Túrabeszámolók


Kanizsa 50/30/20/10

kekdroidTúra éve: 20102010.09.29 18:07:51

Kanizsa 30


(Ugye, nem olyan égõ, hogy már harmadszorra írok ugyanarról a résztávról? :))


Lovászi, Tornyiszentmiklós, szép a piros négyszög jelzés, lassabban a körforgalomban, Dobri, Csörnyeföld, mit keres a motoros az út közepén?, Muraszemenye – Aligvár, ezzel biztos sokan viccelnek, Murarátka, ez rövid volt, Letenye, állj már meg a stoptáblánál, Becsehely, Becsehely-Újmajor, Eszteregnye, jelképesen integess a szõlõhegynek, Sormás, Nagykanizsa, lassabban abban a körforgalomban!, be a belvárosba, _lassan_abban_a_rohadt_körforgalomban_, útfelújítás, a nyáron is itt volt, csak akkor nem tûnt fel, jobbra a benzinkútnál, vagy késõbb, ni, nem ezt a pizzériát ajánlotta SzLA?, a keresztezõdésben jobbra, platánsor, vagyis Platán sor, gimnázium, kézifék, jól van KITT, ügyes voltál.


Iskola, nagy lendülettel belépünk négyen, a háromfõs Repkény-testvériség és jómagam, odabent nagy a nyüzsgés, szívélyesen üdvözölnek. Nevezés, itiner, várakozás, mert korán érkeztünk, nyolckor rászabadítják a rövidebb távok mezõnyét is a Nagykanizsa környéki turistautakra. Ligetes lakótelepen haladunk egy ideig a kékesszürke égbolt alatt, rákanyarodunk a zöld keresztre. Felszállópálya. Egyenesen trappolunk, enyhén hullámzik az utca fel, le, fel, le, megint le. Kiszámolom, hogy a Venezia EN-t van esélyünk lefotózni az útátjáróban, de csak akkor, ha kábé húsz percet késik. Szalagozásra térünk, kimarad a Csónakázó-tó, mert elkerülõ vagy gyorsforgalmi utat építenek, nem kívánt törlendõ. Tréfás kedvû helybéliek vagy tréfás kedvû mások átkötötték a szalagokat az út túlsó felére, mintha a szalagozás visszatérne a zöld +-ra és egyetlen célja csak a túlparti járda paramétereinek a bemutatása lenne. Visszatérünk a szalagokhoz, az utánunk jövõk már nem dõltek be a csábításnak. Keresztezzük a 30-as vasútvonalat, magányos ismétlõjelzõ mutatja lehangolóan, hogy a fõjelzõn Megállj! jelzés van. (F1 Jelzési utasítás 2.21.3.) Kékbe öltözött futó poroszkál el mellettünk, utána nem sokkal mi is megérkezünk a „Kereklámpás Zsiguli Tájfutó Bójával” ellenõrzõpontra, amelyet Szõlõskert, fogadó névvel álcáznak.


Szõlõhegyre baktatunk fel, erre mondaná a DDK atlasz, hogy jellegzetes zalai táj. Szerény, pici házikók sorakoznak a dombról meredeken lebukó telkek tetején, sok telken kint vannak, gondozzák a kis szõlõt, veteményt. A háttérben északnyugaton Nagykanizsa, délkeleten másik szõlõhegy. Megérkezünk Bagolára, ellenõrzõpont, gyors továbbhaladás, elhagyjuk Nagykanizsát, megint. Hangulatos kis erdei útra térünk rá, amely hangulatosan vagy tizenkét méter széles és egy, diszkréten a tájba simuló Caterpillar markoló tolat rajta nesztelenül. Út épül, itt is, nagy piros pont az építkezõknek, hogy a jelzett fákat meghagyták. Egyelõre. Irány a rejtélyes módon Szigecskei-rétnek nevezett célterület. Útközben sok érdekes nem történik, hacsak az nem számít érdekesnek, hogy egy kunkornál útvonalkövetést hajtunk végre és közben átvágunk az útra települt tíz centi mély zsombékoson. Láb nem marad szárazon, kivéve Daniét, aki búvárcsizmában jött. Trappolunk tovább, a dombvidék szép, a felhõk alacsonyan röpködnek szanaszét az égen, a réti út alig sáros és jól járható. Valamint nyílik az a kicsi lila virág, amelyik szeptemberenként ellep erdõt és mezõt és szentimentális hangulatra hangolja a beszámolóírót. Kezd hiányozni a pontõrök általában messzirõl látható tanyája, ezért cselesen átverem a Repkény-testvéreket azzal, hogy elhintem soraik között a kételyt, miszerint már lennie kellett volna a pontnak. Kerek repkény javallatára azonban továbbhaladunk és egy szakasztott ugyanolyan kanyarnál, ahol én hiányoltam õket, megmutatja az ellenõrzõpontot, kétfõs õrségével.


