Túrázz a Cuha-völgyi vasútért! Szalagozás,pontõrködés,túrázgatás a Bakony rengetegében.
2010.07.31-2010.08.01.
Úgy voltam vele,hogy ha már az emberfiát oly megtiszteltetés éri,hogy egyik kedvenc túráján felkérik pontõrnek,és ez egy belátható hosszúságú túra,az a minimum,hogy a táv minden egyes centiméterével tisztában van.Mivel volt egy hangyányi szakasz,nevezetesen a szépalmai mûúttól a Csárda-völgy bejáratáig tartó kék sáv amin még nem jártam,bejelentkeztem a szalagozó különítménybe is,ami ekkor rögtön két fõsre duzzadt:)
Így szombaton,egy gyors kerékcserét követõen már reggel elindultam a Bakony irányába.Vinye szokás szerint álmosan fogadott,egyedül tettem-vettem az autónál.Késõbb begördültek Janiék is,közeledett a nyitás a Vinye.hu-ban.Szép idõ ígérkezett,a rövidnadrág-póló kombinációt választottam,valamint felhúztam a régebbi,már beázós bakancsomat,a jobbikat megtartottam éjjelre.Kora dálutánra rövid de intenzív esõt ígért a met.hu ezért esõdzseki is került a zsákba.9 óra magasságában befutott a vonat Veszprém irányából,és András vezetésével,idõközben kiegészülve Anitával,Edinával és Schoffival neki is vágtunk a túraútvonal kijelölésének.Az elképzelés az volt,hogy a jelzett szakaszokon egyáltalán nem,vagy csak néha megerõsítésként szalagozunk,nagyobb figyelmet a jelzetlen szakaszokra fordítunk.
Már röviddel indulás után kiderült aztán,hogy dolgozik „a biztonság kedvéért”-hozzáállás,így a Fenyõfõre vezetõ amúgy „tökegyértelmû”aszfaltra is került azért néhány szalag:)A Hódos-ér bejáratára kicsit jobban odafigyeltünk,majd a patak völgyében haladva is felkerült azért néhány irányító csík.Itt a jelzésfrissítés terén is tevékenykedtünk kicsit,elég ritkás,kopottas errefelé a sárga sáv,amúgy a murvás út egyértelmûen mutatja az utat.Üveghuta elõtt jelzés-,de nem útváltásra került sor,így megszabadulva a böglyök vehemens támadásaitól maradtunk a murván,és elkezdtünk emelkedni a Csárda-tetõre immár a piros kereszt jelzés mentén.A néha elõforduló becsatlakozó utak után feltettünk azért néhány szalagot,valamint itt is újítottunk kicsit a turistajelzésen is.Felérve a tetõre jobban szemügyre vettem az elágazót,éjjeli felállítási helyemet,majd elkezdtünk ereszkedni Porva irányába.
Ez egy jelzetlen út,úgyhogy itt már jobban fogyott a szalag a szatyrokból,annak ellenére,hogy mindenféle leágazásoktól,irányváltásoktól mentes ez a szakasz is.A falu határában aztán befut a zöld sáv a Kõris-hegy felõl,azért néhány irányító nyíl itt is felkerült a fákra,mutatva az említett jelzés helyes ágát a folytatáshoz.A településen mellõztük a jelzések kihelyezését,úgy döntöttünk,hogy megteszi majd ezt az ide rendelt pontõr éjjel,minél kevesebb idõt biztosítva így a helyi gyerekeknek az amúgy semmi másra nem használható színes nejloncsíkok begyûjtésére.A majdani kocsma ell.ponton megreggeliztünk-kösz a lányoknak a sok finomságért-majd útrakeltünk Borzavár felé a sárga sávon.
Ez amúgy egy elég dzsindzsás szakasz szokott lenni,most majdnem friss kaszálás segített a haladásban.András kérdéseinkre érkezett szokásos rejtélyes válaszai sejtették,hogy õ áll a dolog mögött.Mivel az ösvényt minden oldalról mûvelt területek határolják,az itt elterülõ erecskét néhol lehetetlen volt kikerülni,gondoltuk is,hogy ez éjjel mindenkinek nagyon fog tetszeni:)Nemsokára már egy kukoricatábla peremén egyensúlyoztunk,elég kellemetlen úgy haladni a sárban,hogy az út a talpad alatt a menetirányra merõlegesen lejt nem is kis mértékben.
