Nem tudtam, milyen távot fogok futni, a terv a maraton volt, az óvatosságra a 2 nappal ezelõtti piros35 telesítése adott okot. Kb 3 hete hosszabb kihagyás után próbálgatom újra a futást, egyenlõre a cél a kondi erõsítése, az pedig erõfeszítés nélkül ritkán sikerül, szóval kiterveltem, hogy a hosszú hétvégén megsanyargatom a testem.
1/2 7 körül rajtoltam, már voltak résztvevõk is, de jellemzõen szállingóztak a nevezni érkezõk. Az útvonal ismerõs volt, az elején féltávnál kutyA igazolta az áthaladást egy-egy bíztató szó kíséretében. Elég jól ment, igyekeztem az emelkedõket is megkocogni, ami egy ideig nem is okozott gondot, de féltáv magasságánál beütött a dilemma, ugyanis a lábaim egyértelmûen jelezték, hogy még nem pihenték ki teljesen a 2 nappal ezelõtti távot, fáradtak. Nem volt sok idõ kitalálni, vagy kiszállok, a csalódástól magamat rosszul érezve, ám fizikailag viszonylag jól túlélve a félmaratont, vagy bevállalom a második felet a végén érzett elégedettség reményében, viszont másnap gondjaim adódhatnak a járással. Hát persze, hogy a második variáció gyõzött. :-) A 9. körtõl holtpont és folyamatos visszaszámolás következett, ám Rushboy és utána Vinatti társaságában történt haladás elirányította a figyelmemet arról, mennyi van még elõttem, örültem a társaságuknak, utólag is köszönöm a beszélgetéseket! Egyre többen lettek, de a nap sütött, az út száraz volt, lehetett haladni, rendszeresen utat adtak a gyalogosok, innen is köszönöm nekik az elõzékenyséüket. Az utolsó köröknél már nagyon lelohadt a lelkesedés, de az órámat nézve láttam, javítok a tavalyi idõmön, így 16 perccel jobbat mentem és 4:35-tel zártam a maratoni távot.
A szervezõket csak dícséret illeti, maga az egész túra és az ellátás olyan jól szervezett volt, mint tavaly, ráadásul kis lyukasztós lapot kaptam, amit könnyebb volt zsebre vágni, mint az egész itinert. Jövõre újra ugyanitt! |
