Téli
Tihany teljesítménytúra, 20-as táv.
GPS-el
mért távolság: 20,3 km; barometrikus magasságmérõvel mért
összesített szintemelkedés: 755 m.
A
túrával kapcsolatban kérdéses volt számomra, hogyan öltözzek.
Az ígért idõjárás, dagonyát ígért az enyhe idõben, ezért a
nehezebb bakancsot választottam, mondván az úgysem túl tiszta.
Igyekeztem korán indulni, minél hosszabb utat tudjak megtenni a
talaj felolvadása elõtt. Azért így is kényelmesen érkeztem meg
Tihanyba, bár nem a legjobb passzban. Az iskola ajtajában állt a
nevezõk sora. 14 percbe telt a nevezés. Annyi könnyebbség
mutatkozott Kincsesbányával szemben, hogy sokkal több a hely. Mire
végeztem, az akkor érkezõk már 2-3 perccel megúszták a
procedúrát. A két gyerek nem jött
velem, s a táv is rövid, ezért kísérleti, illetve szoktató
túrának szántam. Autót már vezettem az új biciklis
szemüvegemben, s itt az ideje, hogy hosszabb ideig viseljem.
Pozitívum, már szokja a szemem. Eddig nehézkesen ment vele az
olvasás, most viszont a használatával
már könnyebbnek bizonyult a nevezési lap kitöltése, mint
nélküle. (Dioptriás betétes biciklis
szemüvegrõl van szó, ahol a dioptriás lencse elõtt - ami az
esetemben progresszív - még kissé ferde síkban található a
színszûrõ lencse. Ezt a plusz fénytörést nehezen szokja meg az
agy. Amikor csak sima egy fókuszú lencse volt a kerékpáros
szemüvegben, akkor is külön szokni kellett, s gyalog kis híján
estem is párat, mert a föld nem ott volt, ahol láttam, ha csak a
szememet mozdítottam, s nem a fejemet hajtottam le.) Azt
tapasztaltam, jobban le kell hajtani a fejem, ha a lábam elé akarok
nézni, mint a normál szemüveggel;
a fényképezõgép kijelzõjét nappal szemben nem látom, illetve
nappal szemben nagyon kellene valami ellenzõ, a színszûrõ miatt.
Sok
ismerõst láttam a rajtnál, s utána is találkoztam jó néhánnyal.
Nyugodt tempójú bemelegítés következett az elsõ ellenõrzõ
pontig, két fotós megállóval. Szép tiszta napsütéses idõben
túrázhattunk. A kilátás pazar. A pont után, kicsit nagyobb
tempóra váltottam, s jól fogyott a táv. Hamarosan visszaértem a
Belsõ-tóhoz. Beszélgetés közben, mikor máskor, benéztem egy
szalagozott leágazást, de gyorsan visszahívtak bennünket.
Kellemes kaptató következett a Kis-erdõ-tetõig. Pecsételést
követõen néhány fotó, majd leereszkedés, a jó meredek lejtõn.
A Külsõ-tó, kissé kiöntött, a jég kezdett felolvadni a szélén,
így jött egy kis akadály gyaloglás a szõlõ szélében. Mivel
késõbb teljesen elöntötte a víz az utat, a szalagozás bevitt
bennünket az erdõbe, amerre a birkák tapostak ösvényt. Az jó,
hogy letaposták a földet, viszont bujkálhattunk az ágak alatt,
ami viszont nem olyan kellemes. Kiérve a mezõre, szántáson
kerülhettük el a jeget. Voltak aki bevállalták, s olyanok is,
akik ismerve az útvonalat, az egészet levágták.
Hamarosan
elértük az Apáti-templomromot. Bélyegzést követõen egy kis
frissítés, a komoly választékból. Vezetõ állásban lévén, a
teát választottam, a tepertõs pogácsához. Jó forró volt a tea.
Az elsõ korttyal meg is égettem a nyelvem, de ezzel mások is így
jártak. Jó tíz percbe telt mire ihatóvá hûlt, pedig szeretem a
forró teát. A pontot elhagyva megkezdtük a túra legnagyobb
szintemelkedésû kaptatóját. Irány a Csúcs-hegy! Néhányszor
megálltam fotózni. Gyönyörû a befagyott Bázsai-öböl, meg úgy
egyébként mindenütt a jég a part mentén. Érdekes mintákat
hoztak létre a törésvonalak. A Csúcs-hegyen újabb pecsét, majd
lassú, nehézkes leereszkedés a meredek hegyoldalon. A szántáson
kívül itt jelentett elõnyt a nehezebb bakancs, a többi helyen
inkább lassította a haladásomat.
