Túrabeszámolók


Téli Tihany

nafeTúra éve: 20112011.02.09 18:49:01

Téli Tihany teljesítménytúra, 20-as táv.


GPS-el mért távolság: 20,3 km; barometrikus magasságmérõvel mért összesített szintemelkedés: 755 m.


A túrával kapcsolatban kérdéses volt számomra, hogyan öltözzek. Az ígért idõjárás, dagonyát ígért az enyhe idõben, ezért a nehezebb bakancsot választottam, mondván az úgysem túl tiszta. Igyekeztem korán indulni, minél hosszabb utat tudjak megtenni a talaj felolvadása elõtt. Azért így is kényelmesen érkeztem meg Tihanyba, bár nem a legjobb passzban. Az iskola ajtajában állt a nevezõk sora. 14 percbe telt a nevezés. Annyi könnyebbség mutatkozott Kincsesbányával szemben, hogy sokkal több a hely. Mire végeztem, az akkor érkezõk már 2-3 perccel megúszták a procedúrát. A két gyerek nem jött velem, s a táv is rövid, ezért kísérleti, illetve szoktató túrának szántam. Autót már vezettem az új biciklis szemüvegemben, s itt az ideje, hogy hosszabb ideig viseljem. Pozitívum, már szokja a szemem. Eddig nehézkesen ment vele az olvasás, most viszont a használatával már könnyebbnek bizonyult a nevezési lap kitöltése, mint nélküle. (Dioptriás betétes biciklis szemüvegrõl van szó, ahol a dioptriás lencse elõtt - ami az esetemben progresszív - még kissé ferde síkban található a színszûrõ lencse. Ezt a plusz fénytörést nehezen szokja meg az agy. Amikor csak sima egy fókuszú lencse volt a kerékpáros szemüvegben, akkor is külön szokni kellett, s gyalog kis híján estem is párat, mert a föld nem ott volt, ahol láttam, ha csak a szememet mozdítottam, s nem a fejemet hajtottam le.) Azt tapasztaltam, jobban le kell hajtani a fejem, ha a lábam elé akarok nézni, mint a normál szemüveggel; a fényképezõgép kijelzõjét nappal szemben nem látom, illetve nappal szemben nagyon kellene valami ellenzõ, a színszûrõ miatt.


Sok ismerõst láttam a rajtnál, s utána is találkoztam jó néhánnyal. Nyugodt tempójú bemelegítés következett az elsõ ellenõrzõ pontig, két fotós megállóval. Szép tiszta napsütéses idõben túrázhattunk. A kilátás pazar. A pont után, kicsit nagyobb tempóra váltottam, s jól fogyott a táv. Hamarosan visszaértem a Belsõ-tóhoz. Beszélgetés közben, mikor máskor, benéztem egy szalagozott leágazást, de gyorsan visszahívtak bennünket. Kellemes kaptató következett a Kis-erdõ-tetõig. Pecsételést követõen néhány fotó, majd leereszkedés, a jó meredek lejtõn. A Külsõ-tó, kissé kiöntött, a jég kezdett felolvadni a szélén, így jött egy kis akadály gyaloglás a szõlõ szélében. Mivel késõbb teljesen elöntötte a víz az utat, a szalagozás bevitt bennünket az erdõbe, amerre a birkák tapostak ösvényt. Az jó, hogy letaposták a földet, viszont bujkálhattunk az ágak alatt, ami viszont nem olyan kellemes. Kiérve a mezõre, szántáson kerülhettük el a jeget. Voltak aki bevállalták, s olyanok is, akik ismerve az útvonalat, az egészet levágták.


Hamarosan elértük az Apáti-templomromot. Bélyegzést követõen egy kis frissítés, a komoly választékból. Vezetõ állásban lévén, a teát választottam, a tepertõs pogácsához. Jó forró volt a tea. Az elsõ korttyal meg is égettem a nyelvem, de ezzel mások is így jártak. Jó tíz percbe telt mire ihatóvá hûlt, pedig szeretem a forró teát. A pontot elhagyva megkezdtük a túra legnagyobb szintemelkedésû kaptatóját. Irány a Csúcs-hegy! Néhányszor megálltam fotózni. Gyönyörû a befagyott Bázsai-öböl, meg úgy egyébként mindenütt a jég a part mentén. Érdekes mintákat hoztak létre a törésvonalak. A Csúcs-hegyen újabb pecsét, majd lassú, nehézkes leereszkedés a meredek hegyoldalon. A szántáson kívül itt jelentett elõnyt a nehezebb bakancs, a többi helyen inkább lassította a haladásomat.


