Túrabeszámolók


Kitörés

DonRazzinoTúra éve: 20112011.02.13 17:54:23

 Kitörés 25


Ritkán tudom Dani barátomat teljesítménytúrára rábírni, de a Kitörés Emléktúra szellemisége, az elhunyt katonákról és a sokat szenvedett, de életben maradt hõsökrõl való megemlékezés, õt is a Budai Várba szólította szombat délután. Sajnos a több hete sanyargató sérülésem (és a reumatológusom parancsa) miatt, csak a rövid táv jöhetett szóba. Ezen felbuzdulva, szokásomtól eltérõen, sörökkel pakoltam tele a táskámat, könnyû kis szombat esti sétára számítva.


A rajtnál 17:00-tól már elég nagy tömeg gyûlt össze, a rendõrök szerencsére csak tisztes távolságból figyelték a résztvevõket. A sok rosszindulatú hírportál  riogatása ellenére, itt csendben megemlékezõ, vagy csak egyszerûen egy jót túrázni akaró csapat gyûlt össze, gyûlölködésnek, atrocitásoknak nyomát sem láttam.


Sikerült elsõként odaszaladnom az rajtolásért felelõs ponyvás terepjáróhoz, így elsõként indultunk (17:20, 0 km) neki a távnak. Az itiner két útvonalat is felkínált az elsõ ellenõrzõpontig, mi úgy döntöttünk, hogy a majdnem 1 kilométerrel hosszabb hagyományos utat választjuk. A Széchenyi-emléknél (18:22, 5.71 km) már több sporttárs várakozott a pontõrökre, akik végül 5 perc után azért megjelentek és indulhattunk is tovább a Z- jelzésen, Normafa felé. Itt végre magunk mögött hagyhattuk az aszfaltot és megkezdhettük az ereszkedést a Csacsi rét (18:58, 8.74 km) felé. A ponton nem várt, régi ismerõssel találkoztunk, de a többiek már indulnak is tovább, így mi sem idõzünk sokat.


Az idõjárás, a mai estén velünk volt. A tiszta ég miatt, a Hold (-ról visszatükrözõdõ fény) nagyon jól bevilágította a tájat, fejlámpára szinte alig volt szükség. A hõmérséklet végig éppen fagypont alatt mozgott: a talaj megfelelõen kemény, semmi sár, néhol egy-egy befagyott pocsolya miatt kellett a lábunk elé nézni.


A megadott útvonalat követjük: le a sárgán, majd fel a piroson. Jó társaságban, gyorsan telik a kaptató (kivételesen a botokat is otthon hagytam, itt éreztem elõször hiányukat). A következõ ellenõrzõpontot hamar megtaláljuk a Libegõnél (19:33, 11.96 km), megkapjuk a Szamba szeletet, majd elindulunk a flaszteren a P- jelzés felé. Hamar leengedjük magunkat Szépjuhásznéhoz, ahol a kissé késésben lévõ pontõröktõl megkapjuk az 5. pecsétet (19:53, 13.80 km). Ezután egyszer-kétszer majd’ lerúgom a lábujjam: nem egyszerû éjjel a közel 6-os átlag mellet, sört is kortyolgatni. Miután ötödszörre majdnem felborulok, gyorsan kis is iszom a dobozt és innentõl Hûvösvölgyig tartó leejtõre fókuszálok.


Itt érzem elõször, hogy éhes vagyok. Hamar megállapítom: a szokásos energia-szeletek és jóreggelt kekszek, nem olyan finomak, ha sörrel „veszi be” õket az ember. El is teszem az édességeket és inkább a célban várható fasírtra koncentrálok. Az S- jelzés szokásos kaptatója bot nélkül ”még jobban” esik, a Szépvölgyi út feletti szakaszon, végig csodás panoráma mellett érjük el az Újlaki-hegyet (21:04, 19.77km). Keressük a szúróbélyegzõt lenn, fenn, fémen, kövön. Végül, egy bizonyító erejû csoportkép mellett döntünk és elindulunk a Virágos nyereg felé.


A Boróka büfébe érve (21:28, 21.61) kellemes hangulat, jóízû fasírt és kedves gratuláció fogad. Még percekig sajnálkozok Daninak, hogy itt véget is ér a mai túra. Habár õ bíztat, hogy hazasétál egyedül, nevezzek nyugodtan a következõ 35-ös etapra, de végül lesétálunk a hegyrõl.


Köszönjük a szervezõknek a munkát, jövõre is biztosan eljövünk.