Magas-Tátrai barangolások 30
Meglepve látom, hogy bár idén már másodszor került megrendezésre ez a túra, eddig még nem írt róla senki… Sebaj, akkor majd leszek én az elsõ!
A tavalyi rendezésen én sem voltam, idén viszont már hónapokkal ezelõtt kiszúrtam ezt a túrát, s ennek megfelelõen a szükséges elõkészületek után már pénteken útnak indultunk. Igazából Tátralomnic nincs is olyan nagyon messze, ha kilométerre nézzük, de abba az irányba a határ mindkét oldalán nagyon foghíjas az autópálya állomány, így bõven négy órán túli idõt futottunk, mire megláttuk a Tatranská Lomnica feliratú táblát. A település nem túl nagy és nem túl bonyolult, így a szállás megtalálása nem okozott gondot, s a hosszú utazás okozta fáradalmak valamint az éhség és a szomjúság levezetésére egyaránt kitûnõ nagy adag Bryndzové halušky és a mellé dukáló korsónyi jéghideg Pilsner Urquell meglelése sem volt gond - lévén Tátralomnicon minden sarkon egy „restaurácia”.
Már pénteken is lecsapott pár rövid zápor Tátralomnicra, de péntek éjszaka irtózatos vihar volt, éjszaka többször is szûnni nem akaró mennydörgésre és villámlásra ébredtem. Mikor reggel ébresztett a telefon, elsõ dolgom volt kinézni, hogy milyen az idõjárási helyzet. Hát ugyan nem esett, de nagyon sötétek voltak a felhõk odafent, a település fölé magasodó Lomnici-csúcsot szinte nem is láttam, s a hegyekbõl lezúduló patak vízhozama is elég egyértelmûen jelezte, hogy azért esett egy kevés odakint…
A sötét égre nézve még az is eszembe jutott, hogy ebbõl itt ma nem lesz túra, de az állomás mögötti étterem teraszára érve láttam, hogy azért gyülekezünk egy páran, s mindenki túrára van öltözve, úgyhogy megjött a kedvem: talán mégis…
6 óra után pár perccel útnak is indultunk, azzal a kikötéssel, hogy ha valahol odafent ránk szakad az ég, akkor nem felfelé megyünk, hanem vissza – de hogy kicsit elõre szaladjak, szerencsére erre aztán nem került sor!
Eleinte sûrû ködben baktattunk a településrõl kifelé, át a parkon, el a Prága szálloda és az üzemen kívüli lanovka állomás mellett, tulajdonképpen Tatranské Matliare (Matlárháza) településig úgy mentünk el, hogy a ködtõl alig láttunk valamit. De a táj így is gyönyörû volt!
A település melletti Hutnik hotelból még alig láttunk valamit, pedig szó szerint mellette mentünk el, de aztán szép lassan tisztulni kezdett az égbolt, s ahogy egyre magasabbra mentünk, szinte pár száz méterenként változtak a körülmények, néhol ködfelhõkben, néha szinte teljesen tiszta kilátásban gyönyörködhettünk, s valamikor 8 óra után még az is megtörtént, amire reggel nem nagyon mertünk volna fogadni: néha-néha a nap is kisütött!
A csodaszép Zöld-tóhoz azért ködben érkeztünk meg: néha láttunk belõle valamit, néha nem sokat, máskor meg szinte mindent… De akárhogy is, ez ködben és napsütésben is nagyon szép hely!