E szakasz végén a derékszögû kanyart egy a mezõn már amúgy is létezõ ösvényre szalagoztuk át,majd elhaladtunk két hatalmas trágyakupac mellett,amit András az itinerben azért nem említett meg mert hogy „a sötétben úgysem veszi senki észre”.Na errõl más volt a véleményünk:)Egy balos emelkedõ után meg is érkeztünk a szépalmai mûúthoz,itt egy amúgy friss nyilazott kék sáv mutatja merre folytatódik ez a jelzés.Egyenesen átvágtunk az úton az adótorony irányába majd bõszen folytattuk a szalagozást,innentõl egy darabon ugyanis csak papíron létezik az Országos Kék.A faluba egy-fõleg éjjel- nehezen észrevehetõ ösvényen fut le az említett jelzés,így ezt a leágazót „atombiztosan”kijelöltük,került irányító tábla útra,bokrokra,és néhány újabb láthatósági mellény is hõsi halált halt a nemes cél érdekében.Amúgy az e szakaszon tapasztalt jelzéshiány csak valami fatális tévedés miatt lehet,hiszen amint beértünk a faluba az elsõ lehetséges objektum ösvényhez legközelebb esõ oldalán már ott virított a friss kék sáv.
Borzaváron jelzésszakmailag(bocs a kifejezés lenyúlásáért:)a Porvaihoz hasonlóan jártunk el,rábíztuk az éjjel itt tanyázó Robiékra.Falu végén frissítettünk a közkifolyókból,ki ebbõl-ki abból-Andrástól megtudtuk ugyanis hogy az alsónak „jobb a vize”:))
Befordulva a Csárda-völgy irányába a mezõn sûrû szalagozások mellett aztán elkezdtünk félni.Már látszott a köztudottan kakaót adó,fák árnyékában hûsölõ tehéncsorda.Közeledtünk Lajos territóriuma felé.Ezen a területen Lajos az úr.Néha,de ezt mi még nem tudtuk.Mi azt hittük,hogy mindig.Lajos,az elbeszélések alapján meghatározhatatlan fajtájú,de annál nagyobb és gorombább fehéres színezetû terelõkutya.Aki a frászt hozta Andrásra a bejárás alatt,amikor észlelte õt,és csak a sokadik „Lajosozásra”volt szíves leállítani az ellene intézett attakot:)Közeledtünk tehát,és nagy megnyugvással töltött el bennünket,hogy Lajosnak nyomát sem látjuk,ezzel szemben egy barátságosnak tûnõ német juhászkutya futkosott a csorda körül,és pulikat,pumikat megszégyenítõ elszántsággal parancsolta vissza a tömegbe az onnan kiválni kívánkozó teheneket.A pásztorembertõl megtudtuk aztán,hogy már ebben a szakmában is más szelek fújnak,a terelõkutyák is napi váltásban dolgoznak,és ma nem Lajos a soros.Emígyen erõsítette meg azonban õ is Lajos jóhírét:”Ja,az egy goromba állat”:)
Már csak azon aggódhattunk,hogy a mûszakváltás nem éjfélkor van.amikor még esetleg kólicál erre néhány lassabb túrázónk:)
Egyik gondunk elmúlt(lényegében nem is volt,mint kiderült:),jött a másik.Elkezdett nagyon beborulni.Úgy tûnt lehet hinni a met.hu-nak,beérve a Csárda völgy erdõs részére ránk szakadt az ég.No,ne gondolja senki,hogy azért aggódtunk mert áztunk.Tisztában voltunk vele,hogy az esõ minden egyes perce több és több túrázót tart majd otthon,és mi ENNEK nem örültünk.De nem volt mit tenni,beöltöztünk esõkabátba és folytattuk a szalagozást.Porva-Csesznek kulcsosházhoz ill. vasúti megállóhoz érve aztán az esõ ahogy jött úgy el is ment,a kedvünk is jobb lett azonnal.Itt Andrással vonatra szálltunk,idõnyerési célzattal,a Cuha-völgyben amúgy sem terveztünk plusz jelzéseket kihelyezni,a murvás út,na meg a völgy elég jól behatárolják a haladási lehetõségeket.
