Túrabeszámolók


Írottkő

suvidaniTúra éve: 20052006.06.10 23:57:10
A hétvégén került megrendezésre immáron 17ik alkalommal kis hazánk egyik, ha nem a legszebb vidékét bejáró teljesítménytúra, az Írottkõ 70 ill. 35. Hogy kedvet kapjatok

A nagy távolság miatt már pénteken leutaztam Kõszegre, ahol a Jurisics gimnázium tornatermében, a nagy zsúfoltság ellenére, sikerült aludni pár órát. A tömegrajt közeledtére aztán az 5:00ára beálított mobilok tucatjainak csörgése figyelmeztetett... pedig én fél hatkor akartem ébredni :-( Sebaj, megvettem a menetlevelet, kifizettem a szállást, és sikerült összefutnom az egyik, társaságunk beli sráccal akivel sajnos a rajt forgatagában elkeveredtünk, és aztán már nem találkoztunk.

Sötétben indultunk, és csak az Enikõ forrás elérése után kezdett pirkadni. Sajnos egy olyan csapattal tartottam, akik elnézték az elsõ kanyart, és a Velemig tartó út egy jelentõs részét mûúton kellett megtenni. Szerencse, hogy volt velünk egy helyi csóka aki pont arra szokott "rövidíteni", és így nem hagytuk ki a második állomás bójáját (6km). Mikorra Velembe érkeztünk (8,8km), már megkezdõdtek a gesztenye ünnep elõkészületei (ezért az állomás idén a gyermeküdülõben volt).

Innen aztán azonnal tovább álltunk, hiszen várt ránk az Írottkõ megmászása, ami a túra legnehezebb szakasza. Az erdõben a felkelõ nap egyre erõsödõ sugarai teljesen valószínûtlen fény-árnyék-szín világa varázslatos volt; a fényképek sajnos közelébe se érhetnek. Bár az erdõ viszonylag száraz volt, nagyon sok gombát láttunk az elmúlt hetek esõzéseinek köszönhetõen. Az Írottkõi kilátó tövében (18,2km) a szokásos két diannás cukorkával várták a pontõrök a fáradt túrázókat. Felmerült, hogy felmászunk körülnézni, de a pontõrök állítása szerint, a párás idõ miatt rossz a kilátás... hagytuk magunkat meggyõzni. A kilátóból Velemig tartó út a kedvenceim közé tartozik: egyrészt nagyon kellemes a lejtése, nagyon gyorsan lehet ereszkedni, másrészt a völgyben csordogáló patak, és az alacsonyan beszûrõdõ reggeli napsugarak nagyon vadregényessé teszik.

Visszatérve Velembe (23,1km) Zsíroskenyér és forró tea várta a túrázókat. Innen Velem egyik nevezetessége, a Szent Vid felé vettük az irányt, ami egy messze földön ismert zarándokhely. Utunk itt gyönyörû szelídgesztenye erdõben vezetett. Ez egy elég meredek része volt a túrának, és a Hörmann forrás elérése további hegymenetet
követelt, szerencsére a következõ ellenõrzõ pontig (28,75km) ki tudtuk magunkat pihenni ahol almával vártak minket. A Stájerházakat körülvevõ parkerdõ hatalmas tujái elképesztõ látványt nyújtanak! Kellett is a pihentetõ vizszintes szakasz, mert ezután egy elég kemény szakasz, a Tábor hegy megmászása következett (32,2km). sajnos a várt látvány elmaradt: a párás idõ miatt az alpok csúcsainak csak a körvonalait láthattuk. Itt el is érkeztünk a túra egyik forduló pontjára: a Paradicsomos (35km) innen már "visszafelé megyünk" másrészt az elképesztõen meredek, köves lejtõ kezdi elõször morzsolni a morált (és a térdeket). Sajnos a hétforrásig vezetõ 5 kmt szinte tejes egészében aszfaltúton kellett megetnni, amin az sem változtat, hogy a kedvesen kanyargó szerpentint gyönyörû bükkös-szelídgesztenyés elegyes erõ övezi, amit idõnként megszakít egy-egy írtás, ahonnan aztán remek kilátás nyílik a követkzõ állomásra, az Óház tetõre. A hétvezér forrásnál (40,9km) egy nagyobb lélegzetvételû pihenõ után nekigyûrkõztünk túránk utolsó igazán embert próbáló szakaszához: felkapaszkoduk az elõbb említett kilátóba (42 km 183m szint). Innen már havaj van: kellemes csordogálás lefele a kenyér hegyre, majd a híres cáki pincesort csodálhattuk meg. innen már csak egy ugrás Velem ahol elképesztõ látvány fogad bennünket: a falu határában kilóméteres kocsisorok kígyóznak és a fõutcán elképesztõ tömeg hömpölyög... geszteny feszt.... na igen, én is vettem 2 kilót (150Ft/kg). A szervezõk jóindulatának köszönhetõen nem kellett cipelnem, majd a célban átvehettem. Az elkövetkezõ 20 km viszonylag uncsi volt, eltekintve egy kis eltévedéstõl 56 környékén, de szerencsére a jó tempónak köszönhetõen még nem volt sötét így vissza találtunk a jelzésre!!

A túra minden különösebb probléma nélkül véget is ért 20:30kor. Megköszöntük a szervezõknek a munkát, a fuvart a gesztenyémnek. És már jött is értünk a fuvar: a túrán megismert fickó, és felesége, voltak olyan kedvesek, hogy felajánlottak egy ágyat, hogy ne kelljen a tornatermben töltenem az éjjszakát. A forró zuhany után remek mediterrán vacsival koronáztuk meg a napot.

Remek túra volt, jövöre biztos ismét elmegyek!
A túrán készült képek itt megtekinthetõek:
"http://kep.tar.hu/suvidani/50156429#2"