2010.11.13. Fel a Dobogó tetõre.
Megfordult a fejemben, hogy idén a 20-as kötött távon vegyünk részt a vágtató csigákkal, de aztán a buszos logisztika fenntarthatósága végett idén is a kötetlen távnál maradtunk.
Végül ugyan sikerült mindenkinek autós fuvart szereznie, de azért megvártuk a Budapestrõl érkezõ buszt.
A sárral lassító szakaszokon világossá vált, hogy a mai túrára is kaptunk némi bónusz nehezítést.
Felsõtoldnál szinte megváltásként üdvözöltük, az amúgy máskor nem túlságosan kedvelt aszfaltot.
Cserhátszentivánon egy kis üzemanyagtöltés után, hamar feljutottunk a kilátóba.
Itt mindjárt meg is ebédeltünk, hiszen az étvágygerjesztõ csak olaj volt a tûzre, mert már eleve éhesek voltunk.
Ha kilátó, akkor csoki, így a készlet hamar elpárolgott :)
Kellett is az energia, mert a Dobogó-tetõ nem adta meg magát egykönnyen. A kitartó emelkedõ alaposan kivette az energiát, meggyötört testünkbõl.
A csúcson szerencsére volt csoki szolgáltatás, amit sebtiben igénybe vettem, és a csoki úgy tûnt el a számban, ahogy az elõ van írva :)
Innen egy kellemes lefelé gyaloglásra számítottunk, bár a sártól tartottunk picit, és így félelmeink be is igazolódtak.
A várat már messzirõl megpillantottuk, de sehogy sem akaródzott neki közeledni, sõt némi szakaszon nem is láttuk, mert elbújt a szemünk elõl.
Végül pont 16 órára érkeztünk be Hollókõre, ahol igen sûrûen voltak a népek.
Gyors bakancspucolás, majd irány a Muskátli vendéglõ, ahol sebtiben átvettük a díjazást, és a palóclevest is bekebeleztük.
Gondoltuk átmegyünk az étterem részbe egy sztrapacskára, de az sajnos már bezárt.
Nem estünk kétségbe, hanem gyorsan átmentünk a Bableves csárdába, ahol viszont majdnem teltház volt, de szerencsére le tudtunk ülni.
A kiszolgálás persze a tömeg miatt elég lassú volt, de végül mindent megkaptunk, és teli gyomorral ülhettünk be az autóba, hogy hazautazzunk Budapestre.
Jó kis túra volt, rég fáradtam el ennyire, egy 21 km-es túrától.
Fényképek:
http://olahtamas.fw.hu/20101113holloko/20101113holloko.html | 