A Zöld-tó után nem sokkal elértük a sokkal kisebb Fekete-tavat is, de ott már megint akkora volt a köd, hogy kis híján belegyalogoltam a tóba, mert azt sem vettem észre, hogy elõttem van… :-) Azért persze ráakadtunk a tó melletti köves ösvényre, amely szép lassan egy hatalmas kõrengeteg-gyalogút kombóvá alakult, néha nem volt egyszerû eldönteni, hogy akkor most melyik is az igazi út, mert csak hatalmas kövek voltak mindenütt, az a klasszikus „út” dolog, miszerint kijárt vagy jó látható nyomvonalon haladna valami, ami az út lenne, na hát itt már rég nem mûködött… Persze ezzel csak a csúcs felé fordulásig volt probléma, mert a Velká Svistovka (Nagy-Morgás) csúcsa felé indulva aztán a képlet már hirtelen borzasztóan egyszerû lett: az út mindig felfelé van, arra kell menni! :-)
A kövek maradtak, csak néha fentrõl jött szembe egy-egy idõszakos vízfolyás vagy nevezhetjük pataknak is…mi meg caflattunk felfelé. Hogy hova, azt nem láttuk, mert egy végeláthatatlan emelkedõt láttunk csak, aminek a vége a ködbe veszett… 2037 méter lett a teteje!
"-Lassan haladtunk felfelé, de felértünk, sebaj, lefelé majd gyorsabbak leszünk!" – gondolná a hétköznapi földi halandó ilyenkor… De nem eszik ám azt a kását olyan forrón! Az út lefelé sem volt pitlák, a kõtenger maradt, s esze ágában sem volt fogyni vagy enyhülni, a hatalmas kövekbõl álló "úton" (erõsen idézõjelben) pedig sok mindent lehetett csinálni, csak éppen gyorsan haladni nem…
Itt kezdtem megérteni, hogy vajon miért is lett 10 óra ennek a 30 kilométeres túrának a szintideje…:-)
A Kõpataki-tóhoz (Skalnaté Pleso) érve valóságos embertömeggel találtuk szembe magunkat, ide érkezik ugyanis a tátralomnici lanovka és innen indul a Lomnici-csúcsra tartó másik – emiatt itt akkora a forgatag, mint a nagykörúton! Na jó, ez kis túlzás, de a Hûvösvölgy vagy a Dobogókõ hasonlat már nagyon is áll. :-) Korábban alig láttunk túrázókat, innen viszont már szinte végig sok emberrel találkoztunk, mindkét irányba jöttek-mentek, a túra még hátralévõ két pecsételõpontján, a Zamkovszki háznál (Zamkovského chata) és a Rainer háznál (Rainerova chata) pedig sörözõ kirándulók tömegével futottunk össze.
Útban visszafelé még érintettünk pár kisebb-nagyobb vízesést, a Tarpataki vízesések (Vodopády Studeného Potoka) mellett még elámultunk pár percig, de aztán az égre nézve megint brutál sötét színeket láttunk, így jobbnak láttuk, ha felvesszük a nyúlcipõt és megpróbáljuk abszolválni a hátralévõ 5 kilométert szárazon.
Tátralomnic elõtt pár kilométerrel ugyan már irtózatosan besötétedett a hegyek fölött, de mi napsütésben értünk be – reméljünk, a többiek is megúszták zuhé nélkül…
Ez a túra nagyon klassz volt, köszönjük a szervezését Balázsnak! A kapott itiner egyszerû, de nagyszerû volt. Bár a Tátrában a jelzésekkel sem igazán van gond meg a fontos keresztezõdésekben mindig vannak táblák, az itinerben szereplõ kitûnõ leírást is olvasva egyetlen egyszer sem volt tájékozódási gondunk, mindig tudtuk, hogy mikor hol járunk és merrefele kell mennünk, a leírás olyannyira részletes volt, hogy még az is szerepelt benne, hogy az egyes házakban az ajtón belépve hol kell keresnünk a bélyegzõt. S bizony, ez is stimmelt, az mindig pontosan ott volt, abban a sarokban, a pult azon részén, ahova a leírás írta!
Ez a teljesítménytúra igazi élmény volt, csodálatos tájakkal, gyönyörû látnivalókkal, nagyszerû élményekkel - s még az idõjárással is szerencsénk volt!
Ha van kedvetek virtuálisan megjárni a Velká Svistovkát, a túrán készült ködös és napos képeim egy részét megtaláljátok a honlapomon, de ha körbenéznétek Tátralomnicon is, találtok ott elérési utat a többi túrán készült fotóhoz is… www.plecs.hu
|
