Túrabeszámolók


Hármashatár-hegy 20 (HHHH)

nemethlaciTúra éve: 20062006.05.22 20:12:49
Hármashatárhegy 20 2006. május 21.

Pechesen kezdõdött a napom. Kislányom két hete abajgatott, hogy ha már nem tudtunk családi problémák miatt elmenni Szombathelyre a Dunántúli-kupa túrájára, legalább vasárnap csatangoljunk egyet a hegyek közt.
Ki is nézte magának ezt a túrát, ám közbeszólt az élet, s mert tanárai év végi lazitásképpen 4 témazáró dolgozatot iktattak a hét elsõ három napjára, igy egyedül kellett felvállalnom a szendvicsek természetben történõ elpusztítását.
Kilenc elõtt értem ki a mackós játszótérre, az égre nézve biztos voltam benne, hogy fog esni ugyan, de nem lesz vészes, tökéletes túraidõ vár rám.
Beneveztem, 8 óra 57-kor nagyképûen ráírtam a papírra, hogy 9-kor indulok, erre 9 óra tizkor még mindig a felszerelésemmel bajlódtam...
Mindegy, gondoltam, azt a kis idõt behozom...
A Homok-hegyig kellemesen gyors sétával jutottam el, hogy aztán a Hársak-aljánánl megállapítsam, már a második ponton valakinek halaszthatatlan szüksége volt egy zsírkrétára... Legközelebb viszek magammal pár darabot, hogy pótoljak, ha kell...
Irány a Páfrány-út, aztán balra fel az Árpád-kilátóhoz. Most még az emelkedõ is jólesett, magamhoz képest határozottan jó tempóban mentem, emlékszem a Zöld 20-on ezen a szakaszon traktorral kellett felvontatni és szájon át lélegeztettek a hegyi manók...
Bedobtam két csokit, lenyomtam egy kis vizet és laza tempóban baktattam a kéken Fenyõgyöngye felé. A Francia-bányát kis kérdezõsködéssel találtam meg, pedig csak el kellett volna olvasni a kifejezetten látható helyre tett papírlapot, de olyan feltûnõ volt, hogy nem vettem észre.
Csöndes emelkedéssel telt a további szakasz a zöld+ elágazásig, hogy aztán letérjünk a Tábor-hegyi barlang felé. Kifejezetten jólesett lefelé robogni a lejtõn, csak a bélyegzés után szörnyûlködtem el, hogy ugyanott kell visszamenni... Bánatomra ekkor jött az elsõ hullámvölgy, úgy látszik az emésztés kivette a lábaimból az erõt.
Szerencsére a szívem jól bírta a terhelést. A Virágos-nyeregig vidáman szedtem a lábam és büszke voltam a tempómra, amikor is két percen belül két esemény történt. A hátam mögül elõször egy család érkezett döbbenetes tempóban, köztük egy 5 év körüli kisfiú. Állam le...
Aztán egy 75 év körüli bácsika húzott el mellettem két botjával hasítva a levegõt. Még megállt jópofizni velem, hogy kitõl tanultam a kétbotos járást, mert egész jó a technikám, csak egy kicsit kellene finomítani rajta. Aztán megmutatta hogyan kéne és kiderült, hogy teljesen másképp, mint azt magam eddig mûveltem.
Virágos-nyeregtõl a gercsényi templomig tett kitérõ nem tetszett. Már lógott erõsen az esõ lába és magamban azt mondtam, inkább essen már, mert akkor megszûnne az a hatalmas légnyomás, ami a mellemet nyomja.
A templomtól a Hármashatár-hegyre erõs kapaszkodó vitt fel, ott már kezdett elfogyni a levegõ, de kiszámoltam, hogy onnan még két órám van a célig, elégnek kell lennie.
Átvergõdtem az Újlaki-hegyre, közben helyes irányba tereltem két gyönyörû kislányt. Az Újlaki-hegyrõl lefelé jövet kellemetlen meglepetés ért. Menetközben tényleg leszakadt az ég, zuhogott egy kicsit és ettõl a meredek, köves ösvény erõsen csúszós lett. Úgyhogy mindjárt lementem spárgába egy szakaszon és ha nincsenek nálam a botok, mentõt kellett volna hívni hozzám. Istentelenül szétment a lábam, szétszakadtam volna, ha nem tartanak meg az utolsó pillanatban a botok. Igy csak rettenetes fájdalom hasított a lágyékomba, ami onnantól kezdve pokolian lelassított.
Igy történhetett meg, hogy az Újlaki-hegyrõl a célba több, mint 3 óráig tartott, amig bevergõdtem.
Nem érdemeltem meg a kitûzõt, mert kicsúsztam a szintidõbõl, bár a GPS szerint 5 óra 53 perc menetidõ alatt értem be, viszont 1 óra 14 perc pihenõt tartottam, amibõl kb. tiz perc volt az Árpád-kilátó. A többit ezen a rövid szakaszon szenvedtem végig, mert többször meg kellett állnom. Igy tudtam benézni a 15 pontnál, hogy lementem az ösvényen, nem mentem vissza és úgy le, magyarul, kihagytam a 16-os pontot.
Csúnya munka volt...
A szervezés profi volt, a leírást tökéletesen tudtam használni, a táj gyönyörû, családoknak is tökéletes.
Remélem, jövõre el tudnak jönni a porontyok is, és vagizhatok milyen jól kiismerem magam a térképen...
Köszönöm, jövõre ugyanitt!

Ui.: a doki erõs lágyékhúzódást állapított meg, ez lehetetlenné teszi a Kinizsin való indulást. Pedig úgy kipróbáltam volna magamat a Pilis-nyeregig...
Ui2.: a kitûzõt is megkaptam, a szervezõk nagyon rendesek voltak és értékelték, hogy nem kellett a közel 100 kilómat levonszolniuk a hegyrõl...