A kalandtúra, jól írták az elõzõekben.
A múltkori Cuhás barátainkkal sûrûn egyeztetve, majd a helyszínen találkozva, este 8kor jelentkeztünk a Vinye.hu kocsma megszokott asztalainál rajtolásra.
El is indultunk épphogy világosban a betonoson, majd nemsokára már murváson. A múlt heti tátrai esõket mesélgetve ránksötétedett, a fejlámpákat viszont az elsõ EP-ig nem kellett használnuk, hisz világított a zúzott dolomitos út. A fényvisszaverõs szalagok nagyon tetszettek, hihetetlen kreatív ötlet ráadásul garantálja hogy nem tévedsz el.
Egy kukoricás mellett eljátszottunk pár jelenetet a Jelek címû filmbõl, majd nemsokára beértünk Porvára, ahol a helyi kocsmában kaptunk pecsétet. Eléggé tele volt a hely, nemcsak túrázók, de a helyiek is szép számmal voltak. Továbbindultunk, majd pont elmentünk a jobbos mellett, amikor olvastam az itinerbe hogy jobbra kell kanyarodni. :) Gyorsan észleltük a hibát, így pár 10 métert toldottunk az útba, de már a helyes irányban mentünk Borzavár felé.
Homokos talajon, szép horhosban mendegéltünk. A kutyaugatás jelezte hogy közel vagyunk már. Itt utólag észleltem hogy benéztük az itinerben "alig észrevehetõ kék leágazót", így a temetõnél vagyunk már. No problem, jobbra fordultunk, így kétszer 700 m-t megint hozzáragasztottunk az úthoz. A tracklogon jól látszik ez a kis malõr. Találtunk egy vízkutat gyors fürdés ivás. A pontõröknél sörvételezés, pecsét, csoki, minden jó.
Továbbhaladtunk, változott a terep, már a bakonyi mikuláson jártunk ezen a részen. Csalános, bozótos vizes szakasz volt két picike átkelõvel mire megérkeztünk a Cuha völgybe. A vasútállomáson pihenõ, folyadékpótlás ki ilyet ki olyat. :) Rajzoltunk a fejlámpával fényrajzokat, nem mondom hogy ki mit rajzolt, ez a mi titkunk, egyet feltöltöttem azért, ami olyan. :)
Továbbmentünk a murváson és egyszer csak elkezdõdött a móka. Hoppá, a Cuha még kicsit magasabb mint két hete. Nem baj ez csak javítja a hangulatot. Fáradtságot nem érzünk, ellenben jó móka ez így éjszaka. Kivételesen a csapatból én voltam a legbénább, többször belecsúsztam egy-egy lábammal, máskor meg a direkt átfutások (home run) miatt lett mindenem vizes. Amikor nem felülrõl folyt a víz a cipõmbe, a gore-tex bírta a strapát.
A félhomályba újra elõtûnt a legendás híd, mi pedig szeltük tovább a cuhát minden oldaláról. Jól éreztük magunkat, izgalmas volt, és gyönyörû a táj. A vinyei híd után a forrásnál újabb pihi, készlettöltés. Nemsokára kiértünk a mezõre, ahol harapni lehetett a ködöt/párát, csak a szalag fényét láttuk meg a talajt közvetlen elõttünk. Mást nem. Visszaérve az erdõbe a pontõrök nem a barlangnál hanem már az Alsó-Cuha szurdok elõtt pecsételtek és azt tanácsolták hogy ne tegyük be a lábunkat a szurdokba, mert igen veszélyes. Mi mondtuk hogy hát ezért jöttünk, így saját felelõsségre folytattuk utunkat az eredeti útvonalon. Hamarosan elérkeztünk a szurdokba, ahol még drótkötelet is feszítettek ki egy két necces helyen. Nagyon jó volt ez a rész is, élveztük, megmásztuk a múltkori fatörzset is, és most kivételesen felmásztunk a barlanghoz is. Nagy és veszélyes átkelések, mászások és csúszások után koszosan, vizesen érkeztünk az Ördög-rétre, ahol észleltük hogy bizony nem fogunk beérni idõben a célba. :):) Már hajnalodott, így a lámpát le, a lábainkat pedig magasabb fokozatra kapcsoltuk.
A célig nyomtuk mint az õrültek, 8 perces késéssel, nagy tapsvihar közepette érkeztünk be. A szervezõk nagyon jó fejek voltak, maradt néhány szenyó, tea, eltekintettek a késéstõl és megkaptuk az oklevelet kitûzõt (persze miután mondtuk hogy az eredeti útvonalon mentünk barlangostól mindenestõl).
A célból aztán rajtunk kívül mindenki elment haza, egy túratárs pihent a padon, mi pedig piknikeztünk. Nemsokára mindenki útnak eredt, ki vonattal ki autóval. Elõzetes terveinkben az szerepelt hogy sátrazunk egyett, vagy legalábbis ott alszunk a réten, de a kolégának mennie kellett délelõtt pestre ezért azonnal kocsiba ültünk. Nagy nehezen tudtuk egymást ébren tartani a 80 km-es úton, de sikerült szerencsére. Otthon nagyot aludtam.
Állati jó ötlet éjszaka végigmenni a Cuhán, az ötletgazdának óriási elismerés. Élveztük jó volt, jövünk még.
Képek a szokott helyen:
http://picasaweb.google.com/czuczaitamas |
