Dunán innen, Dunán túl 50
Mikor elkezdtünk azon meditálni, hogy mindenféle -most nem részletezendõ- okok miatt esetleg elmegyünk erre a túrára, gondoltam, mint mindig, kicsit ezúttal is elõtájékozódom, azaz megnézem mit írtak a rendezvényrõl a korábbi résztvevõk. Az olvasással viszont nagyon hamar végeztem, ugyanis annak ellenére, hogy az idei már az ötödik rendezés volt, egyetlen sort sem találtam a túráról itt a TTT honlapon. :-(
Hogy ezt a méltatlan állapotot felszámoljuk, s az utánam útnak indulók jövõre majd ne járjanak már úgy, ahogy most én, gondoltam írok pár sort a túráról, már csak azért is, mert lehet, hogy nem ez az ország legszebb túraútvonalainak egyike, de azért egyáltalán nem szûkölködik szép helyekben, s a maga nemében mindenképpen érdekes, szóval én bátran ajánlom mindenkinek, akinek van kedve megismerkedni ezzel a vidékkel!
Az adonyi rajt és a dunavecsei cél ugyan önmagában elsõre riasztó lehet a hozzám hasonlóan elkényelmesedett és ellustult autós túratársaknak, de a rendezõk erre is kínálnak megoldást: reggel Dunaújvárosból a szervezõk által biztosított autóbusszal jutottunk el az Adony közelében lévõ rajtba, Dunavecsérõl pedig személygépkocsikkal szállítottak vissza minden célba érkezõt Dunaújvárosba. Mindezt teljesen díjtalanul!!!
Azt már elõre tudtuk, hogy a táv rövidebb lesz, mint a legtöbb ötvenes, de a rajtban arra is figyelmeztettek bennünket, hogy a nagy sár miatt a rácalmási Nagy-sziget körbejárása is elmarad, a tervezett teljes kör végigjárása helyett csak egy kis kunkort jelöltek ki abszolválásra a szervezõk, így az útvonal tovább rövidült. Igaz, túrázni jöttünk, de azért bánta kánya, a térdig érõ sárban való dagonyázás ugyanis számomra nem tartozik a túraélmények közé, így bár picit sajnáltam, hogy éppen a túra egyik legérdekesebbnek tûnõ részén haladunk majd kevesebbet, de gondoltam, ha így döntöttek, annak biztos jó oka volt… S ezt a Nagy-szigetre érve az is belátta, aki korábban esetleg kételkedett! :-)
A Nagy-szigetrõl kiérve jött az elsõ frissítõpont, ahol voltak ugyan a szokásos túrakaják is, de sokkal inkább említést érdemel, hogy itt találkoztunk elõször azzal a brutálisan finom házi májkrémmel, ami a friss ropogós kenyérrel és a tetejére szórt hagymával együtt ötcsillagos túrakaja volt! Ettem is belõle párat :-) Ha valaha lesz a TTT-n valami szavazás „a legfinomabb túrakaja” címért, a Pentele TE máris rendelkezik részünkrõl két biztos szavazattal! :-)
Megjegyzem, Dunaújvárosban és a célban is ugyanez a bõséges vendéglátás várt bennünket, s ha hozzáveszem még a reggeli buszt és délutáni transzfert is, akkor azt kell mondjam, hogy a nyújtott szolgáltatások tekintetében vagyis ár-érték arányban egyszerûen nincs jobb túra annál, amit a pentelések rendeznek! De az anyagiaknál is sokkal fontosabb, hogy mindezt olyan kedvességgel és vendégszeretettel teszik, amely már-már a mizseiek -nyugodtan mondhatom, hogy legendás- vendégszeretét súrolja!
Azért hadd legyek tényszerû, hadd jegyezzem meg azt is, hogy a túra kiírás szerinti távadatain bõven lehetne pontosítani, de ezt leszámítva azt kell mondanom, hogy minden szempontból kifogástalan ez a túra!
Ja, s ha mindez nem lett volna elég ahhoz, hogy kellemes emlékekkel zárjuk ezt a napot, a célbaérkezést követõ tombolán még egy üveg pálinkát is nyertünk :-) – de õszintén mondom, legkevésbé ez az, ami miatt azt mondom, hogy nagyon jól éreztük magunkat ezen a túrán!
Ha hozzám hasonlóan ti sem jártatok még korábban az újvárosi szoborparkban, de kis izelítõt szívesen megnéznétek belõle, esetleg így messzirõl belekóstolnátok a Nagy-sziget sarába vagy lenne kedvetek virtuálisan átsétálni a Pentele-hídon, a túrán készült képeimhez vezetõ utat meglelitek a honlapomon: www.plecs.hu
|