Vinyére már ragyogó napsütésben(na jó lehet,hogy nem volt épp ragyogó:)érkeztünk,majd tartottunk egy kis pihenõt.Andrásék aztán rövidesen elindultak kijelölni a hosszútávosok hátralevõ útvonalát,leginkább természetesen az foglalkoztatott mindenkit,hogy hogy áll az Alsó-Cuha szurdok.Én már sajnos idõ hiányában nem tarthattam velük,úgyhogy átöltöztem bakancs és zokniügyileg,megebédeltem,és 18 óra körül újra nekivágtam a távnak.A délelõtt kihelyezett jelzéseink szerencsére mindenhol megvoltak,ezen a téren nem történt változás,annál jobban megváltoztak a légköri viszonyok.A viszonylagos melegben lezúdult jelentõs mennyiségû esõ miatt elképesztõen párás lett a levegõ,megnehezítve ezzel a Csárda-tetõ felé történõ emelkedést.Mire felértem a pontomra lényegében tiszta víz lettem.Berendeztem az ellenõrzõ pontot,kélnyelmes ülõkét alakítottam ki a mélyút partoldalában,majd készítettem egy ideiglenes átkelõt az épp a pontom elõtt elterülõ pocsolyán.Aztán izgtottan-hiszen mégiscsak az elsõ pontõrködésem-vártam a túratársakat.3/4 9 körül Istvánék nyitották a sort,majd kisebb nagyobb megszakításokkal érkeztek a többiek is.Mindenki nagyon kultúráltan,túrázóhoz illõen viselkedett,az éjszakai túrákon sajnos rendre megjelenõ hõzöngõ-részegeskedõ elemek szerencsére ma inkább más idõtöltést találtak maguknak.Pontzárás elõtt negyed órával aztán megérkezett az utolsó kvartett is,így miután elindultak Porva felé lassan én is bezártam a bazárt,majd jeleztem a kollégáimnak is mindezt,és a négyes után eredtem.
Schoffi ell.pontján értem utol a homokbödögei négyest,így innentõl egy jó darabon velük tartottam.Már miután sikerült elindulni,ugyanis számtalanszor kezet kellett fogni a helyi meglehetõsen tökrészeg fiatalokból álló csapat néhány tagjával,és számtalanszor meg kellett ígérnem,hogy minden eddig itt áthaladótól meg kell majd kérdeznem,hogy "ugye a porvai kocsmában jó utat kívántak neked?"Többször elismételtem,hogy valószínû azok az emberek,mire én a célba érek már nem lesznek ott,de láthatólag ezen magyarázkodásom nem jutott el a megfelelõ helyre:)Így mindent megígértem mindenkinek:)
A falu utáni délelõtt még jó csúszós szakaszon a szél sokat szárított szerintem,úgyhogy az a várakozásainkkal szemben nem volt olyan vészes,elkaphatta viszont a zivatar a szépalmai mûút elõtti emelkedõt,mert ott aztán volt sár és csúszkálás rendesen.Borzavár határában az „alig észrevehetõ ösvényen”aztán utolértük a Viktor által kalauzolt csapatot,velük lépkedtem tovább.Robiék ell.pontján két müzliszeletet is kaptunk az otthonmaradottak jóvoltából,majd rövid pihenõt követõen befordultunk a Csárda-völgybe.Nemsokára visszakiabáltuk a hegyoldalból az érthetetlen okból oda meginduló idõközben minket leelõzõ bödögei négyest,majd haladtunk tovább a völgyben.A vasúthoz közeledve aztán elléptünk a nagyon belassuló Viktor-csapattól,és így ötösben törtük az utat a tejfehér éjszakában.Anitánál aztán õk is „kikérték az idejüket”,úgyhogy a Cuha-völgybe már egyedül indultam el.Igen párás volt a levegõ a látótávolság néhol pár méterre csökkent,elkelt volna a ködlámpa:)A gázlók amúgy véleményem szerint nem voltak vészesek,bõven a járható kategóriába sorolnám mindegyiket,az ugyanis szerintem benn van a pakliban,hogy esetleg beázik a cipõ,készülni kell a végére váltócipõvel a hazaútra és ennyi.Vízhatlan lábbeliben meg fõleg nem volt gond,én sem áztam be pl.A zöld hídnál Vinye irányába tereltem egy 25-ös párt,majd folytattam utamat a forrás felé.Kõpince-forrásnál szokásos vízcsere,majd irány tovább a víz által bizony néhol eléggé átrendezett patakvölgyben.Közben a hétvégi házak felõl eszement erõsségben dübörög,üvölt a gépzene,ami még a Zsidó-rét túloldalán is hallatszik.Ki így,ki úgy érzi jól magát.Én is szeretem az elektronikus zenét,csak nem a Bakonyban.
