Túrabeszámolók


Kitörés

Hegi BaliTúra éve: 20112011.02.19 18:30:53

Kitörés 60


Újra itt voltam, mert jönnöm kellett. Emlékezni és túrázni.


Annyiban egyet értek az elõttem szólókkal, hogy idén a rajtot egy kicsit jobban meg kellett volna szervezni. Három évvel ezelõtt valóban csak páran lézengtünk a Városmajori templomnál, hogy kitörjünk. Tavaly már többen voltunk a Várban, de még nem annyian, mint az idén. 3/4 5 körül érkeztem meg a Magdolna toronyhoz, s meglepõdve tapasztaltam, hogy ekkor kb. már annyian álldogálltak a rajtra várva mint tavaly az összes induló. Álldottam az eszem, hogy elõneveztem, így talán 1/2 6-kor tudok indulni - gondoltam. Sajnos az egy dzsip már nem elegendõ az indításhoz. (Lehet, hogy az ott álldogálló kb. 30 fõs rendõri egységet meg kellett volna kérni, hogy segítsenek a rajtoltatásban?!)


Közben összeakadtam Géza cimborámmal, akinek ez volt az elsõ kitörése, így megörült, hogy találkoztunk,.Legalább lesz aki tudja az utat, mondta. Mire õ nevezni tudott, már 1/2 7 volt, s ekkor indultunk neki a 60 km-es távnak. Az itinerhez, és esetleges hiányosságaihoz azért nem tudok hozzászólni, mivel az útvonal a fejemben volt, így nem okozott nehézséget a helyes út tartása. A Virágos Nyereg után kb. egy kilométerrel, a fagyott talajon megcsúsztam, és estem egy akkorát, hogy azt hittem fel kell adnom a túrát. A bal combommal egy kiálló kõre vágódtam rá, majd öt percig sziszegtem. Aztán összeszedtem magam, mert akik 65 évvel ezelõtt ezt az utat végigjárták, lehet hogy sokkal rosszabb állapotban is teljesítették a menetet.


Az Alsó Jegenye völgyhöz érve már bejáródott újra a bal lábam is, s éreztem, hogy bírni fogom. Jött a Zsíroshegyi Ep a szokott minõségû Frankfurti levessel, vagyis finommal. Megjegyzem, a Virágos nyeregben is újra volt fasírt. Nem kellett érte sokat sorba állni.


Folytatva az utat Nagyszénás felé, furcsa érzésem volt. Idén kellemes õszi séta. Az elõzõ két évben szinte hóvihar, valódi téli hangulat uralkodott. A Fehér úton egy kicsit elbizonytalanodtam a szántón, hogy merre is kell lemenni a Békás patakhoz, de egy rövid tanakodás után egy túratárssal kisütöttük a helyes utat a Malom földek felé.


Innen keményedett a terep, a szó szoros értelmében is. Fagyott szántó, göröngyök, akárhová léptem a bokám csak csak nyaklott erre arra. A Kakukk hegyre még föl kellett "repülni", ahol a szúróbélyegzõ helyett egy 7 dl -es félig teli borospalckot találtunk a magassági ponton. 2008. évi Mátrai Cserszegi Fûszeres, félszáraz fehér bor volt. Csak azért jegyeztem meg, mert arra gondoltam, hogy a célban ez lesz az ellenõrzõ kérdés. Nem volt. A Poharazó nevû vendéglátóipari alegységtõl kb. 300 m-re egy vidám rendezõi csapat fogadott, bográcsból merték a forralt bort. Pohárrral a kezünben érkeztünk meg Gézával a Poharazóhoz. 12 óra 35 perc alatt mentünk végig. Bezsebeltük a gratulációt, oklevelet, kitûzõt, aztán megettük a virslit,s megegyeztünk, hogy jövõre is jövünk. Géza, kösz a társaságot! Gratulálok minden indulónak. Akiknek nem sikerült végig menni, azok se bánkódjanak! Gyertek jövõre is és


Emlékezzünk a hõsökre!