Túrabeszámolók


Meteor

larzenTúra éve: 20032005.03.04 16:20:14
Végre ismét ontopik beszámolóval jelentkezem. A Corvin óta az ott szerzett izomszakadás kipihenésével telt a nyár, majd a 10 napos AK akció alapozta meg az õszt. A Nike félmaratonon nyulaztam Ákibácsinak, ami jó nagy izomlázat eredményezett. Rá egy hétre a BEAC még kicsit rozsdásan ment. Szerdán kimentem futni egyet, de alig öt kilométer lett belõle, annyira húzódott a combom hátul. Na, ezután a hatalmas felkészülés után Áki bedobta a Meteor 50-et. Még nem voltam rajta, úgyhogy be is vállaltam.

Vasember Ákibácsi úgy gondolta, hogy szeretne hat óra alatt menni, konkrétan egy 5:30-ra kidolgozott idõtervvel lepett meg. Na persze, ez nekem álmomban sem jöhetett szóba, én magamat 6:00-6:15 köré vártam. Abban megegyeztünk, hogy úgy toljuk neki, mint a Julianuson, teljes gázzal, aztán majd csak lesz belõle valami.

A Moszkván Fattel találkoztunk, aki Csanyáról szóló adomáival szórakoztatott (ld. az életmûvész dolgozik szombaton, ehehe). A rajtidõ végére odaértünk Hûvösvölgybe, gyors nevezés után neki is vágtunk.

A túra szintjei elég jó eloszlásúak: gyorsan az elején van két nagyobb emelkedõ (a Nagy-Hárs-hegy és a János-hegy), utána jó hosszú pihenõs, utazós rész, majd még a végére egy kevés. Úgy ugrottunk neki az elsõ emelkedõnek, hogy Miki egész biztosan elrémült volna. Tény: 164-es áltagpulussal, 19 perc alatt értünk fel a Nagy-Hárs-hegyre, ami emlékeim szerint 3,2km-re van írva. Meccseltünk egy arcról ismerõs sráccal (nevét sajnos nem tudom), de Csacsi-rét után már õt sem láttuk többet.

Régi emlékeket idéztünk fel a BUÉKról. A ponttól lezúgtunk a Szépjuhásznéhoz, majd a Piros 85 útvonalára váltva megmásztuk a János-hegyet. Jól jött a helyismeret. Nem vágtunk, kanyarogtunk a szerpentinen. Újabb húsz perc alatt ott voltunk a második ponton. A parkolóban töltöttünk egy kis vizet és már mentünk is tovább azon a széles, jól futható kavicsoson, ami úgy világított a Piros 85-ön az éjszakában. Pont egy óra a Csacsi-rét, 9 km. Eddig megvan a terv, már csak tartani kéne a tempót. :) Ezen a szakaszon még sok emberrel és sok topikossal találkoztunk (Vulpes, Anikovács, Ryan, Kukucs, Bénó, jmte). Nagy pacsizásra nem nagyon volt idõ, gyors köszönés után robogtunk is.

A déli részen (Pikortégla üregek - Sorrentó) leginkább arra figyeltünk, hogy a jelzésen maradjunk. Szerencsére nem volt gond, de ez volt a legismeretlenebb rész számunkra. Az õszi topiktúrából és az egy Téli Teljesítménytúráról azért sok minden visszaköszönt. Itt kezdtem érezni, hogy a bal combom erõsen húzódik, még nem pihente ki a BEACot. Erõvel jól bírtam, de rövidültek a lépéseim. A Meteor (Mária?)-szurdokban még soha nem jártam, nagyon szép lett volna, ha nincs az elején olyan iszonyú büdös. A többi része azonban mesés volt. Innen aszfalton kellett bemenni Nagykovácsiba, ahol még jobban éreztem, hogy nem tudok hosszúakat lépni, pedig itt minden feltétel adott volt. A falu szélén vizet töltöttünk, benyomtam egy Powergelt, és meghallgattuk egy helyi nõ panaszkodását, miszerint mekkora egy bunkó a gázos, mert nem mondja meg, hogy van-e nála villany... :) A mammutfenyõknél most jártam elõször, de meg kellett állapítanom, kissé túlzó a megnevezés. Innen egy hosszú, enyhén emelkedõ szakasz jött a Hosszúhajtási kõbányáig. Kezdetét vette a Nagykovácsiig tartó holtpont. Optikával találkoztunk, meg jó sok 21/b-s túrázóval. A kõbánya lehetett kb. a féltáv, idõnk 2:45. Arányosan jó idõ, de nem fogjuk tudni tartni. Jellemzõen a gyaloglást váltogattuk a futással.

A mûút után, a Fekete-hegyekhez felfele nagyon keveset tudtunk futni, próbáltunk tempósan gyalogolni. Fent Altvizslával találkoztunk, és indultunk Nagykovácsiba. Rég elhagytuk már Budakeszit, vizünk fogyóban, erõnk alig. A Phsz jelzés még mindig emelkedett. Kényszerítettük magunkat, hogy fussunk. Aztán végre elkezdett lejteni. Az sem volt jó. De azért csak próbálkoztunk. Beterveztünk egy kólázást a faluban, már csak az tartotta bennünk a lelket.

A kocsmában alig öt perc alatt végeztünk, fejenként két kis üveg kólát gurítottunk le. Innen már csak egy emelkedõ volt hátra a Zsíros-hegyig, ahonnan már csak be kell gurulni Hûvösvölgybe. A frissítés picit helyretett minket, valamennyire még futni is tudtunk felfele. Igaz betonon viszonylag könnyû. Úgy éreztük, hogy nagyon lassúak vagyunk, de az órát nézve azt láttuk, hogy még mindig tartjuk a 9km/h-s átlagot. Zsíros-hegy ep.-tõl még volt szûk tíz kilométerünk és bõ egy óránk az 5:30-as érkezésig. Tényleg egyre jobb lett a terep, jól is haladtunk, nem is voltunk annyira meghalva. Persze ez már csak viszonylagos. Én azért bíztattam Ákibácsit, hogy menjen csak elõre, ha jobban bírja, miattam ne bukja el az idõtervét. Persze õ nem ment. Mert õ ilyen fajta. Sõt, még félre is húzódott egy bokorba pár percre, hogy legyen idõm pihenni. :))) Na, ekkor jött szembe Csanya, akivel pár percig elbeszélgettünk. A Remete-szurdok ep. felezte a Zsíros-hegytõl hátra levõ távot, és mi az elsõ felét negyven perc alatt teljesítettük. Nem tûnt reálisnak, hogy beérjünk 5:30-ra, sõt, még az 5:40-hez is fél óra alatt kellett volna 5 kilométert futni. Borzasztóan necces. Sõt. Azért bíztunk abban, hogy innen már majdnem végig aszfalt, és hogy a túrák vége mindig kedvezõ irányban van elmérve. :) Bárhogy is, már megint a végére maradt a sikerül/nemsikerül érzés. 5:34 lett a vége.

A jelvény tényleg az eddigi legszebb, a szolgáltatások minimálisak, de nem is ígértek többet. Jó kis túra.