Túrabeszámolók


Patai Mátra

WoteskaTúra éve: 20102010.07.27 20:06:05

Az idén ismét hajnali zuhé után, ismét a 30-as távon, de ezúttal a családomból csak én egyedül indultam el a túrán. Éjszaka Pásztón irtózatos nagy vihar volt, gondolom a tõle ~20 kmre esõ Patán is, és a viharnak köszönhetõen max. 2 órát bírtam aludni, azt is forgolódva, valamint közrejátszott a meleg is. Megjegyezném, hogy Csütörtökrõl-Péntekre is csak 4 órát aludtam, tehát a túrát nem iskerült úgy kezdeni, mint ahogyan azt elterveztem, feltöltõdve. :S



A rajtból 07:34-kor indultam el, ismét félig gyalog, félig futó menetrendet terveztem, mivel a terep ismert volt, már az itinert sem kellett használnom. Viszonylag gyorsan felértem Kecskekõre, ahol egy villámgyors pecsétet begyûjtöttem, majd lefelé kocogtam az elsõ ellenõrzõ állomásról. Kocogás közben lefelé, nézegettem a szintemelkedés, megtett táv [...] táblázatot, és eközben a földbõl kiáló, egy hajdani bokor megmaradt  tövébe sikerült megbotlanom, ennek következtében a  jobb kezemre esõ Akácfát telibe boxoltam. Szerencsére nem zúgtam el, nem lett volna szerencsés a térdem levernem már a teljesítménytúra elején. Nem álltam meg, folytattam a lihegést, az útközben összeszedett 2 centis piercingeket pedig nem gyõztem kiszedni az újjaimból. Kiértem a Szûcsi útra, az út szélén kocogva elérkeztem a keresztezõdéshez, és a szembe lévõ utcában felfelé folytattam utam. Tavaly itt kavartam el, a falut megkerülve érkeztem Várhegyre. Kapartatok felfelé egy "kollégával", és már fent is vagyunk a második ellenõrzõ állomáson. Ismét gyors pecsét, majd robogtam tovább Acélos irányába, majd Kántordomb, és Virág-domb, és e környékén a mozgó ellenõrzõ állomást is megjárva kijutottam az aszfaltozott útra. Párszáz méter ezen az úton, majd balra térünk a S+ földúton, amelynek bejáratánál elérkeztem a frissítõ állomásra. A rendezõk jó szokásukhoz hûen friss, finom süteményekkel, gyümölcsökkel, és még sok jóval vártak bennünket, de nem álltam meg, hát felkaptam egy szelet dinnyét, 2-3 pogácsát és tovább indultam Fajzatpuszta irányába. Megjegyezném, hogy a pogácsa az valami isteni jó volt, rég ettem ahhoz foghatót. Útközben csemegézve, szapora léptekkel megérkeztem a harmadik ellenõrzõ állomásra Fajzatpusztára. Itt ál ellenõrzõ állomásként mûködõ frissítõ állomást találhattunk minden jóval ellátva(sütemény, gyümölcs, zsíroskenyér, lekvároskenyér és még sok más). Kicsit elidõztem, bekaptam pár barackot,  természetesen mag nélkül, dinnyéztem eggyet, igénybe vettem a túrán elõsször a vízvételi lehetõséget, bekaptam 2 csokit, a már-már kihûllõ combizmaimat, és vádliaimat Fastum-géllel megetettem, és ezután a ponton tartozózkodó hölgyektõl egy széles mosollyal távoztam. Következett az utunk egyik olyan etapja, amely mindíg megdobogtatja a szívem. Sás-tó domb és A Káva. :D Dombokon és hegyeken felkapaszkodva szokásomhoz hûen, az izzasztó emelkedõkön ismét magam mögé utasítottam pár túrázót. [...]. A Tót-Hegyesi ellenõrzõ állomás elõtt csak sikerült elkavarnom, szerencsére nem nagyon, csak pár száz métert, ott ahol a Z négyzet két irányba ágazik. Az itiner egyértelmûen leírja, hogy jobbra kell haladnunk tovább, én barra mentem(persze akkor még nem tudtam, hogy ez nem a helyes irány), majd százméterekkel késõbb felütötte a fejem az ismeretlen környezet, terep. Ekkor néztem bele a Útvonalleírásba, hisz kocogás közben kinek van kedve olvasgatni...?! :D Ezután visszakocogtam az elágazáshoz majd a helyes útvonalon eljuthattam Tót-Hegyesre. A csúcs alatt kicsivel, fölfelé, alkalmunk nyílt egy felhõ sétát tenni, és szippanthattunk ~ 99%-os páradús levegõbõl néhány slukkot, ugyanis a hegy egy nagy felhõbe burkolózott. Gyorsan fent is voltam az ellenõrzõ állomáson, ahol ismét nassolás következett. Nem számoltam meg, de ~8 csoki fajtából lehetett választani, és több fajta kekszet lehetett roppantani. Gyors nyalámság, még gyorsabb pecsét, és egy ennél is gyorsabb lakoma a