Átkelünk egy kissé rozoga fahídon, egy labilisnak tûnõ deszkapallón és egy ténylegesen labilis másik fahídon, ezzel elhagyva a kicsi lila virágok rétjét. Meredek kaptató áll elõttünk, oxigénpalack azért nem kell, meg hágóvas sem. Gumicsizma inkább kellene, de a hegyi szántásnak csak egy rövid szakasza sáros. A merész, tengerszint felett kb. 200 méteres oromról Liszóra érkezünk, megcsodálva az apró falu látnivalóit, a kitüremkedésre épült templomot, a szépen gondozott sportpályát és a faluházat. A kocsma közelebbi megtekintésérõl lebeszélem magam, fõleg, mivel elkezd csöpörögni az esõ és senki nem mutat hajlandóságot arra, hogy bejöjjön velem. Felballagunk a liszói szõlõhegyre, a temetõ kerítésén zavarbaejtõ felirat tájékoztat: „Nem parkoló!” Alatta: „Parkolóhely”. Ahogy tetszik. Útközben tesztelem a szüreteletlen szilvát néhány fáról. Finom. Felérünk a haranglábhoz, a szokásjog nem érvényes ma a pontok elhelyezésével kapcsolatban: még száztizenhét métert kell megtenni a jelzett úton, ott vár a pontõr és a cukorka. Jókívánságokkal és cukorkával ellátva tovabandukolunk. 


Még hosszasan kanyargunk a szõlõhegyen, érintjük a Mórichelyi-hegyi keresztet, ahol egy hófehér kõfeszület mellett egy sötétbarnára festett szomorú római katona támaszt egy lándzsát. Na, õ Szent Móric. Kerek repkénnyel beállítunk egy kissé magas sebesség alapjelet, ezt kell tartani a testvériségnek, akik enyhén lemaradva tartják is. Hosszú, nyílt, egyenes az út, ennek megfelelõen kissé unalmas, még egy árva traktor sem szántogat a környéken. Egy elágazásnál hangokat hallunk meg, jobbról. Nem eltévedtek, rövidtávosok, itt csatlakozik vissza az út a Szigecskei-rét felõl. Felsétálunk a tópartra, sikerül a helyes irányból megkerülni, a régi piros sáv helyén masszív dzsungel burjánzik. Jobb híján az iszapbarna szín minden árnyalatában játszó tó túlfolyó csövére is festettek jelzést, eredeti megoldás. Átsétálunk a fenyvesen, a fák alatt második erdõ növekszik, gombából, az egyik boszorkánykörbõl eltávolítok egy másfél literes mûanyag palackot, mint oda nem passzoló objektumot. Megérkezünk – az 50-es távon legelöl haladó úriemberrel egyidõben – a Miklósfai parkerdõ ellenõrzõ- és kólázópontra. Én legalábbis kólát óhajtok, valamint ostyarudat, mert utóbbi finom, elõbbi meg koffein. Elõrelátóan bekészítettem az ezüst étkészlet mellé a tavalyi túrán kapott, eredeti KanizsásTM fémbögrémet is, ebbõl finom ám a kóla, csak el kell mosni, mielõtt nagyon kikezdi a fémet a foszforsav. Besétálunk Miklósfára és átsétálunk rajta és kisétálunk belõle, egy fekete tartálynál impozáns kilátás nyílik Nagykanizsa laposan elterülõ házaira. 


Hétvégi telkek között ballagunk, Romlottvár alatt most sós/sajtos kifli jár mindenkinek, szegény pontõr vélhetõen nagyon unatkozik. Elbeszélgetünk kicsit, a helyi és országos mûemlékvédelem szûkös költségvetésérõl és az ebbõl fakadó állagmegóvási nehézségekrõl, amíg megérkeznek a Repkénytesók. Azután lelépünk, újra elõkotrom a menetrendkönyvet, de a következõ másfél órában sem páros, sem páratlan személyszállító vonat nem halad át ott, ahol mi keresztezzük a vonalat. Még úgyis menni kell egy kicsit, eleinte tovább a kertek alatt, aztán valami mûúton és mindenféle utcákon is. Már a város szélén járunk, amikor éjfekete BMW fékez le mellettünk, a sofõr Gyékényes iránya felõl érdeklõdik. Ilyenkor jó, hogy van nálam térkép, színes, amelyen együttes erõvel meg tudjuk állapítani az említett község koordinátáit. BMW egyenesen el, mi pedig jobbra el, sétapark, vasút, kórház, iskola: cél. Utóbbi eseménydús hely. Gratulációk, mosolygás, ajándék turisztikai folyóiratok kilószám. Valamint tombola, sikerül nyernem egy bankkártyának álcázott pendrive-ot. Még egy ideig elbeszélgetünk Máriával, mint társfõrendezõvel, megtudjuk, hogy voltaképpen teljesítjük a Dél-Zala Bakancsosa kritériumait, aztán vérnyomást is méretünk, ha már a rajt elõtt nem mérettünk. Összegzek: lelkes, kedves rendezõk, szép útvonal, szép díjazás. Továbbá: rendkívüli esemény nem történt. (Ezt már nem tudom, melyik túránál olvastam egy beszámolóban, de nagyon bejött. :)) Ennyi nekem elég is. Köszönöm a túrát a Kanizsásoknak és a Mezõs Természetjárók Klubjának – a két társaság emblémája erõs rokoni vonásokat mutat – és természetesen a társaságot Kerek repkénynek, Dórinak és Daninak. Lassan tényleg az ötvenesre is vissza kéne jönni.


A célból visszasétálunk az autóhoz, ma is jót kirándultunk, beülünk, öv becsatol, gyújt, indít. Esõ leszakad. Kékdroid széles mosollyal az arcán kapcsolja be az ablaktörlõt. Indulhatunk.


-Kékdroid-


Képek