Piros85 TF
Az idei év május végéig kifejezetten jól alakult, egy megbetegedés, és egy sérülés miatti hullámvölgyet leszámítva szintemnek megfelelõ mennyiségût tudtam futni. T100 után aztán elindultam a lejtõn. Valami mindig keresztülhúzta terveimet, legtöbbször védelmi szolgálat. Fontos hétvégi hosszú futások sorra maradtak ki. Ez benne van a pakliban, 4-5 évente megesik, csak az idei szokatlanul hosszú és sokféle volt. Jeges árvízen kívül minden volt már. A hét közbeni edzések nagyjából megmaradtak, de ezek csak 40-50km-t jelentettek hetente. Három hete végre visszatért minden a régi kerékvágásba, és ez lassan érezteti hatását, de vérmes reményeim nem voltak. Jó esetben a tavalyi idõm beállítását, de inkább 9:30 körüli idõt tartottam elérhetõnek.
Rómaifürdõn tavalyihoz hasonlóan remek hangulat fogadott, sõt a zenekarral még sikerült is fokozni azt. Ismerõsök üdvözlése, beszélgetés, esélylatolgatás, melegítés, és már itt is volt a rajt. Laza tempóban indultunk meg Speróval és Kopi Zolival. Hamarosan Csabi Balázs, és Olipapa közlekedett el mellettünk. Rókahegynél felfutottam Olira, és innen Kopárig kerülgettük egymást.
Élvezet volt napsütéses hûvös idõben kocogni, 46 perc alatt felértem Kevélyre. Sorban elõztük a gyalogosaokat, és üdvözöltük egymást a sok ismerõssel.
Csikóvár aljánál a zenekar még pakolt, mikor odaértem, biztos nagy élmény volt a többieknek az erdei koncert. Energetikailag rendbelévõnek tarthatónak tûnt a tempó, bár kicsit lassúnak éreztem magam. Idõm a tavalyival nagyjából megegyezett.
Sikárosnál kiléptem technikai szünetre, és visszatéréskor láttam, hogy a mezõny nem is húzódott annyira szét. JB, Kopi Zoli, Speró itt jöttek a nyomomban. Speróval együtt kocogtunk le Dömösig.
Nem vakaródtunk sokat, várt ránk a dobogókõi emelkedõ. Ritkul a gyalogos mezõny, már a gyorslábú, szekciót kezdjük beérni. Dobogókõig ismét tartom tavalyi idõm.
A ponton bedobtam fél banánt, meg az energiaitalt. Nem tudom melyik tett jót, de Kopárig igen jó hangulatban mentem tovább, fokozatosan fölértem Olipapára, és Zolira. Szegénynek bedurrant a térde. Kopárnál kicsit fáradt voltam már, remélem, hogy a krémezés segít, de a görcs így is kerülgette a virgácsokat. Hosszú-völgyig tavalyhoz hasonlóan holtponttal küzdöttem, pedig ez egy jól futható szakasz. A ponton benyelek egy Mg tablettát, talán segít.
Nagy-Szénásra újra jobban voltam, a birsalmasajt nagyot lendített rajtam. Nagykovácsiba olyan negyed órás hátránnyal érkeztem tavalyhoz képest. A pontõrök finom teával kínálnak, ez tovább pörget, de a hátrány ledolgozása ilyen erõnlét mellett nem reális. Két dolog miatt mégiscsak reménykedtem abban, hogy a tavalyi idõm jobban megközelítem: tovább van világos, akár a végéig, illetve tavaly Budaörs felett volt egy csúnya eltévedésem. Továbbiakban nem is néztem az idõm, inkább a mozgásra összpontosítottam. A magam módján nem volt rossz technikai fejlõdéssel sikerült ellensúlyozni az erõnlét hiányát. Öröm volt találkozni az ismerõs pontõrökkel, kicsit sajnáltam is, hogy mindjárt vége a dalnak.
Nagy álmom volt, hogy egyszer a célba lámpa nélkül jussak el. A korábbi rajtnak, és az óraátállítás elõtti idõpontnak köszönhetõen ez sikerült. Mennyivel egyszerûbb így lejönni a volt kõbányában. Az aszfalton még bedobtam az utolsó tartalékokat, végül 9:07-el értem célba, 3 perc deficittel tavalyhoz képest.
Köszönöm a szervezõk munkáját, továbbra is a piros marad az egyik kedvenc rendezvényem! |