Túrabeszámolók


Tatabánya

ErathiaTúra éve: 20102010.10.18 15:38:14

T20


Az elõzõ napi Kõszeg - Írtottkõ túra után vasárnap csak egy laza 20-as távra vállalkoztam, mert a sarkamat szétszedte az elõzõ napi aszfaltozás, ami túrabakival nem a legjobb dolog. Újabb korai kelés is a hátam mögött volt, a péntek esti 4 óra után szombaton sem siekrült 4 óránál többet aludni, ami nekem sajnos kevés.


Reggel a tervezett 6:00 helyett 6:15-kor indultunk meg négyesben Tatabánya felé. A bõ két órás út alatt amíg Kõszegrõl felértünk a nap is feklet és bár nem láthattuk a felhõk miatt, jó érzés volt világosban megérkezni. Kis keresgélés után parkolóhelyet is találtunk ami a kocsik tengerét látva nem kis teljesítmény már kezdésnek sem.


A rajtoltatásnál ugyan néhányan zsörtölõdtek a sorban, hogy bezzeg õk tuti jobban csinálnák, és jobban megszerveznék az egészet... (az ilyeneknek az ember csak azt tudja mondani, hogy hajrá akkor mutassa meg!) Ezzel szemben a rövid kb 10 méteres sor elég gyorsan elfogyott, és már meg is kaptam a papíromat. Túratársaim a 30-asra neveztek, és õk már el is rajtoltak elõttem, de nekem még így sem kellett sietni. 8:45-ös rajtidõt kaptam, kicsit nézegettem az egy darab A4-es lapot, amin egy térkép elfoglalta a belsõ oldalt, a külsõn pedig a szponzorok, illetve a "pecsételés kockái" voltak, így az útvonalleírás elég szûkszavúra sikerül, de a kiváló jelzéseknek, köszönhetõen ez is elég volt. A túra útvonalán végig minden elágazásnál, kanyarnál "kitáblázták" hogy kinek merre kell mennie, így az útvonal eltéveszthetetlen volt.


A hangulatra sem lehet panasz, mert a borús idõ ellenére bõ 900 induló volt ha jól hallottam, és ezek között rengeteg volt a fiatalabbnál fiatalabb gyermek, az iskolások és a felnõttek csak kisérõként tûntek fel köztük.


A túra elsõ és utolsó kanyarulatában gyorsan megijesztették a túrázókat, mert direkt odaraktak egy szép nagy tócsát, de utána már egyetlen eggyel sem talákoztunk. Nagyon szép terepen mentünk, az emelkedõk jól elosztva követték egymást a pontok sem estek túl messze egymástól, útközben kaptunk cukorkát, csokit, forrásvizet, lehulló faleveleket.


Önszorgalmi feladatot is lehetet teljesíteni: A túra elhaladt Vitányvár mellett, így aki akart a bõséges szintidõnek hála nyugodtan felmehetett szétnézni, meglátogatni a romokat, vagy begyûjteni egy "várnak a várak" mozgalmi jelvényt. (vagy kilencet is, ha elõre lebeszélte telefonon) Én is megmásztam a kis pluszemelkedõt és cserébe kaptam egy plusz csokit, kitûzõt és oklevelet is. Visszafelé a KL jelzést követve lehet visszaérni az eredeti jelzésre, és folytatni a túrát. Egy kis tekergés a fák között, néhol bujkálás a kidõlt fák között, enyhe hullámvasutazás, és már vissza is érkeztünk a túra eleji útvonalra, ahol most visszafelé haladunk a rajt/cél felé.


Az utolsó domboldalon lefelé elkocogtak mellettem Daniék is, akik szintén Kõszegrõl jöttek fel a túráról, de egy órával elõttünk rajtoltak.


A célba kényelmesen 13:10-kor érkeztem meg, és a díjazás átvétele után a finom lekvároskenyér állományt segítettem elpusztítani, amit meleg, jóízû teával lehetet leöblíteni. Kellett is valami ami melegen tart, hiszen a 30-as távról a túratársak, csak másfél órával késõbb értek be. Gyorsan rendeztük a sorainkat, és 15:30-kor már úton voltunk hazafelé.


A túráról én csak jót tudok mondani, kiváló szervezés, finom kaják, barátságos nevezési díj, jól jelölt útvonal, kellemes terep, szép táj, és "tipikus õszi idõ" fogadott minket. Az egyetlen ami talán kicsit hátrányt jelent a rajt helyszíne, ami miatt nagyon sokan inkább kocsival közelítik meg.


Köszönöm a rendezõknek a lehetõséget és a túrát, remélem, hogy jövõre is rész tudok venni a rendezvényükön.


És külön köszönet a kétnapos fuvarért lépéshibának.