Túrabeszámolók

Vértesi Kerekezés 75 MTB útvonal kijelölõi beszámoló.

Táv: 79,3 km; szint:1090 m;

Pénteken, gyönyörû napsütéses, nagyon meleg idõben szalagoztunk. Reggel kilenckor indultunk, s este nyolcra értem be, úgy hogy 7 km terepet nem tudtam kiszalagozni, pedig tempóztunk keményen. Én úgy saccoltam, kb. 3-400 m szalagot használtunk el. Kondor Attila szerint, volt az 5-600 m-is. Józsi aligha fogja dicsérni ezt, amikor szedi le õket. Brigi trekking biciklivel jött, s a keskenyebb gumit és elsõ teló nélkül, jó keményre pumpált hátsó gumival. Az elsõ, Csákberénybe vezetõ helyenként pattogós lejtõ rendesen meg is viselte. Ha jó volt a turistajelzés, illetve a nagyon egyértelmû az út, akkor csak ritkábban szalagoztunk, viszont a jelzetlen helyeken, vagy a zöld sáv jelzésen, minden keresztezõdés, elágazás után, legalább két szalagot tettünk ki. Sajnos a szalagok színe, nem bizonyult a legszerencsésebbnek, de csak ilyen volt. Három kilátó pontot is kitábláztunk (ebbõl egynél szalagoztunk is), azoknak, akiket nem csak a teljesítmény érdekelt. Két helyen letértem az útvonalról, hogy az 50-es és 70-es távokon is tegyek ki jelzéseket. Egy helyre nem sikerült eljutni, s ott másnap volt is akinek gondot jelentett a tájékozódás.

Kõhányyáspusztától egyedül folytattam a munkát. Szerencsére az OK és a K+ kiválóan jelzett, így kevesebb szalagot kellett kitennem. Maga az út kegyetlen. Érdekes, itt is jártak montisok elõttem, az elõzõ heti esõ után. Azt azért jól tettem, hogy a K - K+ elágazásban 3 szalagot kötöttem, az elágazásból még látható távolságban, mivel tonnakilométer sporttárs beszámolójában leírta, hogy egy hölgy túrázó átrakott egy szerinte rossz helyen lévõt, a K-re. Nem kellett volna, hiszen itt többedjére válik szét a gyalogos és montis táv. A Köves-út kezdeténél, viszont a gyalogosok közül Lestat kolléga (s lehet még mások is) tért rá tévesen a szalagozáson a Köves-útra. Tudomásom szerint, a gyalogtúra szervezõi, nem szalagoztak, hanem a fontos helyekre tettek ki irányjelzõ táblákat, a montis táv viszont végig szalagozott volt. A K+-on egy helyen kidõlt fa kényszerített leszállásra, meg mindenféle tornamutatványra. Vérteskozmán gyorsan átdöngettem, s máris a zöld jelzés egynyomsávos ösvényén fújtattam. A zöld-sárga elágazásba öt szalagot kötöttem, hátha most nem téveszti el senki. A lejtõ eleje megtévesztõen jó, utána viszont van pár száz méter nagyon rossz vízmosta szakasz, amit jövõre kihagyni terveztem, ha találok reális alternatívát, viszont a visszajelzések alapján marad. A további murva sem egy leányálom, de szódával elmegy. Ha nagyon lazává (nehezen járhatóvá) válik, itt van alternatív útvonal, amerre tavaly vittem az útvonalat. A murva, s a füves rész után remek út következett Csákvárig. Mindössze 2-3 kisebb kidõlt fát kellett levonszolnom az útról. A városban megjelöltem az EP-re vezetõ irányt, majd a gántit, s mentem tovább. Rendesen sötétedett, s mivel nem szerettem volna Braille-ben montizni (az erdei szakaszok sokkal sötétebbek, bár volt nálam jó lámpa, de nem egészséges), így az utolsó 6-7 km-t másnap reggelre hagytam. Visszamentem a szállásra, ahová a pontokra biciklivel kimenõ pontõrök is befutottak eddigre. Vidáman megvacsoráztunk, beszélgettünk, s reménykedtünk, hogy a délnyugatról látható zivatar elkerül bennünket. Nem jött be. Mármint a reménykedésünk, mert a zivatar az megérkezett, de bõ egy óra alatt el is ment. Csöppet sem örültünk neki, mert a montisok, velem együtt nem túlzottan rajonganak a sárért. Tartottunk tõle, kevesen jönnek el.

