Vértesi Barangolások 50
2010.aug.14.
Éjjel ,ahogy ígérték átvonult felettünk egy hidegfront záporral-zivatarral,dörgéssel-villámlással.Mivel a hõmérséklet ennek ellenére szinte semmit nem csökkent borítékolható volt,hogy másnap,mikor elkezd felszáradni a lehullott jelentõs mennyiségû csapadék fullasztóan párás lesz a levegõ.Így is lett,de ne rohanjunk ennyire elõre.
A szervezõk az indítási ablakot szerencsére eléggé szélesre tárták,így kényelmesen,6 óra körül indultam el Gyõrbõl.Mezõörs térségében aztán valami elképesztõen sûrû ködmezõbe futottam bele,gondoltam ebbõl még baj lehet,túlzottan nem készültem ugyanis váltóruhával.Márpedig ha ez vár rám a Vértesben is,nem kell hozzá 5 perc és bõrig ázok.Aztán a ködmezõ ahogy jött úgy el is tûnt,egy pillanat(10 méter)alatt ragyogó napsütésbe futott az autó.Ez így már sokkal jobb,gondoltam:)
Nem sokkal 7 óra után Gánton voltam,7:25-ös rajtidõvel vágtam neki a távnak.Kifelé menet a faluból áttanulmányoztam az igazoló füzetet,nyugtáztam,hogy sokat ezentúl nem kell forgatnom,a túrán nincs sok jelzésváltás,könnyen memorizálható az útvonal.
Gántot egy homokos úton hagytam el,aminek az éjjeli esõ még jót is tett,nem porzott legalább.Kb. 2 kilométer vízszintes haladás után befordultam a Hajdúvár irányába,ami egyben azt is jelentette,hogy szép lassan elkezdtem emelkedni.Kellemes kis emelkedõ ez itt a túra elején,a végén aztán van egy rövidke kaptató,de igazán nem vészes.Az elsõ pecsétet hamar begyûjtöttem,ittam egy pohárral a felkínált vízbõl,és indultam is tovább.Nem sokkal a pont elhagyása után szóltam egy épp elõttem a zöldre kanyarodó-talán apa-fia-párosnak,hogy már az elsõ ell.pontot talán nem kellene mindjárt kihagyni:)Aztán haladtunk tovább immár egy veszprémi túratárssal a néha el-eltünedezõ zöld sávon,ami aztán kisvártatva újra elõjött azért.
Szengyörgyvár erdész-ill.vadászháznál jobbra fordultunk a kék 4zetre,csodálkoztam is,hogy az eddig a keresztezõdésekben megszokott A4-es irányító tábla nincs sehol.Aztán megtaláltam egy nagyfesz oszlop alatt egy ragadozó madár teteme mellett.Nem volt szerencséje szegénynek,ezen az oszlopon még nem alkalmazzák a már sok helyen látott megoldást:az oszlopon található vízszintes tartókonzolokat szigetelik,megelõzve ezzel a madarak áramütését.Az irányító lapot aztán felerõsítettem a szemközti kerítésre,jól látható helyre és indultam tovább.
Kellemesen hûvös bükkösben talpaltam,néha murván,néha homokon Mindszentpuszta ell.pontig.Mivel tavaly voltam már a 25-ösön tudtam,hogy hol lesz az etetõpont,így itt csak némi ivással frissítettem.Épp elõttem indult el egy vidám,sörösdobozokat markoló társaság,azzal a pontõri intelemmel,hogy figyeljék a szalagokat,ami ráviszi õket a következõ jelzésre nevezetesen a kék sávra.Hát ezeket a narancs szalagokat aztán tényleg figyelni kellett,olyanok voltak ugyanis mint a Tanú-ban Gogulák elvtársnõ új szoknyája Virág elvtárs szerint.
Ell.pont után volt egy kis egynyomos susnyás ami aztán átváltott egy kellemes páfrányosba.Kis hullámvasutazás,szedereszegetés majd egy aszfaltos út kétszeri érintése után bekanyarodtunk jobbra,majd egy térképen külön névvel nem illetett völgyben emelkedtünk lassan,de biztosan.Felérve a lokális tetõre balra vettük az irányt,majd 500 méter után elkezdtük a süllyedést Kõhányáspuszta felé.Ell.ponton bélyegzés,lekvároskenyerezés,iszogatás majd irány Várgesztes.Itt is maradtunk a kéken,a többes szám Icára utal,akivel egy ideje már kerülgettük egymást.Épp húzták a levesnótát mikor a vár kockaköves emelkedõjét gyûrtük kellemes kánikulai melegben,mit mondjak jólesett:)A büfében kértem egy hideg citromos Fantát,megittam,majd gyorsan hamarjában kiizzadtam kb. ugyanannyit:)Majd kicsit jobban körülnéztem-burkoltan pihentem:)Nem nagy látvány ez a vár,körbejártam ejtõztem pár percet a hûsön,majd indultam tovább.