lábamnak, majd ismét útnak indultam. Le a hegyrõl sok ismerõs arccal találkoztam. Fogyóban lévõ vízkészletem kiegészítettem a Babik forrásnál, ahol úgy mint tavaj, idén is éreztem az ott keresgélõ, sündörgõ, vendégszeretõ erdei hangyakolónia borsos erejét. ~15 percet  tartózkottam a forrásnál, és e közben rácsodálkoztam arra, hogy vajon a futó "kollégák" miért nem érnek már be engem, azok akikkel Tót-Hegyesrõl lefele találkoztam. Kezdtem az hinni, hogy eltûntek mint szürke szamár a ködben, vagy mint Petõfi. Ez eszmefuttatás alatt riasztottak a hangyák, hogy most már bizony indulnom kellene, mert nem szívlelik az ottlétemet, így kocogva tar kinézetû hegyünk felé vettem az irányt, az-az, a Világos-hegy felé. Felfelé a parton begörcsölt a lábam, mert hát erõbõl, izomból mentem, és muszáj volt a part kellõs közepén 1 percet szusszannom. Az ösvény, melyen jöttem mozgást észleltem, ezért el is indultam egybõl, ne hogy azt hidjék már, hogy nem bírom a strapát. A sziklákon felkapaszkodva, megálltam és vetettem pár pillantást a gyönyörû tájra. Csusszantam lefelé a Kopasz hegyrõl. A csúcs után kicsivel, szóváltásba keveredtem, egy velem egykorú sráccal. Kiderült, az egyik rendezõ fia, aki épp a Havasra igyekszik, ugyanis édesapjával déli 12 órakkor váltják az ott tartózkodó pontõrt. Beszélgetés közben lefelé ereszkedtünk a meredek lejtõn, majd a fellibbenõ témákban tékozolva már is sikerült eltérnünk a jelzett úttól, igaz csak egy 100 méterrel, nagyon kínálta magát lefelé az út. Leértünk a földútra, és felvetettem túratársamnak azt, hogy mennyünk az ösvényen, és ne a földúton. Ahogy elindultunk az út egyre jobban be volt nõlve, tiszta dzsindzsa volt. Hát kieveztünk az útra, és ott folytattuk tovább a túrát. Egy idõ múlva elérkeztünk az ötödik ellenõrzõ pontra, Fajzatpusztára, ami a harmadik ellenõrzõ pont is volt ugye. Itt megint dinnye, és pogácsa. Mivel innen már sietõsre vettem a figurát, nem tankoltam fel vízzel, még volt ~4-5 dl vizem. Elindultunk a Havasra, de a hegy alján elszakadtunk egymástól utitársammal, mert én már nem tudtam magam türtõztetni az izgató, és szívdobogtató Havasi, hosszasan elnyúló emelkedõktõl. Fölfelé menet, az izzasztó parton a 16-os távon lévõ túrázókkal találkoztam, akik szépen lassan kapartattak felfelé, és én mint szél halattam el mellettük, ekkor ismét erõbõl mentem, úgy ahogy csak tudtam. Hárman voltak, az egyik idõsebb néni pont a pulzusát mérte, ennyit hallottam félfüllel, hogy egyik társának mondja: 120 körül van. Hát én is rátapintottam a csuklómra, nekem olyan 160 környékére jött ki, a tempó miatt érthetõ... :D Megérkeztem az utolsó ellenõrzõ állomásra Havasra. Itt is szusszantam fél percet, majd tovább indultam. Lefelé ismét találkoztam túrázókkal, õket kerülgetve leértem Tehéntáchoz. Innen már kocogtam végig, ám a falu elõtt ~1 kmrel a vádlim bemondta az unalmast, és begörcsölt. Muszáj volt 1 percet pihennem. A faluba bérve az elsõ csap alá benyomtam a buksit, és fére-fére tekintve bikinis nõket láttam. Lehet, hogy csak a melegtõl... :D Indultam tovább a célba, 5 perc alatt bent voltam.  Az emléklap és kitûzõ átvételével el is küldtek zuhanyozni, persze diszkréten, szolídan. A cuccom amit a rajtba hagytam reggel, felkaptam, és átmentem a tornaterem öltözõjébe lezuhanyozni. Már éhes voltam, így mentem virslit enni. A távot 6 óra 26 perc alatt teljesítettem, így a tavalyi eredményemen javítottam több mint fél órát, aminek örülök.



Az ellátás, és az egész szervezés nagyon profi volt. Említésre méltó különösen a sok vízvételi lehetõség. Úgy mint tavaly, az idei túra is számomra nagyon élvezetes volt. A madarak azt csicseregték, hogy lehetséges, hogy jövõre egy hosszabb, 50 km-es táv is be lesz iktatva a túrába, amit én nagyon jó dolognak tartok.

Amit hiányoltam, az a Babgulyás. Tavaly sajnos nem sikerült megkóstolnom, mert siettem a buszhoz, idén sem sajnos egyéb okokból nem az volt az étel.



Köszönöm a túrát, jövõre találkozunk! :)