A túra napjának reggelén, fél hétkor elindultam befejezni a szalagozást. Már a Csákvárra vezetõ aszfaltúton is látszott, mekkora esõ volt. Rengeteg hordalékot hagyott, az elõzõ nap még tiszta úton. Letértem a terepre, s hamarosan el is értem az elsõ pocsolyákat, amit nyeregben maradva nem lehetett kikerülni. Három szakaszon tíz-egynéhány ilyennel találkoztam. Helyenként csúszkáltam is rendesen.

Kilenc elõtt visszaértem a rajtba, a jó sáros biciklivel. Kondor Attila szólt, gyorsan álljak neki térképet javítani, mert szerencsére szép számmal indultak, s erõsen fogytán a készlet. Ez évben a Vértes cartographia-s térképének e túrának megfelelõ kivágatú 1:1 es színes másolatát kapták.

A túra tapasztalatai:

A 110-es aszfaltos táv nem került megrendezésre, mivel a Vértes Erdõ vezetõje kijelentette, semmilyen napnyugta utáni túrát sem engedélyez. Jövõre elképzelhetõ a megrendezése, de csak egy órás indítási idõablakkal (07.00-08.00), hogy a napnyugta elõtti visszaérkezés, elkeverés esetén is biztosított legyen. Mondjuk ez évben is Bödõ Balázs lazán, napnyugta elõtt teljesítette mind az 50-es, mind a 70-es távot. A másik feltétel, hogy kapjak a túra elõtt 3 nap szabit, hogy a tervezett 5 távot végig tudjam szalagozni, illetve jelölni.

Kevés az, ha a szervezõk közül csak egynek küldöm el az anyagokat.

Szükség lenne egy rövidebb montis távra is.

Egy-két túrázónak az 50-es távon gondot okozott az az egy nem jelölt elágazás. Volt aki bennünket okolt, volt aki azt mondta, ezt bizony benézte, mert a térkép alapján is egyértelmû volt, hol kell jobbra fordulni.

A 70-es távról nem jeleztek navigációs problémát.

Olybá tûnik, hogy a ragasztószalag csík használható jelölésre az aszfaltos távokon.

Fehérvár és a Vértes környékén jó értelemben véve elvetemült montisok laknak, akik hozzá vannak szokva a Vértes nehéz terepviszonyaihoz, s nem riadnak vissza egy „kis” esõtõl. Volt olyan Szingó-s csoport, amelyik 4 óra körüli idõvel teljesítette a távot (Ezen a terepen ez nem semmi!). A montisoknál volt néhány ember, aki a szalagozás ellenére az Antal-árkon keresztül ment föl a Hajdúvárhoz, néhányan pedig a Szentegyházi-hegyre vezetõ szalagozást nézték el, pedig ott, Csákberény szélén a Z háromszögrõl való letérést sok szalaggal jeleztük. Kaptunk visszajelzést vadászok által leszedett szalagozásról is.

Egy helyen pedig, bár ez a gyalogosok 10-es távján történt, valaki a K+-ra irányító táblát, a Köves-út felé fordította, amit a gyerekekkel visszaállítottunk a helyes irányba. Nagy gondot egyébként sem okozott, hiszen ez az út is visszavisz a K-re. Tegyük hozzá, a teljesítménytúrázók sem mindig angyalok. Egy régebbi Hamuházon találkoztam olyan, hogy az erdészeti aszfaltút közepén lévõ turistajelzést takarta be valaki egy csinos kis murvakupaccal, s az szinte biztosan teljesítménytúrázó volt.

Jövõre fel kell hívni a gyalogosok figyelmét, hogy ne kövessék a montis szalagozást, mert néhány rövid szakaszt leszámítva más útvonalon vezet, mint az övéké.

Ez évben sikerült elérni a 100-as induló számot, a három távon. A montis távon többen indultak, mint a két országútin.

