Jobb késõn, mint soha, így idén nyáron párommal elkezdtünk túrázgatni. Az Irinyi túra a 4. lett a sorban, és immár három kamasz gyerekünk is csatlakozott hozzánk. Egész héten esett az esõ, de rendületlen bizalommal hittünk az idõjósoknak, akik hideg, de száraz szombatot igértek december 4. napjára. Szombat reggelre tényleg fagyott egy kicsit, a szél is feltámadt, de az esõ elmúlt, így jó kedvvel érkeztünk a rajtnak (célnak) helyt adó Civil Szervezetk Házához. Itt már javában folyt a fõzés elõkészülete, mely melegséget, családias hangulatot sugárzott. Csak a 15 km-t vállaltuk, figyelemmel arra, hogy a két leányzónk elsõ áldozó volt. Az útvonalleírás alapján gond nélkül haladtunk, láttuk a vizi vágóhidat, az Irinyi kiállítótermet és Arborétumot. A vágóhíd melletti földút azért mutatta, hogy volt esõ bõven az elmúlt napokban, kerülgettük bõven a pocsolyákat. A vasúti átjáró után egy kis magyar való világ következett, a putrik és az azokat õrzõ kikötött sovány kutyák látványa lehangoló volt. Az út járható volt, de itt is volt bõven kisebb-nagyobb tócsa, néha az út teljes szélességét átérõen. Utunk és az országos körtúra csatlakozásánál rossz irányt választottunk (a nyomok alapján más is így járt,) de 300 méter után korrigáltuk tévedésünket. A trágyacsomónál vett éles jobb kanyar után kicsit fázósan érkeztünk utunk feléhez, a Kepecs tagba. A Huszti tanyán sanyarú dolga volt a pecsételést végzõ két néninek, hiszen filagóriában ülve, kitéve a szeles, hideg idõnek, igencsak fáztak szegények. A kapott csokik elfogyasztása után, a szabadon tartott sertések tekintetétõl követve folytattuk utunkat, hamarosan elérve a fogathajtó akadálypályát, majd a félig víz alatt álló, igencsak rozogának tûnõ fahidacskát, és beértünk a Pirehab pihenõbe. Kis családomat bevezettem a kerítéstõl ölelt farmra, lelki szemeim elõtt már megjelent a beígért forraltbor, lelkesen kerestem is az ellenõrzõpontot, mikor az utánunk érkezõktõl megtudtuk, hogy ez nem az a hely, ahol inni kapok. Pirehabot gyorsan elhagytuk és az útvonalleírást figyelmesen olvasva (meg követve négy fiatal túrázót) elértük Papp bácsi pajtáját, ahol volt bõséggel finom étel, forró ital. Felfrissülten haldtunk tovább, korábban követett négy túratársunktól egy kis segítséget kapva meg is találtuk a Tájházhoz vezetõ utat. Innen már nem volt gond, az utolsó ellenõrzõpontnál ismét meleg frissítõ várt. A Bikalegelõ, majd újabb dagonyák leküzdése után vidáman értünk célba. Az oklevelek és a kitûzõk átvételét követõen jóízûen fogyasztottuk el a finom slambucot. A túra szervezésért ezúton is köszönetünket fejezzük ki a szervezõknek, gratulálunk nekik! Jövõre a 25 km-en találkozunk! Ja, hogy mi volt az idõeredmény? Normaidõn belüli, olyan kezdõkhöz illõ. |