Túrabeszámolók


Hat Torony túra

Kerek repkényTúra éve: 20062006.06.05 20:58:39
2006. június 3. Hat torony túra
Beszámoló

Maga a túra nagyon szép volt, de úgy érzem az elõzmények is méltóak arra, hogy mindenképp helyet kapjanak a beszámolóban.

Elõször is tudomást szereztem a túra létezésérõl. Nemcsak a túráéról, hanem Vásárosdombóéról is, ugyanis eddig még sosem jártam arrafelé.
Kinéztem a buszt, amivel Veszprémbõl el lehet jutni az említett településre. Szerencsére utitársam is lett Galadh Ereb személyében.
Elég hosszú volt az út és csak annyit tudtunk, hogy Vásárosdombó Dombóvár után a második település, amit a busz érint. Dombóvárat felismertük, ott többször is megállt a járat, aztán már csak azt számolgattuk, mikor jön Vdombó. (hozzáteszem, hogy nagyon-nagyon esett az esõ).
Aztán leszálltunk. Örültünk, a Petõfi utat legalább nem kellett megkeresni, mert annak a végében állt meg a busz. Rövid bevásárlás után elindultunk felkutatni a Petõfi út 17-et, ahol a rendezõ lakott. A számozás Petõfi út 77-tel kezdõdött, hát elindultunk végig az utcán a szakadó esõben.

Aztán egyszer csak megpillantottuk a 17-es számú házat, ami vegyes érzelmeket váltott ki belõlünk:
1) Kissé látszott már rajta, hogy évek óta nem lakják...
2) Az ablakában ELADÓ felirattal papír volt, rajta telefonszámokkal, melyek közül egyik sem egyezett a rendezõkével...
Felmerülõ kételyeinkre megoldást, választ keresve bementünk a szomszédos kocsmahivatalba a helyiektõl érdeklõdni.
Említettük nekik a túrát, a rendezõk nevét, de fogalmuk sem volt arról, mirõl, s kikrõl beszélünk...
Aztán kiderült, hol a ziccer. Egy faluval hamarabb szálltunk le a buszról. Ezután átsétáltunk Kaposszekcsõrõl Vásárosdombóra. Végül ráleltünk a Petõfi út 17-re, amit az esernyõm már nem érhetett meg, mert az odaút során megölte az erõs szél...
Neveztünk és lerendeztük a szállást is(ami 300Ft/fõ volt összesen-még a nevezõk kértek elnézést, hogy 100Ft-tal többet kellett fizetnünk, mert mint mondták, eredetileg 200lett volna).
A szállás szemben a rendezõk házával, a Petõfi út 13-ban volt. Szolgáltatások: ágy, meleg víz, rezsó, tea, cukor...

A túra:
Másnap reggel öten indultunk a túrán(mármint együtt, összesen kb 50en voltunk): mint említettem Galadh_Ereb, Pygmea, Gethe, Laci069 és én.
8:15 körül indultunk Vásárosdombóról. Kicsit hûvös volt még az idõ, de az esõ már nem esett és a körülmények is arra utaltak, hogy nem is fog esni.
Elindultunk a piros+ jelzésen(végig ezen halad a túra), kiértünk a faluból és láttuk, majd éreztük is, igen nagy sár van. Mindenesetre felkúsztunk az elsõ dombra, aztán le és a következõ faluba értünk, ott volt az elsõ e.p. (Tarrós-itt ásványvizet adtak -1.torony)

Majd újra fel, aztán le és újra e.p.(Tékes -2.torony) Itt a kedves szervezõk almával kínáltak minket. Aztán ismét útra keltünk a sárban "csúsztunk" felfelé. Elõttünk nem sokkal egy 3 fõs lánycsoport haladt, egyikük pedig mindenféle lábbeli nélkül, zokniban teljesítette a túrát. Ezek után õ lett szemünkben a "the best".
Közben azt is bölcsen megállapítottuk, hogy ha a túráról rövid vázlatot kéne készíteni, azt írhatnánk: "Felmászunk egy dombra, majd lemászunk és ott a következõ ellenõrzõpont a faluban." (na jó, nemcsak faluban voltak e.p.-k)

Kisvaszart(3.torony) elhagyva, emelkedõn haladtunk felfelé, mikor elkezdtünk filozofálni a szintemelkedések és a sár kapcsolatáról, mikor Gethe megjegyezte: "Errefele nincsenek is olyan nagy magaslatok..." - majd néhány másodperc múlva kiértünk a tölgyesbõl és újra megszólalt: "Nézzétek, fenyves!" - valóban. :)
Innen nagyon szép volt a kilátás, még a Mecseket is látni lehetett. Integettünk is a Mecsek1800 résztvevõinek.

A következõ ellenõrzõpont Ágon(4.torony) volt, ahol annyi banánt ehettünk, amennyit csak kívántunk.
Ezután ismét dombra felfele sétáltunk, majd balról becsatlakozott a végtelen kukoricás, ami kilómétereken keresztül volt a társunk. Ezt a szakaszt leszámítva a túra nagy része erdõben haladt.

Gerényesen(7.e.p. - 5.torony) kaptunk teát, üvegeinkbe friss vizet és zsíroskenyeret.
Jó volt látni, hogy sok kisiskolás vett részt a túrán és nagyon élvezték, egyfolytában azt számolgatták, hányan elõzik meg õket, mert számukra fontos volt, hányadiknak érnek a célba.
A cél elõtt leelõztünk egy kisfiút és egy kislányt, akiknek lehetett látni az arcán, hogy ennek nem kimondottan örültek, de megnyugtattuk õket azzal, hogy nem az számít, hogy hányadiknak érnek be, hanem nagy teljesítmény tõlük, hogy ennyi idõsen teljesítik a túrát. Mi meg siettünk...

Beérve a célba(Vásárosdombó -6.torony), megkaptuk a teljesítésért járó kitûzõt.

Összességében a túra nagyon szép volt, a jelzések újak, a rendezõk nagyon kedvesek, a táj gyönyörû. Szívünkbe zártuk Vá-SÁROS-dombót(Gethe,2006). :)