Egy összehasonlító adat: A Gázló túra 107,3 km-én 2865 kcal energiát égettem el, míg a szalagozás elsõ napján, amikor arányában több volt az aszfaltos rész, kisebb az átlagsebesség, viszont sok az újraindulás, 85,5 km-en 3502,4 kcal-t. Még jobban látszik, mennyivel nehezebbek az útviszonyok, ha a kilométerenkénti fogyasztást nézem. A Gázlón 26,7 kcal/km, a Vértesi Kerekezés montis útvonalán 40,96 kcal/km (a Velence MTB táv itiner készítõ túráján pedig 36 kcal/km.). Csak ezekrõl a túrákról vannak adataim. A velenceit azért tettem zárójelbe, mivel akkor az állóképességem sokkal rosszabb volt, mint a másik kettõn, ahol egyformának nevezhetem. Márpedig az adott teljesítményhez tartozó pulzusszám, egy két-háromhetes kihagyás után, jóval magasabb, mintha edzésben lenne az ember, s az óra, többek közt a pulzusszám alapján számolja az energiafogyasztást.

Végül, a szervezõk gyerekeire számítva, legalább egy tízes csomag forró csoki port vigyek magammal.

Vértesi Barangolás 10-es táv.

Táv 12,7 km (a szervezõk által megadott, mert elfelejtettem bekapcsolni az elején a GPS-t), barometrikus magasságmérõvel mért összesített szintemelkedés: 230 m.

Brigi gyerekei közül a kicsiket (10 és 11 éves) sikerült rávennem egy kis túrázásra, bár nem ahhoz öltöztek. (Mondjuk én is biciklis cipõben mentem, mert nem vittem magammal gyalogos túracipõt.) Beneveztünk a rövid távra, s fél tizenegykor elindultunk.

Jó melegen sütött a nap. A falu vége felé megálltunk. Én levettem a térdmelegítõket (marha melegek voltak, de reggel biciklin még nem ártott), a gyerekek pedig megettek egy-egy sportszeletet. Tempósan mentünk. A Gánti-barlangra kíváncsiak lettek volna, de a tükör-radiál talpú cipõk nem annyira alkalmasak az igen meredek lejtõn történõ leereszkedésre. A gyerekek alig várták, hogy beérjünk az árnyékos erdõbe. A táj kellemes.

Elértük az Antal-árok bejáratát, majd kisvártatva elértük az erdõt is. Úgy látszik, nem sikerült még regenerálódnom az elõzõ napi biciklizés után, meg a gyerekek is sokat erõsödtek. Bizony, alig tudtam velük tartani a lépést. Rendesen kapkodtam a levegõt, amikor õk még teljesen lazán mentek. A mellékvölgyet elérve megkezdtük a kikapaszkodást az árokból, mondom a gyerekeknek, itt kezdõdik az igazán meredek része. Erre, a 10%-nál meredekebb kaptatón, Merci, hangosan dúdolva elkezdett fölfelé szökdécselni, s 100 m-en rám vert vagy 30-at. Nem semmi! Fölfelé egy-két helyen szedreztünk egy kicsit, bár már csak a maradékból eszegethettünk. Így jár, aki késõn startol. Végre fölértünk. Hamarosan elértük az ellenõrzõ pontot, ahol feltöltöttük Patrik vizespalackját, beszélgettünk egy kicsit, s uzsgyi tovább.

Elõzõ nap ezen az úton nyoma sem volt pocsolyának, most viszont utunkat állta pár biciklivel nem kikerülhetõ. Olyan is volt, amit a szélén óvatosan ki lehetett kerülni, de a nyomok arra vallottak, sokan átdöngettek rajta, nem szórakoztak holmi kikerüléssel. Elértük a Z – Köves-út elágazást, s rátértünk a Köves-útra. Mi a kéket azon is értük el mert ott tovább van árnyék, meg már az összes montis rég elhagyta. Két kilátópontra is kimentünk. Szép a panoráma. A másodiknál megettük a maradék sportszeleteket, kicsit pihentünk, s mentünk tovább. Eseménytelen gyaloglás után értük el az út meredek részét, ahol a gyerekek el is csodálkoztak, hogy ott föl lehet tekerni biciklivel? Hát föl!

A hátralévõ távot hamar letudtuk, s olyan 2 óra 50 perces idõvel célbaértünk (a gyerekek minden noszogatás nélkül mentek 4,5-ös átlagot), ahol megkaptuk az oklevelet, a kitûzõt, s jól bezsírosdeszkáztunk.

Kellemes kis rövid túra, változatos tájon. A két gyerek is jól érezte magát.