Hajnalban ½ 2-kor ébredtem, kopogtak az ablakomon. Nem tudtam eldönteni, esõ vagy hó, ezt a rejtélyt még 2 óra hosszat érni hagytam. A hajnali sötétségben ragyogott a ház elõtti táj, vastag hó borította és az utánpótlás is megvolt. Ennek tudatában módosítottam a batyum, majd Imre segítségével (utólag is köszönöm a fuvart!) nyitás környékén értem Badacsonytomajba. Nevezéskor kis beszélgetés, aztán nekivágtam. Ahogy beértem az erdõbe újra átfutott az agyamon, hogy ezért a látványért és élményért megéri a hajnali kelés, ráadásul lassan a napsütés is megérkezett, ami a hóval ragyogó kombinációt alkotott.
Klastrom-kútnál kezdõdött az erre a túrára jellemzõ ragasztgatás. Az elsõ EP Kisfaludy-kilátónál volt, Eboláék ragasztották fagyoskodva a képeket. Lefutva ki-kitekintve a Balaton és környezõ táj havas látványa, felette a kissé színezett égbolt csodaszép párt alkotott, néha túlcsordul az ember szíve, amikor ilyen megismételhetetlen dolgot lát. Fekete leves volt viszont a Bujdosók lépcsõje, ahol gyök kettõvel ereszkedtem az apró lépcsõkön, csakúgy, mint tavaly. Az elején lenéztem egyszer, és tudtam, ha itt hibázok, a lépcsõ aljáig nem állok meg, úgyhogy szép, öreges tempóban fogyasztottam a hóval fedett lépcsõfokokat és örültem a végének. Az Avasi templomromnál hárman kerestük a feltételes pontot, mindhiába. A Szigligeti várban a pont lejjebb költözött, a nápolyi már nagyon kellett a pocakomnak. Az utána következõ aszfaltos szakasz nem a kedvencem, de ezen keresztül jutottam el a Horváth- pincéig, itt értem be Brigiéket is. Kaptattam felfelé, majd kis hiba kapcsán elvétettem egy kanyart, de most csak kb 300m-t buktam, meg kb. 10 percet, de egy srác megmutatta a K leágazást, köszönöm neki újra. Szent György-hegy csúcsán irigylésre méltó helyen és körülmények között, sátorba bevackolva találtam Csanyáékat, innen is meseszép volt a kilátás.
Haladtam tovább, már beértek szépen a futók, irigyelve a tempójukat csoszogtam elõre és vártam már a frissítõpontot, a forralt bor komoly motivációs tényezõt jelentett. Meg kellett dolgozni érte keményen. Útközben találtam egy futó itinert, azt szépen elraktam, gondoltam, a célban majd leadom. A Kulcsosház felé ereszkedvén megint iszonyat lassú tempóba mentem át, figyeltem minden lépésre, mégis sikerült egy „seggest” produkálnom, de ahogy késõbb hallottam, ez volt a legkevesebb ezen a szakaszon. A Kulcsos háznál volt élet, isteni ellátás, a zsíros kenyerek közül választottam egy szép emberes méretût, hozzá igényeltem forralt bort, ami helyre is rakta a közérzetem. Idõvel megváltoztak a talajviszonyok, beköszöntött a sár és a latyak, de Csobáncon továbbra is a hó volt az úr, térdig gázoltunk benne. A két srác rossz irányt mondott, merre is van a lefelé vezetõ út, de aztán egy lánnyal csak kisakkoztuk merre tovább. Néztem a messzi távolban ránk várakozó 2 hegyet, tavalyról tudtam, nem adják magukat könnyen. Még a következõ hegymászás elõtt találkoztam Börcsök Andrissal, aki a futókat frissítette útközben. Tóti-hegy megadta, ami jár, én mégis gyorsabban haladtam itt, mint a többi hegynél. A sarat jól kezeli a cipõm, a hó már bizonytalanabb talaj a számára. Itt találkoztam szemben Danival, aki késõbb, leereszkedve a hegyrõl le is hagyott. Az oda-vissza utak során többször találkoztam ugyan azokkal a futókkal és túrázókkal, így sikerült az elvesztett futó itinert is visszajuttatnom jogos tulajdonosának. Már csak a Gulács volt hátra, a soha véget nem érõ keskeny ösvényével, mégis könnyen lehetett haladni, jó volt tapasztalni végig a túrán a kölcsönös elõzékenységet, engem is elengedtek, én is engedtem el embereket és mindenki haladt szépen elõre. Fent Löw Andristól megkaptam a ragaszt és a bíztató számot, már alig több, mint 4 kili a célig.
Jaj, jó volt beérni, ahol tapssal fogadtak, azt hitték futó vagyok, de aztán eloszlattam ezt a tévhitet. A végelszámolásnál kiderült, egy feltételes EP kimaradt, elfutottam mellette, így az oklevelet teljes joggal nem kaptam meg, ez így fair. A forró fürdõ új embert faragott belõlem, László Szilvi befutóját is láthattam, gratulálok az elsõ helyért, Yoyonak a harmadikért. Sok ismerõssel találkoztam és jó hangulatban múlattuk az idõt, sõt, az asztaltársaság körében ízes szilvapálinka is melegítette a hangulatot az ebédlõben, jókedvbõl nem volt hiány.
Nagyszerû túra, jó rendezéssel, gazdag élményekkel, emelkedett hangulattal és pazar társasággal. Nem is kell ennél több egy szombati napra, azt hiszem. |