Zsidó-réten aztán minden eddiginél nagyobb volt a köd,gondolom akik nem ismerõsek erre azoknak különösen jól jöttek a fényvisszaverõ szalagok.Pakuts-pihenõnél még meglátogattam Lacit és Janit,akiknek az ell.pontja azért tolódott elõre,hogy az esetleg a szurdokot nem vállalóknak idejében legyen módjuk módosítani az útvonalukon,majd én is a sárga kereszten haladtam tovább,nem vállaltam így közel az 50. kilométerhez,hajnali 3-kor az Alsó-Cuhát.Éjjel egyedül oda bemenni amúgy is felelõtlenség szerintem,pláne esõ után magas vízállás mellett.Ugye itt nem az a gond,hogy esetleg elbotlik az ember,és vizes vagy sáros lesz,hanem hogy az út néhol nagy magasságokban kanyarog a sziklaperemen,és nagy a lecsúszás,leesés veszélye.Ezt kiküszöbölni szinte csak a völgybõl való kimászással lehet-mint ahogy olvastuk is az elõttünk szólótól.Természetesen,akik szerették volna lejárni a tervezett távot azoktól nem vettük el a lehetõséget,hiszen a túra kiírása tartalmazta ezt a szakaszt,de a veszélyekre mindenkinek felhívták a figelmét.
Így hamarosan kiértem a murvára,majd balra fordultam és úgy fél négy körül beértem a célba.Leadtam a felszerelésemet,átvettem a díjazást és ettem egy mogyorókrémes kenyeret.Beszélgettünk még kicsit,fõleg a még kint levõk holléte adott témát a rendezõi csapatnak,de aztán végül-mint utólag megtudtam- mindenki meglett,szerencsésen épségben megérkezett.4 óra táján ugyanis én már nagyon fáradtnak éreztem magam,így egy energiaital bevitele után nem sokkal hazaautóztam.
A fõrendezõtõl kapott tájékoztatás szerint 170 körül volt a 3 féle távon teljesíthetõ túrán indulók száma,pontos adat azért nem áll rendelkezésre,mert a vezetett túrán ami egyébként a Vinye-Pápalátó-kõ-Vinye útvonalon haladt nem mindenki nevezett.A 32 kilométert 39-en,a 25 kilométert 52-en vállalták és teljesítették is.A teljesítésért egy 1,2 vagy3 bagollyal díszített kitûzõ,és egy 1900-as évek elején készült képeslap fenagyításával elkészített,a Cuha-völgyi viaduktot ábrázoló "Zircz,részlet a Czuhavölgybõl" feliratú Oklevél jár,ami lényegében egy Köszönet a részvételért.A túrán egyszer müzliszelet,a végén pedig tea és zsíros,vajas,mogyorókrémes kenyér a szolgáltatás.A mérete miatt könnyen kezelhetõ többlapos itiner a szokásos alapossággal tartalmazza a szöveges útvonalleírást,szürkeárnyalatos térképkivonatot,szint és távadatokat,valamint néhány érdekességet az útvonalról.Aki kihagyta bánhatja:)
Köszönöm a lehetõséget.
dnvzoli |