A
Hálóeresztõig gyakran szép a kilátás, hiszen a félsziget
dél-nyugati peremén vezet a sárga jelzés. Jól haladtam, bár a
pont közelében éreztem, mintha fogyna a kraft. Kezdek megéhezni.
Végre elérem a pontot, s mivel itt nincs ellátmány, gyorsan
elõbányászok egy Sportszeletet, s befalom. Indulás tovább.
Viszont velem szembõl is érkeznek túrázók a 20-as távon. A
pontõrök visszaterelik õket a helyes irányba. A Z – Z+
elágazóban újabb tanácstalan, mindamellett elég mérges 20-asok.
Valamiért az elsõ pontot követõen elég sokan tévesztették el
az utat. Lehet, a szinte mindenütt felfestett zöld T jelzés
tévesztette meg, õket? A 2008-as kiadású térképeken még nem
szerepel. Ez a kisebbik baj, viszont van ahol önmagát keresztezi, s
ez már nagyobb gond (az MTSZ által kidolgozott jelzésrendszerben
ilyen nem fordulhat elõ), ráadásul minden más jelzéssel is
együtt szerepel. Nem értem, milyen elképzelés szerint festették
fel, meg egyáltalán mi szükség van rá? A Kerek-hegy lejtõjén,
újabb túrázókat igazítok el, hol is vagyunk éppen. Õk sem erre
akartak jönni. Gyerünk tovább. Az aszfaltot keresztezve, egy kis
kaptatóval értük el a következõ pontot, ahol almát kaptunk, a
pecsét mellé.
Nézelõdés
és fotózás után, irány a hajóállomás. Egy darabig ösvényen,
majd aszfaltúton értük el a pontot, most már a 10-es távot
teljesítõkkel együtt. A ponton csokit és teát, vagy forralt bort
kaptunk. Maradtam a teánál, de csak keveset kértem, ne kelljen
sokat várni, amíg meghûl. Nyugodtan kérhettem volna többet, ez
nem volt forró. A sétány mellett érdekes látványt nyújtottak
az összetorlódott jégtáblák, illetve a jéggel, jócskán a
vízszint fölött is bevont növények. Az utat keresztezve
megkezdtem a Barátlakásokhoz vezetõ kaptatót. Itt és általában
a 10-es távval közös szakaszokon, az egynyomsávos ösvényeken
komoly forgalom alakult ki. Alig lehetett megelõzni a lassabban
haladókat. Az ellenõrzõ pont elõtt sikerült egy csoportot
lehagynom, így alig egy-két képet készítettem, nehogy újra elém
kerüljenek.
Az
Óvár-hegy oldalában ismerõsökkel találkoztunk, akik pici
gyereket hoztak magukkal túrázni. Jókedvûen nézegetett a baba
hurcolászóból. Neki még könnyû. Nem õ, hanem a papa fárad.
Innen már csak egy könnyû séta a kálváriáig, majd az
apátságig. Kihasználva, hogy az igazolólappal látogatható az
apátság, meg is néztem azt, majd kényelmesen besétáltam a
célba. Átvettem az emléklapot és a kitûzõt, megettem a jó kis
„fûrészporos kolbásszal” (aki nem volt katona ez a
lecsókolbász) készült paprikás krumplit (majdnem annyi kolbász
volt benne mint krumpli), beszélgettem egy kicsit az ismerõsökkel,
s elindultam hazafelé.
A túra
végig változatos terepen vezet, szerencsére kevés aszfalttal. Sok
helyrõl van kilátás. A szervezés is jó, kedvesek a pontõrök.
Klassz kis tavaszi túra. A 20-as távnál, a félsziget adta minden
lehetõséget kihasználtak, úgy, hogy ne legyen a szakaszokon
oda-vissza forgalom. Az idõjárás ezúttal a másik irányba
viccelte meg a szervezõket: tavaly (nem tudtam részt venni)
hófúvás, most tavasz.
A túra
ár/szolgáltatás aránya kiváló. 800 Ft-ért színes térképes
igazolólapot, emléklapot, kitûzõt, vagy hûtõmágnest kaptunk.
Az igazolólappal ingyenesen nézhettük meg a Tihanyi apátságot.
Az Apáti -templomromnál sajtos-, tepertõs pogácsa, vagy kakaós
csiga, illetve forralt bor, vagy tea, az Akasztó-dombon alma, a
Hajóállomásnál csoki és forralt bor, vagy tea, a célban pedig
paprikás krumpli volt az ellátmány.
|