| suvidani | Túra éve: 2005 | 2006.06.10 01:12:06 |
|
|
Mivel az öcsémmel a 85 kmes távra neveztünk, kénytelenek voltunk kicsit erõsebb tempót diktálni, így elnézést is kérek a többiektõl, hogy csak úgy leléptünk. A túra maga remek idõben zajlott: reggel a csillaghegyrõl megcsodálhattuk a napkeltét és amíg nem nyugvott le, amit a kopár csárda feletti fenyõerdõvel borított hegyrõl csodálhattunk meg, egy szem felhõ sem úszott a nap elé! Egészen a 40kmig tavaszt idézõ langymeleg idõben haladtunk, sajnos nem valami jó tempóban, így az éjjszakai
szakasz a kelleténél talán egy kicsit hosszabbra sikeredett. A csévi nyereg elõtt el is kavartunk, ami ugyan nem volt sok feleslegesen megetett km, de 50km közelében nagyon demoralizálóan hatott. A kopár csárdánál aztán vettünk egy hosszabb pihenõt, és mire belapátoltuk a gulyáslevest teljesen ránksötétedett. Itt találkoztunk néhány sráccal akikkel még egy nyári túrán ismerkedtünk meg, innen együtt folytattuk az utunkat, sõt még néhány idõsebb játékos is csatlakozott hozzánk. Gondoltuk, hogy ennyien biztos nem tévedhetünk el, de már pár méter után elkavartunk, és csak nagy nehezen találtuk meg a Kakukk hegyi ellenõrzõpontot.
Innen nagyon jól haladtunk: az a srác akivel indultunk gondolkodott azon, hogy átjelentkezik a 65ös résztávról 85re. De aztán a Szénás hegyi kaptató eléggé megviselte a csapatot: mire felértünk biztos volt, hogy mindenki marad az eredeti
távján:-). Nagykovácsiba minden különösebb gond nélkül leértünk, ahol aztán pompás
vendéglátásban volt részünk: 3 féle üdítõ, zsíroskenyerér csalamádéval, savanyúkáposztával, kenõmályas kenyér, opcionálisan torma. Itt is telezabáltuk magunkat. Itt kiszált a cimboránk, de csatlakozott hozzánk egy leányka, akinek a barátja akkor adta fel térdproblémák miatt. Innen a túra számomra, egyik legkönnyebb része jött, hiszen a Nagkovácsi - Fekete fej útvonalat már rengetegszer
megjártam így nem volt gond a helyismerettel. A meglepõ az volt, amikor kiderült, hogy ezt az utat s/nem tudom pontosan, mivel a jelzések nem megfelelõ felfestettsége okán, valahányszor erre jártam mindig levágtam egy oriási hurkot. Most nem. :-)
Fekete fej hegyen ismét találkoztunk Joeline-nal majd vettünk egy nagy levegõt és
nekiindultunk a nagyon durva lejtõnek... Ez a túra nem csak a hossza miatt nehéz, hanem a nagyon nagy szintkülönbség miatt is: 3205m aminek a fele az
utolsó 35 km-en van: 214m fekete fej re, 293m János hegyre ami nem tûnik túl soknak, de 70 kilóméter után.... meredeken le; meredeken fel: Hárshegyi körút; merdeken le: szépjuhászné; meredeken fel: jános hegy. Ezt az ellenõrzõpontot már könnyített útvonallal vettük célba: kicsit hosszabb táv, de finomabb emelekedés. Így olyan úton mentünk amin egy túrázó sem, ennek köszönhetõen belefutottunk egy vaddisznó csordába! (A János hegyen!!!) az ösvény két oldalán jobbról-ballról igen közeli röfögés-csörtetés hallatszott. Makkosmáriáig kipihenhettük a rengeteg szívást, mert addig szinte csak enyhe lejtõs út vezetett. Megállás nélkül mentünk tovább a célig... illetve nem teljesen.. itt már nagyon fáradtak voltunk és kénytelenek voltunk idõnként tartani egy-egy perc pihenõt. Aztán megpillantottuk a várva-várt Budaörs fényeit... rettenetes volt: ott terült el elõttünk szinte karnyújtásnyira, de iszonyú magasan voltunk: a táv utolsó pár kilóméterén így meg kellett küzdenünk egy nagyon durva köves lejtõvel. De meglett!! 20 óra valamennyi alatt...
Nagyon jól megszervezett túra volt (eltekintve egy-két apróságtól persze): színvonalas szolgáltatások (kaja, pia), jófej szervezõk :-D, szép kitûzõ, nagyon profi itiner, ami már néhol követhetelenül részletes.
A túra tanulsága a mentális felkészülésre:
\"A 85 nem kicsivel több, mint 50, hanem az már majdnem 100!\" |
| |
