõmenet, amíg kiértünk a mûútra. Onnantól pedig már látszódott a cél a szemünk elõtt.


Idõt nem nagyon mértem, nem is volt értelme.


A túra már csak azért is jó volt, mert találkozhattam régi ismerõsökkel, illetve gyalogoltam ott, ahol eddig csak bicajjal fordultam meg.


A szervezésbe esetleg bele lehet kötni, de nem egyesület szervezte hanem egy magánember, nem voltak õrpontok, és a nevezés is ingyenes volt, tehát semmit nem lehet felróni szerintem. Ez így sikerült, az hogy vezetett az le volt írva, és azt nem várhatjuk el hogy 40 év felett ne jöjjön senki.


Kicsit radikálisnak érzem az elõttem szóló túratárs véleményét, de õ így látta (sajnos). Ezért is szép ez, mert mindenki máshogy éli meg az élményt.


Szép estét!