Túrabeszámolók

A négynapos ünnep elsõ napján túrázni indultam a családdal és Mariannal. Tatán az edzõtábor elõl volt az indulás, a nevezési díj befizetése után, kaptunk egy színes térképet, a nevek felírásával nem bajlódtak. Elindultunk az általam már ismert és nagyon kedvelt Tatai Öreg tó felé. A jelzés végig a zöld pötty volt, könnyû volt követni. A fõúton áthaladva leértünk a tópartra, és a parti sétányon folytattuk utunkat. A 10 km-es táv nem ígérkezett fárasztónak, fõleg ilyen kellemes szép napos tavaszi idõben. A parti sétányon mentünk, csodálva szembõl a várat. A víz állása nagyon alacsony volt, homokos Riviérára emlékeztetett.

A vár: Vízi vár, melyet Luxemburgi Zsigmond király építtetett 1400 körül, majd Mátyás királyunk 1470 táján újjáépíttette, emelettel bõvítette. Tõle Corvin János örökölte meg, majd 1494-ben Ulászló királyé. A török egy rövid idõre elfoglalta, majd miután visszakerült magyar kézbe, korszerû véd mûnek lett megerõsítve. Olasz rendszerû bástyákkal, és a tó vízével elárasztott vizesárokkal védték. Kara Musztafa 1683ban Bécs felé vonultában felrobbantotta. 1727-ben Esterházy József országbíró vásárolta meg, és 1945-ig az Esterházy család tulajdona volt. Jelenleg múzeum mûködik benne.

A vár elõtt elhaladva a kastély elé érkeztük, innen már földes úton sétáltunk tovább a fák alatt.

A kastély: Fellner Jakab alkotása, klasszicizáló késõ barokk stílusban épült, nagyon szép angolpark veszi körül, mely több részletben van jelen a város életében. A kastélyhoz tartozó mûemlék épületegyüttes része a kocsiszín és istálló. Ennek megfelelõen lovasokkal is találkoztunk itt. A kastélyt Eszterházy Miklós 1762-ben kapta meg, róla tudjuk hogy mûvészet és pompa kedvelõ volt.

A kastély május 1-tõl 10-18 között látogatható, péntek, szombat, vasárnap és ünnepnapokon. Belépõdíj: 400 ft. Én már láttam, érdemes megnézni.

Továbbsétálva tehát a tó másik oldalán zöldövezetbe kerültünk, a parkot sok helyen átszelik patakok, a hátsó részén pedig az Átal-ér nevû szélesebb folyó ömlik a tóba. Végig kellemes romantikus sétaút vezet, ahol sok futóval is találkoztunk. Több futóversenyt is rendeznek a tó körül.  

A várral szemben lévõ oldal végén volt az ellenõrzõpont, ahol friss óriási házikenyereket kentek meg lekvárral, zsírral, volt lila hagyma, házi paprikakrém, és szíves kínálat, vendéglátás. Kihagyhatatlan volt! A kenyereket szódavízzel lehetett öblíteni. Mi Mariannal és Csillával több kenyeret is befaltunk. Gondolom ennyi kalóriát nem is gyalogoltunk le. :-)

A Tatai kastély együttesnek egy kiskastély is része, ami copf stílusú kerti lak, sajnos ezt nem tudom pontosan melyik, de mivel a kiskastély parkjában vertek tábort 1946-ban az olimpiai sportolók, és itt alakult ki a legendás edzõtábor, feltételezem, hogy ott kell keresni. De még ne szaladjunk elõre.

Az etetõpont után visszaértünk a nyílt tópartra, még zárva voltak a halsütödék, de az emberek már mocorogtak, sétálgattak a tó körül mindenütt. Ismét átszeltük a fõutat letérve a tópartról, és az angolparkon át a Cseke tavat kerültük meg.

Angolpark  A romantika fénykorában a fõurak passzióból mûromokat építettek. Esterházy Ferenc is így tett, római fürdõt építtetett, az angolpark mûromjait  Charles Moreau építette fel. Az angolkert szentimentális jellegének hangsúlyozására török mecset is épült. A túra útvonala ide nem tért ki. Az angolpark is tele van forrásokkal, amik a Cseke tó vízét táplálják, és hatalmas platánokkal, különleges fákkal, cserjékkel.

A Cseke tó közepén pici hidakkal összekötött szigetecskék vannak,  horgászok veszik körbe, ez ugyanis halastó. Megkerülve a tavat, a mûromokhoz értünk, itt hiányzott a víz a kis árkokból, de azért így is romantikus.

Mindenütt borostyán fut az erdõben, a földön, a fákon, némi zöld színt kölcsönözve a tájnak. Hamarosan az edzõtábor hátsó kapujához értünk, és a táboron áthaladva értünk a célba, ahol emléklapot, és kitûzõt is kaptunk.

Az edzõtábor: 1948 óta itt van kialakítva az olimpiai edzõtábor. Azért alakították itt ki, mert Tata klímája hasonlított legjobban Londonéra.

Mi is megcsodáltuk a fõbejáratnál lévõ gömbszobrot, melyen az olimpikonok neve szerepel évek és sportágak szerint. Sajnos, ahogy növekszik az évszám, egyre kevesebb a név. Az utolsó olimpiákon már szinte csak a kajakosok neve szerepel. Nagyon megható és egyben felemelõ érzés volt olvasni!

Jó kis túra volt, Tatát pedig ajánlom kirándulás céljából is felkeresni.