Jókedvûen indultunk az 50-es távnak Jucival, bár mindketten sérüléssel bajlódtunk az utóbbi idõben. Rögtön az elején beleestünk a szokásos hibába, a beszélgetés elnyomta a figyelmünket és rossz felé kanyarodtunk, de szerencsére idõben kigyulladt a figyelmeztetõ piros fény a fejemben és így csak 100métert buktunk. Hamarosan elléptem Jucustól, haladtam a kéken, beértem 2 futót, akik kedvesen felajánlották, haladjak velük, de egy emelkedõnél lehagytam õket, vitt elõre a lendület és a hév, majd a hajdúvári elsõ EP-nél beértek. Itt némi ivászat után átváltottam a zöldre, majd egy keresztezõdésnél gurultam lefelé de a zöld jelzés sehol nem volt, összetorlódtunk a nagy bizonytalanságban jó páran, visszamentünk, majd újra lefelé és kb 10 méterrel késõbb ott halványlott a zöld jelzés is. Jó tempóban haladtam, elõttem a 2 futó, mire beértem Mindszentpusztára, befutott Tétova-hegyi Teve kolléga és Csabi is, aki most a 25-ös távon indult, de nyomta rendesen a gázpedált. Itt Rushboy-al is váltottam pár szót, majd Juci is beért minket a pontban. Pecsételés után Csabit és Tevét követve haladtunk, keresztül egy szép páfrányoson – tarthatott volna hosszabb ideig is, olyan jó érzés volt ott haladni. Egy ideig nagyjából együtt mentünk, Juci mögöttünk, Csabi elõttünk kemény tempót diktált, így Tevével visszavettünk kicsit. Beszélgetve jól telt az idõ, de sejtettem, hogy Teve lényegesen gyorsabb nálam, és amikor nõtt köztünk a különbség bár küldtem volna elõre, hogy menjen csak a saját tempójában, bevárt és húzott magával engem is, amit innen is köszönök. Kõhányáson tankoltunk, majd felfrissülve tovább a kék jelzésen haladva közelítettük meg a várgesztesi várat, ahol ismerõssel futottam össze, de idõzni nem idõztünk ott. Viszont éreztem, hogy fáj a combom, és ahogy néztem, a tempó nekem keményebb volt a megszokottnál, a pulzusom is jó húszassal magasabb volt, mint általában lenni szokott. Tudtam, hogy csak visszafogom Tevét a sérülésem és a ramaty kondim miatt is, s végre hallagtott rám, és elõrement, legalább is úgy tûnt. Lépéshibával találkoztam, aki éppen jubilálta 20 éves túrázását a barátai körében, még egyszer gratulálok hozzá, igazán nagy dolog szerintem. A beszélgetés során gyalogoltam vele, majd kocogva elértem Új Osztást, ahol Teve várt. Itt végleg szétváltak útjaink, õ futott tovább, nekem maradt a nyüszögõs kocogás, amit innentõl gyakran megszakított egy kis gyaloglás is. A lábam egyre rosszabbul viselkedett, lehet, bölcsebb lett volna nekem is a röviden indulni, de innen már nem volt vissza, csak elõre. A szépséges Sárkánylyuk-völgyön áthaladva a zöldön volt egy hosszabb betonút, aminek a végén meglepetés frissítõpont várt. Nagyon jól jött, ráadásul kálcium tablettát is kaptam és szõlõcukrot is ettem kettõt. Némi idõzés után éreztem, nem volt bölcs dolog leülni, a lábaim erõsen tiltakoztak a mozgás ellen, ráadásul még tovább kellett menni a hatodik Ep-ig, ami elõtt Bell Sanyiékkal futottam össze. Jól esett itt is a víz, és még mindig a zöld jelzésen húztam tovább magam, egyre nyûgösebben és fájósabban, erõsen sasoltam, nehogy eltévesszem az utolsó jelzésváltást. De amennyire jól volt követhetõ a zöld, olyan egyértelmû volt a háromszög elágazása is, viszont a tetõn a nyílt terepen erõsen tûzött a nap és mintha egy befõttes üvegben futott volna az ember, beállt a levegõ. Itt utolért Viktor, akivel együtt futottunk be a célba. Csabi kiváló idõn belül teljesített már megint, ha egyszer úgy tudnék futni, mint õ…Beszélgetés kedves ismerõsökkel, majd Jucus is befutott a tõle megszokott módon, mosolyogva az elismerésért.
Nagyon jól megrendezett túra volt, teljesen követhetõ jelzésekkel, néha plusz irányító táblákkal, megfelelõ és jól elosztott frissítésekkel, az eddigi legszebb itinerrel és profi térképpel, kedves ismerõsökkel. Kifejezetten ízlett a házi vegyes lekvár a célban. Sajnos az én lábam és a kondim volt a gyenge pont, aminek az eredménye némi kényszerpihenõ lesz.
