Túrabeszámolók


Vasas Maraton

ZETúra éve: 20102010.12.07 16:52:43

Söprés - picit elszámított pontzárásokkal...


Nem szeretek korán kelni, így örültem a lehetõségnek, hogy söprûként indulhatok a túrán. Reggel nyolc körül indulok itthonról, a lapomra rajtidõ gyanánt fél kilenc kerül. Még megvárok egy sebtében nevezõ futót, majd elindulok.

Feladat: 12 körülre Király-kúthoz érni, és utána a további szakaszon -ahol van- szalagot szedni, illetve lemaradozókat pátyolgatni. 18km-re van három és fél órám, persze ha késõbb érek, az sem baj.

Pomáz belterületén ismerõs utcákon haladok, majd a házak közül kiérve végre erdei út hullámzik a talpam alatt... Aztán elkezd emelkedni, meg kidõlt fákat kerülgetni :-) Nézem az órát, a távot - jól haladok, az emelkedõ a Kõ-hegyre fölfelé kellemesen átmozgat. A turistaháznál tea, de elõtte leadom a "csomagot" a pontõröknek. Sokáig nem idõzhetek, hiszen a vége még igencsak odébb van, úgyhogy megyek tovább a Vasas-szakadék felé.

Az elágazásnál, ahol jobbra kell menni most nincs irányjelzõ lap, rutinból fordulok a helyes irányba, majd kocogósra veszem a pontig tartó szakaszt. Ide most csak zsírkréta jutott, felírom, hogy 1911, és indulok visszafelé. Az elágazás után ketten jönnek szembe: kérdezik, hogy ugye kihagytak egy pontot? Igen, mondom, némi útbaigazítás után mindeki megy tovább a maga útján.

A Lajos-forrásig vezetõ szakasz az erdõmûvelés ellenére "tûrhetõen" járható - az aszfalt keresztezése után némi szalagot is kapott a jelzés - no, ezt majd a rövid táv seprûje fogja begyûjteni, nekem majd Dömösön kezdõdik a betakarítós munka :) Lajos-forrásnál megtöltök egy palackot forrásvízzel, a Dömör-kapunál lévõ pontõr részére, és a bélyegzés után már robogok is az irtáson át lefelé a szalagozást követve.

Sár itt-ott már van, úgyhogy inkább felveszem a kamáslit - jobb késõn, mint soha... A lejtõ után persze emelkedõ jön, nomeg Körösi Csoma Sándor emlékmûve, hogy aztán megcsodálva a Bükkös-patak völgyére nyíló kilátást nem sokkal késõbb le is ereszkedjünk a patakvölgybe, pontosabban a dömörkapui ponthoz. Átadom a vizet, kapom a csokit meg a bélyegzést, meg az információt, hogy a Lenkó-emlékmûnél nincs pont.

Az emlékmûnél persze megállok egy pillanatra, sajnos a mozaik egyre csak pusztul, bár még azért kivehetõ, hogy mit is ábrázol. Innen a Király-kútig gyakorlatilag nem nagyon lehet komolyan trükközni - minden esetre egy túratárssal maradunk a patakmeder mellett, ahol kell.

Sikárosnál a K- jelzést elterelték, és a K+ mellett halad az aszfaltot követve. Szép, persze, hogy szép az erdõ, de az eredeti K-, meg Sikáros látványa sokkal szebb - mindegy, a jelzés nem arra megy :-( Késõbb, a P- elérésekor szembõl is érkezik valaki - õ megnézte Sikárost...

Király-kúthoz 12:10 körül érkezek meg - néhányan hezitálnak, hogy hosszú vagy rövid - aztán döntenek, hogy az a tempó, ami innen a célzárás (17:00) eléréséhez kellene, az nekik sok, úgyhogy 20-25 perces ácsorgás után (hátha jön még valaki) egyedül indulok tovább a Szõke-forrás völgye felé.

Az aszfaltos út keresztezésénél utólér egy futó, beszélgetünk, aztán kocogósra fogjuk a tempót - végülis legalább 20 perc elõnye van az elõttem haladóknak... Persze a jelzés kontra dózerút kérdés ebbõl a 20 perc elõnybõl gyorsan 10-15 perc hátrányt csinál bárkinek - ezért aztán a hídnál megvárom azokat, akik fönt, a dózerúton jöttek végig a jelzés helyett.

A P- jobbra letérését is sikerül nekik majdnem benézni - szerencsére közel vannak, úgyhogy innentõl együtt megyünk Dömös felé. Dömösön szalagot kellene szedni, de hála a helyieknek az elágazásnál nincs, csak késõbb, a Duna-partra vezetõ út mellett. Addig persze elhaladunk Vertel József szülõháza mellet is - egykoron bélyeget gyûjtöttem, és azt tudtam róla, hogy grafikus, bélyegtervezõ - most mnár azt is tudom, hogy Dömösön élt és alkotott :-)

A Dunaparti részen kajapont, zsíroskenyérrel, méteres kaláccsal, szörpökkel... Meg egy órányi várakozással... Ugyanis annyi volt még vissza a pont hivatalos zárásáig, és egy utánam indult túratárs ezt alaposan ki is használta. 24.9km-nél vagyok, van még a hivatalos célzárásig kettõ és fél óra - meg 13,7km, 706 méter szinttel... No, ez pöttyet el lett számolva, úgy gondolom, de sebaj, seprûként pont- és célzárásról lehetetlen lemaradni :-)

Szedem a szalagot, sétálok, sétálgatok, aztán csak vége az "unalmas" szántóföldnek is, és beérek Pilismarótra. Térdem, bokám picit unja a dolgot, aztán a ponton mégiscsak úgy döntök, hogy felmegyek a célig - másfél óra alatt persze eléggé "necces" dolog lenne (9,3km/669m szint), de mehetek a saját tempómban, megvár a cél :-)

Azért megyek, ahogy tudok, a Szakó-hegy egyben megvan, a Szakó-nyeregtõl fölfelé is sikerül jó tempóban haladni, sõt, a Rezsõ-kilátó után kocogósra veszem az iramot, így a célidõként 17:55 kerül a lapra. Ez persze a bruttó idõ, nettóban, a pontzásársokra várást leszámítva alig valamivel több, mint nyolc óra menetidõ... Jó volt, szép volt, jövõre is jövök, bár söpörni csak akkor, ha a dömösi és pilismaróti poontok hamarabb zárnak egy órával :-)


(Bõvebben, fotókkal: Túrablog, 2010.10.18)