Mátrai Csillagok Patakok Éjszakai ttúra (kb. 39km / 1500m + a fakultatív eltévedés)
avagy a Mátra büntet, de most a Sötét Oldal gyõz
Azért a cím, mert a Mátrában majd' az összes turistaúton pillanatnyilag patak folyik, 800 méter alatt legalábbis. Mivel nevük nincs, elkezdtem adni nekik - persze magamról. Kb. a száznegyvenedik Larzen nevû pataknál abbahagytam. Aki most akar egy patakot, az gyorsan keresse fel a Mátrát, mert - remélhetõleg - ez csak pünkösdi királyság.
Amint megközelítettük Gyöngyöst, eleredt az esõ. Indultam fél kilenckor, világosban, az esõ persze esett. Rövid bemelegítés után (elõttünk impozáns hegy, teteje ködben) sár a szõlõtõkék közt. Egy fiatal beszól: persze, fussál csak! Kérdeztem, van-e probléma, azt mondja, nincs probléma. Az elsõ emelkedõn szembefolyik a patak, ahol nem patak van, ott az elõttem levõk által feltúrt sár. Szépen kerülgettem, közben Ispire gondolok. Az elsõ ponton szép kilátás, az esõ eláll, az felhõk szakadoznak. Innen szerencsére már nem is volt több esõ. Utána akkora tócsák (faltól falig a szekérúton), hogy mire nagy keservesen kikerülöm, a látótérbõl kikerülnek az üldözött bakancsosok. Besötétedik. Dombtetõ. Nyílt dombtetõ. Jelzés nincs, van viszont köd. Eltévedek persze. Egyszercsak a nagy büdös semmi közepén találom magam, a ködtõl még a mezõn letaposott szekérnyom is alig látszik. Játszadozom a kiszállás gondolatával. Találok két gyalogost GPS-szel, betájoljuk a következõ ellenõrzõpontot. A mezõn az egyikük rálép egy lapuló fácánra. Volt meglepetés! Toronyirány lemegyünk, jelzés elõkerül. Távok elválnak, egyedül maradok.
Mátrafüredtõl folyamatosan emelkedik, egy patak permanensen szembefolyik az úton. Ekkor még újdonság. Illedelmesen kerülgetem. 800 méter felett normalizálódik a helyzet, jó kis utak, nem sárosak, szélesek, sok jelzés, a kékesi tv adó többször megmutatja magát, jó közel van. Felérek, megsimogatom a csúcskövet, szûk 15 kilométer és 3 óra telt el. Hát, ez szuper! Lefele sípálya, egész jó. Néha nem a patakmederben megy az út. Visszaérünk Mátrafüredre, egy kör letudva.
Most jön a következõ. Hát ez durva. Ismerõs gyalogos elõre szól, hogy mindjárt jön egy jó kis lapályos dagonya. Jön is, nincs mese, gázolni kell. Legalább húsz méter minden irányban. Térdig ázás, de sebaj, nem túl hideg. Etetõpont, evésivás, tovahaladás. Patakátkelés, jó széles, mindkét láb belemerül. Utána az itiner megmondja a tutit: pár méterrel odább fahíd. Kék kör jelzés egy kilométerig. Faltól falig húsz centi mély mocsár, nincs kerülési lehetõség. Próbálok kissé magasabb részen futni, ott is húsz centi mocsár. Kék négyzet jelzés. Patakmeder, szikás, lejtõs. Ráesek a térdemmel egy kõre, uhh. De semmi baj. Itt nincs mód futni, örül az ember, ha nem esik el. Kb. 4 km / h és mindez lefele.
Lent pont (Lajosháza), mentegetõzve mondja, hogy majd lesz egy patakátkelés, ahol 'valahogy át kell jutni'. Mondom, hogy nem gond a belelépés, az már megvolt. Ha nem sodor el, akkor átgázolok. Elsodor - int a pont. Szuper. Ja, azt nem is mondtam, hogy azért kell erre menni (mármint a fenti turbópatak felé), mert a túra útvonalát birtokba vette egy hasonló képességû patak és terelés van. Két kilométer híg, bokáig érõ dágvány. Ha futni próbálok, három lépés után mindig megcsúszom. Kerülni nem is érdemes. Megint Ispi jut eszembe, az a különbség, hogy nekem csak szûk negyven a penzum, úgyhogy kinevetem. Mármint a mocsarat. Hallom a keresztezõ patak zúgását, már elõre izgulok. Szerencsére nem nagy ügy, kétszer egy méter ugrás és kész. Újabb kilométer híg mocsár. Kiérek az erdõbõl egy bányánál, ó hiszen ez a Téli Mátra eleje - visszafele. Hazai pálya. Újabb erdõ, most felgyúrt sár álcázott bokán felüli pocsolyákkal. Fel sem veszem. Halkan énekelgetek, de amikor utolérek valakit, mindig abbahagyom, ne idegesítsük azokat, akik esetleg nem élvezik ezeket a körülményeket. Mátrafüred, vége a második körnek is, ez azért emberes volt.
Innen kb. 4 km kerékpárút Gyöngyösig. Pirkad. A madarak csicseregnek. Az élet szép.
Beértem 7:45 alatt. Második beérkezõ vagyok, az elsõ sokkal korábban indult, 8 órán kívül ment. Tehát a leggyorsabb (ha nem indult utánam egy szuperman, akkor ez én vagyok) is csak épphogy 5 km/h-s átlagot ment, és világosban ért be. Azért jó volt, fõleg, hogy nem hajtottam ki magam (nem is nagyon lehetett), a felszerelés szuperul szuperált, Urs fénylámpája és Csanya hátizsákja kiváló társak voltak, köszönöm nekik. Nem fáj semmim, kopp, kopp. |
