Sárdagasztás és birkózás a szintidõvel a Cserhátban...
Két dolog hozott el erre a túrára: az egyik a Cartographia Kupa - ezzel lett meg a 10 túra, a másik meg egy gyors számvetés: 1855 pontom volt a ttmr-ben a gyaloglat elõtt, közel az év vége, és kell a pont... Volt egy harmadik is: ezen a tájon még nem túráztam eddig - ezt csak azért nem említem a fõ okok között, mert kezdetnek jobb terepet is el tudtam volna képzelni magamnak :-))
Reggel fél öt elõtt öt perccel megnézem az órát: "csak még öt perc"... Aztán fél hét körül újra felébredek. No, a korai rajtnak annyi, de azért még oda lehet érni, úgyhogy gyerünk. Nagylócig eseménytelen pedáltaposás, leparkolok a rajt/cél helyszinétõl picit távolabb, majd gyors nevezés és 8:30-kor indulás. A sár már az itinerben is megemlítésre kerül -ez nem jó jel- de valóban, a birkák járta meredek úton tényleg sár van...
És ez még csak az eleje a sétának... Aztán az Õr-hegy gerincén/mellett ráadásul még keresztben lejt is az ösvény... Pont, felírom, megyek tovább - rengeteg apró laminált lapocska jelzi a nem nagyon létezõ utat - no, ha ilyen lesz az út jelzése végig, akkor nem lesz gond a követésével.
Leérek a 2 EP-hez vezetõ kitérõt jelentõ úthoz. Sáros. Nem kicsit, nagyon. Legalábbis akkor még úgy gondoltam hogy ez a "nagyon sáros". A feszületnél megkapom a bélyegzést, majd irány visszafelé. Késõbb szántóföld, mezõ, gerincen vezetõ út, meg sok-sok villanypásztor :) Végre aszfalt - lassan Zsunypuszta, ahol az ep. egy presszóbal lesz - jaj de jó, lehet privátban frissíteni :-) Vagyis hogy lehetne, ha a kocsmáros nem unta volna meg a betóduló tömeget, és nem ment volna haza, bõven idõ elõtt. Egy gyors telefon, igen, tudnak róla.
Azért a Zsunyi-nyeregbe vezetõ emelkedõ elõtt jól esett volna némi "gyorsító", de ha nem, hát nem... A nyeregnél újabb felírós pont (közben itt-ott sár is volt, csak hogy el ne felejtsem megemlíteni), majd egy szép vízmosásos völgy következik - nagyjából sár nélkül.
Garáb elõtt helybéli túrázókkal találkozok, beszélgetve érünk be ebbe a nagyon kedves kis faluba, ahol a ponton a bélyegzés mellé jár egy szelet csoki is. A pontról még látszik az 50-es táv seprését végzõ csapat (Bubu, Tanker, Vándor Csillag), úgyhogy utánuk eredek, a nyeregbe felvezetõ emelkedõtõl velük sétálok - és gyûjtöm be a Cserhát 500-as csúcsai mozgalomhoz az érintett csúcsok (Macska-hegy, Purga) kódjait.
A Tepke kilátója is "kötelezõ", fel is mászunk (tériszonyosok kíméljenek jelige) - a párás idõ ellenére messzire el lehet látni, Bubu magyaráz: Kékes-tetõ, Galya-tetõ, Múzsla, elõtte Pásztó. Aztán nyugat felé is szétnézünk, A távolban a Börzsöny, a Naszály látszik - a Dobogó-tetõ jóval közelebb van - no, oda még megyünk ma :-) A kilátó után némi kényszerû aszfaltút beiktatásával (de jó is az ilyen sáros túrán...) A K-K+ jelzésen irány Cserhátszentiván. Idõ hiányában a bableves csárdát csak kívülrõl nézzük meg - aztán balra be az erdõbe a K+ jelzésen.
A faluban gyorsan megtaláljuk a hidacskát, meg a frissítõpontot is - a várakozásokat jelentõsen felúlmúló létszám megtette hatását, a frissítõpont csak szõlõcukorral és vízzel tud szolgálni, a kenyér elfogyott :-( Sebaj, remélem, a palócleves nem fog elfogyni, mire odaérek :-) A bélyegzés fent van a kilátóban, úgyhogy nekiduráljuk magunkat, és leküzdjük az emelkedõt, meg azt a pár lépcsõt, ami felvezet a kilátóba.
Visszatérve a frissítõponthoz elbúcsúzom a seprûktõl - nekik meg kell kerülni a Közép-hegyet, nekem meg irány a Dobogó-tetõ. Elõbb persze keresztül kell sétálni a falun, makd követni a S+ jelzést. Jelzés megvan, követés is - egy németjuhász kutyus szegõdik itt a túrázókhoz , hol elõre rohan, és az elõttem haladókkal barátkozik, hol lemarad... Nagylócon, a célban is láttam - és nem látszott fáradtnak...
