Fóti Somlyó 30
Táv: 29,4 km, szint 560 m, menetidõ: 5:39
A túra elõtti nap úgy döntöttem, hogy idén már nem megyek túrázni, de 30-án hajnalban felébredetem és megkérdeztem magamtól, hogy miért is nem? Mivel semmilyen épkézláb választ nem tudtam adni, hát felkeltem, bepakoltam és elrobogtam Fótra, ahol a Gyerekváros udvarán sikerült is leparkolni (lehet, hogy szabálytalanul?). 8-10 túratárssal szálltunk fel az Erdõkertesre induló volánbuszra, mely csekély késéssel érkezett a rajthelyre. Pechünkre éppen elõttünk ért be a pesti vonat, így jókedvûen beszélgethettünk vagy húsz percet, amíg vártunk a sorunkra. Egy percig sem bosszantott a sorállás, inkább örültem, hogy ilyen sokan választották ezt a mai ígéretes programot.
Indulás után kicsit fáztam, így határozott tempóval vágtam neki a Z4-nek, mely kivitt a településrõl. Már Fóton feszített a hólyagom, így aztán nagyon vártam, hogy kiérjek a házak közül. A váratlannak egyáltalán nem nevezhetõ bokszkiállás után, immár tudtam gyönyörködni is a tájban. Az erdõt 10-15 cm hótakaró borította, a fák ágai zúzmarásak voltak. A hõmérséklet az elõre jelzett -14 fok helyett csak -9 volt induláskor. Igazi téli túra! Nyilván még szebb lett volna, ha kisüt a nap, de ma az egész napra kitartó masszív köd sem zavart. A késõi indulásnak élvezhettem azt az elõnyét, hogy az elõttem járók alaposan letaposták az ösvényt. A hóban elég sok vadnyom keresztezte utamat. Ezen, s sok egyéb máson is volt idõm eltûnõdni.
A Margitára felfelé a turistajeleket festõ túratárs egyáltalán nem vádolható azzal, hogy a külcsín nála fõ szempont lett volna. Eltévedésre azonban az esélytelenek nyugalmával nem is gondolhattam, mivel a kitaposott ösvény és a professzionálisan kihelyezett szalagok feleslegessé tették az egyébként elég bõ lére eresztett túraleírás böngészését. Ha mindenképpen hibát kellene keresni az itinerben, akkor az az volt, hogy a „Homokhegy” ellenõrzõpont jóval késõbb volt, mint a térképen feltüntetett hely. (Túlságosan azért nem aggódtam miatta.)
Számos ismerõssel találkoztam. Legtöbbjüket csak arcról ismerem, de jó néhányukat közelebbrõl is. Jó volt látni lederesedett szemöldöküket. Utólag is köszönöm Vasssalmos túratársnak a szekszárdi eredetû doppingitalt. Eddig úgy tudtam, hogy a vörösbor ideális fogyasztási hõmérséklete szobahõmérsékleten, úgy 18 fok körül van. A jégkását úgy szûrtem belõle fogaimmal, mint bálna a szilával. Na de mit csináljunk, ha ma ilyen volt a „szobahõmérséklet” ?
Én most jártam elõször a Fóti Somlyón. Remélem, eljutok egyszer ide ködmentes idõben is, mert csak sejtem, hogy a kilátópontról pompás látvány fogadja az ide látogatót. Innen gyakorlatilag már csak lefelé utunk volt. A Vörösmarty kunyhónál feljegyeztem még a felújítás évét és 14:10-kor már a Károlyi Kastélyban voltam.
Átvettem a túra teljesítésérõl szóló oklevelet, kitûzõt. Megkaptam a rajtban megrendelt forró marhagulyást is, mely nagyon finom volt. Igazán jól esett.
Nagyon jó kis túra volt, igazi évzáró hangulattal. Sajnálhatja, aki otthon maradt. |
