Dél-Börzsönyi kilátások 30
Zebegény - mint rendesen - patyolattiszta városka és a fátyolos napsütés álmosító vasárnapi hangulatba ringatott.
A rendezõk nagyon ráhangolódtak az eseményre: remek szponzorokat kerítettek, kitûnõen elõkészítették a túraútvonalakat (lásd még: http://www.freeweb.hu/muanyagsc/jelzes/kalauz_index.html ) és az ellenõrzõ pontokon kifogástalan szolgáltatást nyújtottak. A rajtnál megkapott igazolófüzet, egyesületi rendezvénykártya, a célban adott különféle kedvezmények arra engednek következtetni, hogy a börzsönyi természetbarátoknál és hegymászóknál jó kezekben van a marketingpolitika.
A börzsönyi sarat azonban nem lehet elfelejteni, más mint a tápiószelei-szolnoki sóúti vizes, más, mint a pilisi csúszkálós vagy a gyermekvasúti ruganyos gyurmasár. Neki bukéja van, tapad, ragad, a bakancsra többrétegû klumpát ragaszt - egyszóval súlya van, mehetsz gyalog vagy bottal, úgyis mindegy - és a papírosra rajzolt menetidõt kétszeresére vagy háromszorosára növeli. Kábán vánszorogva, ide-oda billegve, csúszkálva, botokkal kalimpálva, az ingoványos talajba bele-belesüppedve, gyötrõdve, kínlódtam végig a távot. Testi-lelki megváltás volt a sártól megszabadulás a zebegényi célban.
Örültem annak, hogy itt lehettem és túrázhattam és igazán nagyszerû pontõrökkel találkozhattam. Nem örültem annak, hogy a nevezéskor kissé csikorgott a szemre tetszetõs egyesületi team-work.
Köszönet a rendezõknek és a jóindulatú és figyelmes túratársaknak.
|
