Túrabeszámolók


Mátrabérc / Hanák Kolos / Múzsla

suvidaniTúra éve: 20062006.04.24 21:50:44
Tervezett indulás 4:45 népliget. Peti, évfolyamtársam, élete elsõ teljesítménytúrájáról majdnem sikeresen lemaradt, mivel kimaradt az elsõ 1-es villamos... szerencsére csak majdnem, mert sikerült végül megbeszélni a sofõrrel, hogy vegyük fel útközben... (utastársaink osztatlan örömére) Az utazás viszontagságai ezzel azonban még koránt sem értek véget ugyanis a sofõr láthatóan életében nem járt még Sirokon, aminek az lett az eredménye, hogy csak 7:18kor tudtunk elrajtolni. A késének láthatóan néhány utastársunk nagyon nem örült.

Az út kezdetén iszonyú lassan haladtunk, egyfolytában fényképeztem, nézegettem a pöszörlegyeket, meg az ibolyákat... gyönyörködtük a kilátásban... (és persze csodáltuk a kemény túrán derekasan helytálló leánykákat) Kékestetõn vagy fél órát süttettük a hasunkat a napon, majd egy könnyed séta következett Gajatetõig. Ennek a lazaságnak az lett az eredménye, hogy 45perces csúszásban voltunk... Szerencsére ki tudtuk sírni a pecsételõ nénitõl, hogy tovább mehessünk. Kidõlt túratársaink csodálkozó tekintetével kísérve ("Úr Isten! még folytatjátok?...") immáron futva folytattuk utunkat. Innentõl már nem is készítettünk túl sok képet, és csak akkor álltunk meg amikor muszály volt... egyszóval nagyon harcosra vettük a figurát. kb. 20 perc alatt elértünk a következõ állomást majd újabb erõltetett menet után felszenvedtük magunkat az Ágasvári ellenõrzõpontra. (idefelé menet már kezdtünk utolérni sántikáló, lemaradt túrázókat) Egy részen olyan sok erdeivöröshangya volt, hogy szabályosan ijesztõ neszt keltettek az avarban, furcsa volt, ilyet még sohasem láttam. Innen iszonyatosan meredek út vezetett lefelé... nem tudtunk kellõ sebességgel haladni, úgyhogy nem tudtuk csökkenteni jelentõs mértékben a hátrányunkat. Így Mátrakeresztesen még mindig volt 15 perc hátrányunk. Itt meg olyan komlyan vették magukat a fiúk, hogy tényleg nem akartak minket pecséttel továbbengedni... "akkor nyazsgem! megyünk annélkül!.." -mondtuk. Ennek nem tudtak ellenállni, pecsét, sok szerencsét, pár marék keksz, és tûzés. Ugyan itt még optimisták voltak a becslések, hiszen elég lett volna 5-ös átlagot hozni a sikeres teljesítéshez, de kicsivel késõbb rájöttem, hogy a távot lefele kerekítettük. (Errõl jobbnak láttam hallgatni a morál érdekében.) Peti cimboránkon ekkor már kezdtek jelentkezni a végkimerültség jelei, és az 5km tömény emelkedés a muzslára eléggé lerombolta szegényt. De még az 53ik kilométernél is maradt bennünk annyi tartalék, hogy futva próbáljunk meg erõsíteni, egészen addig, míg nyilvánvalóvá nem vált, hogy kicsúszunk. Sebaj. A célban 8:25kor adtuk le a menetlevelet... 7percel a szintidõ felett... (eddigi tapasztalataim alapján a Hanák Kolos TE az egyetlen olyan szervezõ, aki 1 perces csúszás esetén már nem adja meg a teljesítés sikerét jelképezõ kitûzõt... teljesen korrekt, bár szerintem kicsit ovodás.) buszra fel, 10re otthon voltunk.

Kellemes túra, profi szervezés. Jövõre öcsémmel biztosan jövünk, Peti még nem nyilatkozott az ügyben. :-D

képek: http://kep.tar.hu/suvidani/50268746#2