Az út Dobogó-tetõig hosszú volt, de megérte - egyrészt kaptunk szép matricát az igazolólapra :) másrészt újabb kódot jegyezhettem fel a Cserhát 500-as csúcsai mozgalomhoz.
A S- K- elágazásánál randa dagonya - mindegy, ezt épp ki lehet kerülni. Aztán meredek lejtõbe megy át az út - no, itt aztán csak óvatosan... Egy durván saras részt kerülök ki az út melletti kaszálón, de a következõ dagonyát (ami valójában átkelés egy patakon) nem - azért sikerül, bár már kezd elegem lenni a sárból...
A Hollókõi várhoz elvileg "hátulról", szalagozás mentén kéne felmenni - sötétedik, szalagot nem látok, meg elõttem is mennek végig a jelzésen, úgyhogy a falu felõl gyaloglok föl a lépcsõn. A ponton finom karamella az ellátmány -elteszem desszertnek a leves utánra- elõveszem a lámpámat, és indulok vissza, lefelé a lépcsõn, hiszen vár a palóc leves a Muskátli étteremben...
Bent kapok érkezési idõt a lapomra (17:00), majd szinte azonnal kapom a fínom, pont fogyaszthatóan forró, tartalmas levest. Leküldök mellé két szelet kenyeret, aztán indulási idõt írnak (17:10), és elindulok, a leírást bõszen olvasgatva, hiszen egyedül vagyok, ismeretlen terep, ráadásul szalagozást kell követni, bónuszként még sötét is van :-) Ennek örömére a fõúton majdnem kisétálok a faluból (jól bele is kocogtam...), aztán rájövök, hogy talán mégsem erre kéne jönni... Itthon megnéztem, bõ 1km-t tettem rá pluszban... No, ez nem esett jól...
A várban már látott túratárs jön ki az egyik mellékutcából - õ is benézett valamit, úgyhogy együtt indulunk felderíteni, hogy hol toltuk el... Sikerül is - csak két szalag lengedez az utca elején...
Elérjük az elmaradhatatlan villanypásztort, szalagok itt-ott vannak, figyelni kell, de azért jól haladunk. Át a villanypásztoron, majd a körbekerített terület túloldalán ismét, és be az erdõbe. Emelkedünk, majd az órámra nézek, osztok-szorzok: no, ez szoros lesz, úgyhogy megpróbálok kilépni - kevéssel az utolsó EP elõtt. Itt még felírom a kódot, aztán hajrá, ami a csövön kifér, gondolom... Na ja, csak lefelé az irtásban alattomos gyökerek, csonkok meredeznek a fûben, úgyhogy párszor majdnem sikerül hasra esni...
Kanyargás megvan, szalagok teljesen jól vannak kirakva, aztán a gazos földút is megvan... Majd patakátkelés - valójában egy hosszabb, igen-igen randa dagonya - aztán feltûnik a Z- jelzés.
A leírás szerint 200m után balra föl. Igen, nyíl megvan, út... No, az nem nagyon látszik, gps elvesztette a holdakat... kikapcs/bekapcs, igen. jó helyen megyek fölfelé- csak egyszerûen, ahogy a legmeredekebb :-))
Magasles, itt már nem a térképlapot, hanem a gps-t nézem, az egykor szebb napokat látott köves utat keresztezve elõbb balra indulok, aztán kiderül, hogy mégsem - aztán az ösvény véget ér, beértem Nagylócra, beton, illetve aszfalt - és van kb. 5-6 percem, úgyhogy futás...
Az autóba gyorsan behajítom a botokat meg a zsákot, és az itinert szorongatva berobogok a célba. 18:3x...
Igaz, a levesezés ideje levonandó, de akkor is perceken múlt a szintidõn belüli teljesítés... Utólag végignézve a gps tracket, nem voltam annyira lassú, amilyennek számomra tûnt - egyszerûen a sáros, csúszkálós, vagy épp pont vendégmarasztalós talaj sokkal többet kivett belõlem, mint más hasonló nehézségû túrák. Ami idõben sokat jelentett, az az itt-ott fotózással eltöltött idõ, nomeg a Tepke, ahol azért igen sokat álltunk...
A táj csodaszép, a rendezés, a terepi munka, minden-minden kiváló - az útvonal viszont igencsak "combos", pláne sárral nehezítve, úgyhogy inkább gyakorlottabb, sportos túrázóknak ajánlott, olyanoknak, akik nem riadnak vissza a sok-sok jelzetlen szakasztól sem.
(Bõvebben, fotókkal: Túrablog)
|
