Elõször történt, hogy hárman indultunk Romhányból tt-n: )
Hajnival és Dominikkal benevezünk, leadom a kabátom és már mehetünk is. Nekik ez az elsõ teljesítménytúrájuk, azt hiszem erre ez a nem túl hosszú, nem túl szintes éppen ideális.
Emelkedõvel kezdünk, útitársaimnak már itt melege van. Az erdõben széles ösvényt tapostak az elõttünk járók, micsoda luxus ez a nyom nélküli börzsönyi tekergéseim után: )
A Margitára könnyedén feljutunk, a torony mellett bekarikázom a választ a kérdésre, közben Friciék pálinkával kínálnak, amit ugye nem illik visszautasítani:)
Szadán hosszabb aszfaltos részen csodálhatjuk az új építésû házakat, majd száraz lábbal átkelünk a Szõdrákosi-patakon. Sok távfesz oszlop, néhány rövid teaszünet, aztán távolabb, mint a térkép jelzi meg van a következõ karikáznivaló. M3, Mogyoród. Ötletes kérdés a HÉV-állomásnál, hogy melyik a legolcsóbb leves a kifõzdében. Köd gomolyog, újabb kilátás nélküli kilátó. Alatta spéci szánkópálya, sokan ródliznak.
A Gombai cukrászdában nagy pohár meleg tea mellé ribizlis sütit választok, Hajni capuccinót, Dominik csokis sütit. Finom mindegyik, szerencsére társaim se fáradtak, s már csak pár kili van hátra. A Csík-völgyben Béla bácsiékkal haladunk együtt rövid ideig, Hajni csodálkozik mikor megtudja mi mindent tud maga mögött 76 évesen : ) Hágóvas nélkül bevesszük a névadó Fóti-Somlyó csúcsát. Karikázás, már csak pár km. Nem akarok továbbra sem hajcsár lenni, kényelmes tempóban ereszkedünk a Fáy-présházhoz. Ahol elsõre sikerül a Vörösmarty-kunyhó mellett továbbmenni.. A kõhíd után bíztatom õket, már csak 600 méter a cél! (Azért addig összejön egy térdelés a jeges járdán) Végül 5:45 alatt érkezünk meg a Károlyi kastély étterembe, ami 5,1-es átlag. Gratulálok Hajninak és Dominiknak az elsõhöz! Ráadásul el sem fáradtak:)
|
