Túrabeszámolók


Almamellék

padlerTúra éve: 20062006.05.22 23:14:51
Almamellék 25

A kihalt szigetvári vasútállomáson 9 órakor rajtoltunk, a kicsit bizonytalannak tûnõ indító hölgy végül korrekten intézte a dolgokat. Térképvázlat sajnos nem volt (pedig nem kerülne sokba másolni néhányat), a padon kiterített térképen lehetett „memorizálni” az útvonalat, ha valaki annyira felkészületlen volt, hogy zöldgömbös túrára enélkül induljon útnak. Volt viszont itiner a minimalista verzióból, rajta négyzetek az ellenõrzõpontok pecséteinek, erre azonban gyorsan kiderült, hogy nem lesz szükség, Almáskeresztúron és Ibafán a kihelyezett szórólapokat kell begyûjteni.

Szigetváron több sárga jelzéssel is találkoztunk, azonban ez nem bizonyult tartósnak, pedig végül a térképen szereplõ úton értünk ki a városból. Hosszú, unalmas, de elég forgalmas aszfalt következett a turbéki templomig, majd a zsibóti szõlõhegyig. Az elágazásban nyitva tartó bolt és kocsma (Szilvási csárda) mellett balra, majd rögtön jobbra fordultunk, szerencsére itt már a jelzések is feltámadtak. A szõlõhegy nagyon gondozott portákból áll, látszik, hogy a városiak kiskertjei találhatók itt. Az elsõ világháborús áldozatok emlékére emelt kápolnánál kicsit megpihentünk, majd a mozsgói szõlõhegyet jelzõ táblánál jobbra fordultunk.

A térképen nem jelzett víztorony mögött balra, végre földútra kanyarodtunk, mely egy ideig még a szõlõk között vezetett. Sajnos az erdõ szélén vezetõ út elég nyilt, a jelzések újból elkezdtek ritkulni. Az elsõ vadászles után valószínûleg hamarosan egy jól járt úton balra kellett volna kanyarodni, amit elmulasztottunk, de az egyenesen továbbvezetõ, egy idõ után járatlanabbá váló szekérút is végül balra kanyarodva belevezetett ebbe a földútba. Elég sokat gyalogoltunk még az erdészeti mûútig, közben egy jelzetlen elágazásban jobbra, majd az erdõszélen balra kellett továbbmenni. A mûutat elérve jobbra kellett tartani, majd még mielõtt elérnénk jobb oldalról egy kerítést, balra be az erdõbe, a jelzés a lomboktól nem látszik. Itt jobbra térve, egy erõsen vízmosásos, de nagyon szép hársfás árokban ereszkedve értük el a keresztezõ Ezüsthárs tanösvényt, majd hamarosan Almáskeresztúr szélét.

A falu nem tett rám mély benyomást, a buszmegállónál volt az ellenõrzõpont. Meg is ebédeltünk, ezalatt ért be két korábban, térkép nélkül induló sporttárs, akik itt feladták a túrát. Továbbindulva lényegében mindig a völgyben maradva értünk be Ibafára, közben egy mohácsi sporttárssal is találkoztunk. A patakon, illetve mellékerein többször át kellett kelni, ami nekem nem sikerült zökkenõmentesen, egy alkalommal kicsit nagyobbat kellett volna ugranom.

Ibafán nem volt nyitva a kocsma, de az elméletileg zárva tartó bolthoz éppen megérkezett a tulaj, így többen megrohamoztuk sör és jégkrém reményében, sikerrel. A Pipamúzeum pár lépésnyire van az úttól, tavaly meg is néztem DDP közben, azonban most nem fért bele a szintidõbe. Innét Almamellékig újból aszfalt következett, két kis domb megmászásával spékelve. Közben láttuk a kisvasutat, azonban az állomás a domb és az erdõ miatt csak az utolsó pár száz méteren tûnik fel.

A túrát végül kicsit kiszámítottan, de sikerült szintidõ alatt teljesíteni, aminek nagyon örültem, így megérdemelten vehettük át a díjazást: oklevelet, kisvasutakat ábrázoló képeslapot, valamint felül Almamellék, alul Kaposvár-Sas-rét(!) feliratú kitûzõt. Megtudtuk, hogy a 25-ös távon 20-an, a 10-esen 14-en indultak. A megolvadt zsíroskenyeret kihagytuk, a hideg vizes szörp viszont finom volt. Ezután megnéztük még a kisvasút épületében lévõ kis kiállítást, a kisvasutas napra felvonult modellezõket, és rövid pihenés után már indultunk vissza a délutáni busszal Szigetvárra, ahol az állomás melletti fagylaltozót megrohamozva ért véget a nap.