Pár hete örömmel vettem észre a ttt túranaptárban, hogy vízitúrák is vannak a kínálatban. Mivel szeretünk evezni, ezért 18-ára kinéztük barátommal a Sajó túrát. Mért pont a Sajó? Hallomásból tudtam, hogy izgalmas folyó, még nem jártam arra, és hát milyen poén már 98km-rt evezni egy nap alatt szinte téli körülmények között... No ez utóbbival kapcsolatban a "szemünk nagyobb volt, mint a szánk..:)"
Hajnali 3-kor indultunk Pestrõl a trélert vontató astrával, melyben hatan utaztunk. Már eleve vidáman vágtunk bele, tudván benne leszünk aznap az ország 10 hibbantjában, végül kiderült, hogy csak öten fogunk evezni (2x2+1). Az autóban aztán az is világossá vált, hogy nem fogunk unatkozni, mire odaértünk, szinte begörcsölt a hasam a sok nevetéstõl... Mókás társaság jött össze.
Sajópüspökiben szálltunk vízre 7 után. Szuper tengeri kajakokkal mentünk, melyben a kötény (spriccdeck) miatt hónaljig szárazok maradtunk. Maga a folyó elég gyorsan folyik, kb. 5-8km/h. A 15-20 méter széles meder csodálatosan meanderezik, benne sorra jöttek a kisebb zátonyok, szigetek, bedõlt fák, uszadékok - volt mit kerülgetni, élveztük is nagyon. Mint egy helyi embertõl megtudtuk a nap folyamán, egy méterrel magasabb most a vízszint az átlagosnál.
A környezet sokkal szebb lehetne, de köszönhetõen a napozókrémet nem használó helyi lakosoknak (akik nem egyszer kiabálták a partról, hogy boruljunk már be...), akik a települések közelében szinte minden fát kivágnak, olykor elég siralmas. Ezt már csak tetézik az igénytelenségükbõl fakadó egyéb hozadékok: a szemétkupacok. Aztán ott van a szintén lehangoló, évek óta nem mûködõ kazincbarcikai hõerõmû...
De hogy szépet is mondjak: vannak még gyönyörû fûz ligetek, szép templomok, van pár rendezett falu, 1-2 méter magas szakadópartok, melyeknél a víz folyamatosan dolgozik, nem egyszer melletünk szakadt le újabb darab a folyóba. No meg rengeteg madár volt, gémek, kócsagok, kormoránok, ludak, récék, és persze sok kis énekes is.
Átemelni két fenékgátnál kellett, elõször a már említett hõerõmûnél, majd pedig Miskolcon.
Sajószentpéter mellett került sor az ebédre, ahol autós kísérõnk virslivel-mustárral-finom kenyérrel várt minket. Hogy mennyire ízlett, talán nem is kell ecsetelnem :)
Végül "csak" 76.5km-rt sikerült megtenni, Alsózsolcán ránk esteledett. A 98 is teljesíthetõ lett volna, de sok helyütt elszórakoztuk az idõt - pl valamiféle megmagyarázhatatlan késztetésünk volt arra, hogy a neccesebb, nehezebb ágban, helyen evezzünk át - illetve részemrõl a fizikai felkészültségem is hagyott némi kívánnivalót maga után. A hajónk 60km után leállt, már csak a sodrás vitt minket a hátán, mindkettõnknek teljesen beállt az alkarja. (Ehhez csatlakozott másnap a vállam, paravertebralisom, csukjám...)
Összepakolás után még beültünk a helyi krimóba megünneplendõ aznapi teljesítményünket, majd 10-re értünk Pestre.
Még lesz néhány hasonló túra a tavasz folyamán, mindenkinek csak ajánlani tudom. Mi is tartottunk picit tõle, hogy vajh milyen lesz ilyen hidegben lapátolni, de csak azt mondhatom: mi nagyon jól éreztük magunkat! (Bár úszni ilyenkor nem túl felemelõ, de nincs tikkasztó hõség és - ami talán sokat mond a vizeket ismerõ embereknek: - nincsenek szúnyogok sem ;)
Köszönet Tamásnak, a szervezõnek!
|