A Hálóeresztõig gyakran szép a kilátás, hiszen a félsziget dél-nyugati peremén vezet a sárga jelzés. Jól haladtam, bár a pont közelében éreztem, mintha fogyna a kraft. Kezdek megéhezni. Végre elérem a pontot, s mivel itt nincs ellátmány, gyorsan elõbányászok egy Sportszeletet, s befalom. Indulás tovább. Viszont velem szembõl is érkeznek túrázók a 20-as távon. A pontõrök visszaterelik õket a helyes irányba. A Z – Z+ elágazóban újabb tanácstalan, mindamellett elég mérges 20-asok. Valamiért az elsõ pontot követõen elég sokan tévesztették el az utat. Lehet, a szinte mindenütt felfestett zöld T jelzés tévesztette meg, õket? A 2008-as kiadású térképeken még nem szerepel. Ez a kisebbik baj, viszont van ahol önmagát keresztezi, s ez már nagyobb gond (az MTSZ által kidolgozott jelzésrendszerben ilyen nem fordulhat elõ), ráadásul minden más jelzéssel is együtt szerepel. Nem értem, milyen elképzelés szerint festették fel, meg egyáltalán mi szükség van rá? A Kerek-hegy lejtõjén, újabb túrázókat igazítok el, hol is vagyunk éppen. Õk sem erre akartak jönni. Gyerünk tovább. Az aszfaltot keresztezve, egy kis kaptatóval értük el a következõ pontot, ahol almát kaptunk, a pecsét mellé.


Nézelõdés és fotózás után, irány a hajóállomás. Egy darabig ösvényen, majd aszfaltúton értük el a pontot, most már a 10-es távot teljesítõkkel együtt. A ponton csokit és teát, vagy forralt bort kaptunk. Maradtam a teánál, de csak keveset kértem, ne kelljen sokat várni, amíg meghûl. Nyugodtan kérhettem volna többet, ez nem volt forró. A sétány mellett érdekes látványt nyújtottak az összetorlódott jégtáblák, illetve a jéggel, jócskán a vízszint fölött is bevont növények. Az utat keresztezve megkezdtem a Barátlakásokhoz vezetõ kaptatót. Itt és általában a 10-es távval közös szakaszokon, az egynyomsávos ösvényeken komoly forgalom alakult ki. Alig lehetett megelõzni a lassabban haladókat. Az ellenõrzõ pont elõtt sikerült egy csoportot lehagynom, így alig egy-két képet készítettem, nehogy újra elém kerüljenek.


Az Óvár-hegy oldalában ismerõsökkel találkoztunk, akik pici gyereket hoztak magukkal túrázni. Jókedvûen nézegetett a baba hurcolászóból. Neki még könnyû. Nem õ, hanem a papa fárad. Innen már csak egy könnyû séta a kálváriáig, majd az apátságig. Kihasználva, hogy az igazolólappal látogatható az apátság, meg is néztem azt, majd kényelmesen besétáltam a célba. Átvettem az emléklapot és a kitûzõt, megettem a jó kis „fûrészporos kolbásszal” (aki nem volt katona ez a lecsókolbász) készült paprikás krumplit (majdnem annyi kolbász volt benne mint krumpli), beszélgettem egy kicsit az ismerõsökkel, s elindultam hazafelé.


A túra végig változatos terepen vezet, szerencsére kevés aszfalttal. Sok helyrõl van kilátás. A szervezés is jó, kedvesek a pontõrök. Klassz kis tavaszi túra. A 20-as távnál, a félsziget adta minden lehetõséget kihasználtak, úgy, hogy ne legyen a szakaszokon oda-vissza forgalom. Az idõjárás ezúttal a másik irányba viccelte meg a szervezõket: tavaly (nem tudtam részt venni) hófúvás, most tavasz.


A túra ár/szolgáltatás aránya kiváló. 800 Ft-ért színes térképes igazolólapot, emléklapot, kitûzõt, vagy hûtõmágnest kaptunk. Az igazolólappal ingyenesen nézhettük meg a Tihanyi apátságot. Az Apáti -templomromnál sajtos-, tepertõs pogácsa, vagy kakaós csiga, illetve forralt bor, vagy tea, az Akasztó-dombon alma, a Hajóállomásnál csoki és forralt bor, vagy tea, a célban pedig paprikás krumpli volt az ellátmány.