Lefelé menet sem vettem egy bácsika által felkínált gombából,pedig állítólag ha vettem volna,Gánton egy „valamilyen,nem emlékszem a nevére”néni el is készítette volna nekem.Kihagyva tehát egy gombapörköltet folytattam az utam a sárga majd a kék kereszt jelzés mentén.A sárgát elkûldtük tehát a Bodzás.árokba,mi meg lefordultunk balra a kék keresztet követve,nem is sejtve mi vár ránk.Pedig,ha jobban odafigyeltünk volna a kapott szintmetszetre,láthattuk volna,hogy egy kb.130 méteres meglehetõsen rövid táv alatt begyûjtendõ emelkedés következik.Elég durva volt,nem mondom.Kissé megemelkedett pulzussal de azért csak felértem,Ica itt lemaradt kissé,a Sárkánylyuk-völgyben ért aztán utol,ahonnan aztán már végig együtt haladtunk jókat beszélgetve.Volt közben azért még egy ell.pont,ahol bõszen érdeklõdtem a szintmetszetünkön látható csákvári ell. pont elõtti meredek vonalról,hogy ugye az csak sajtóhiba?Elõször még rá is állt a pontõr úr az én verziómra,de aztán csak azon az állásponton maradt,hogy lesz ott még egy kaptató.Mint már említettem,kellemes meleg volt,úgyhogy nem nagyon örültem a hírnek:)
A Sárkánylyuk-völgyet most lényegesen egyszerûbb volt legyûrni,mint legutóbbi ittjártamkor,mivel most lefelé haladtunk benne.Az esõzések,hasonlóan az eddigi útszakaszokhoz itt is megtették a magukét,a lezúduló víz felszabdalta rendesen a völgy alját.Néhány bedõlt fa is útunkat állta néha,lehetett választani a bújkálás és a kikerülés között.Én ilyenkor kerülök általában,frankón be tudja rántani ugyanis a görcs egy-egy bújásnál-mászásnál a combizmaimat.Kiérve a völgybõl aztán ráfordultunk egy aszfaltútra amin egészen Vérteskozma határáig talpaltunk.Itt frissítõpont várt ránk,itallal,különbözõ pezsgõtablettákkal.Jött egy túratárs a faluból is,ami elég furcsának tûnt,de csak az itiner elolvasásáig,van benne itt ugyanis egy klasszikus jobb-bal tévesztéses hiba:”a mûúton haladunk a zöld4zet jelzésig,itt jobbra betérünk az erdõbe”Nos,aki jobbra tér az begyalogol a faluba,aki a helyes irányt választja az az említett jelzés befutásánál balra indul maradva a zöld sávon.Sose legyen nagyobb gondunk,azt mondom.
Elkezdtünk tehát emelkedni a Meszes-völgyben,néhol még kilátásban is volt részünk rövid ideig egy-egy völgyre,eddig lényegében minden ilyet mellõztünk,végig fák árnyékában haladtunk.Ami egyrészrõl áldás,hiszen óv a melegtõl,másrészrõl kicsit egyhangúvá teszi a túrát.Ezen a szakaszon eléggé belassultunk,próbáltunk átjutni a holtponton.Átbukva aztán az e szakasz legmagasasbb pontján lényegesen tudtuk növelni a sebességünket.Éreztem viszont,hogy kezdek teljesen kiürülni kajailag,így bár a túráim ezen szakaszán soha nem szoktam már,megettem a vésztartalék szendvicsemet,amit két darab Icától kapott almával koronáztam meg.Nem kellett sok idõ,és érezhetõ volt,hogy jó döntést hoztam.
Vártuk aztán a beígért kaptatót.De akármennyire is nézegettük a térképünket,a szintvonalak semmi ilyenre nem utaltak.Elérve az aszfaltutat aztán megnyugodhattunk,hogy az a meredek vonal csak valami tévedés.Bélyegeztünk majd átkelve az aszfalton a Kõfejtõ-völgy legyûrésével megkezdtük az utolsó durván 7 kilométert és az ezalatt begyûjtendõ 50-60 méter szintemelkedést.
A zöld sávon még nem is volt olyan vészes a helyzet,rákanyarodva viszont a zöld 3szögre borzasztó meleg helyre érkeztünk.Tûzött a Nap a Gánt fölötti Gém-hegy platóján itt voltak a legszebb kilátásaink,de sajna a meleg miatt ezt már nem tudtuk igazán kélvezni.Áldás volt minden egyes fa,amely mellett elhaladva esetleg pár másodperc árnyékhoz jutottunk.Aztán a falu már ott volt alattunk,mi meg még hullámvasutaztunk fent a hegyoldalban,azt várva mikor fordulunk már végre jobbra,és kezdünk el leereszkedni.Csak eljött aztán a várva-várt lejtõ,beérve a célhot vezetõ utcába az elsõ közkifolyónál aztán irgalmatlan fürdést hajtottam végre,jópár percig locsoltam magamra a vizet.
Aztán begyalogoltunk a célba,kereken 10 órás idõvel teljesítettem a durván 48 kilométert.Majd a díjazás átvétele után ért a hidegzuhany:idén nincs fánk:(
Teljesen magamba roskadtam:)Meg voltam róla gyõzõdve,hogy ehhez a túrához hozzátartozik a fánk,mint mondjuk a Somló éjszakaihoz a Somlói galuska,vagy mondjuk a várpalotai túrákhoz a kukoricával díszített szendvics.Még mondtam is Icának út közben,hogy én hármat is fogok kérni,kerül amibe kerül,aztán most meg nézzenek oda,egyet sem kapok….:)
És mivel az elõttem szólók által említett vegyeslekváros kenyereket sem láttam már,eszegettem egy kis hazait,majd váltottam pár szót nafe kollégával aztán hazaautóztam.
Kellemesen fárasztó kis menet volt ez a túra.A szervezõk elõtt le a kalappal,tökéletes volt az útvonal kijelölése,minden ponton gondoskodtak a folyadékpótlásról,igényes az itiner,szép az oklevél és a kitûzõ is.Induláskor kaptunk egy müzliszeletet,20 kilométernél zsíros,lekvároskenyereket,a célban én zsíroskenyeret ehettem volna,és kaptam itt is egy csokit.Emellett mint említettem minden ponton volt víz,ezt szerencsére egyre több nyári túránál tapasztalom.
Azért azt a fánkot én valahogy visszacsempészném a végére:)
Köszönöm a lehetõséget
dnvzoli
|
