Normafa 20 A múlt heti túrával azonos módon az utolsó (itt a 295-ös) sorszámot sikerült megszereznem. Kihasználtam, hogy saját idõ terhére egy órával többet lehetett még szunyókálni otthon. Rajt 9:50-kor. Rögtön kocogással indítottam, amibõl helyenként vissza kellett vennem gyaloglásra a tempót János-hegyig. Ezen a szakaszon láttam egy harkályt, a túra során soknak lehetett a hangját hallani (szóval ahogy dolgozik, bár lehet, hogy van neki énekhangja is??). Elég nagy volt a kiránduló forgalom, a sítúrázó valamivel kevesebb, viszont láttam sífutót, akit két kutya húzott. (Ez a szakág is a canicross vagy vmi más? Valaki beírhatná.) János-hegyet kivételesen a lépcsõn közelítettem meg. A felújítást végzõk rendkívül értelmesen felül próbálták lezárni a kilátó környékét, ahelyett, hogy a lépcsõ alján tennék. Kerülni nem lehetett, vissza és újra fel pedig másszon más. Szegény pontõrökkel jó nagy kiszúrás ez a "saját idõ terhére" rajt miatti + 1 óra várakozás. Na mindegy -én gyors voltam- de még volt fél órájuk hátra. Rövid szerpentinezés lefelé a piroson -futva könnyebb a csúszós terepen ereszkedni szerintem-, hamar meglett a Szépjuhászné (elõtti) pont. Virág-völgyig jól futkározható lejtõk és hullámvasút a sárga sávon, a jelzések itt is igen jól követhetõek voltak. A völgy most is szép, kis izgalmat csak a teljes(?) Wehner család megelõzése jelentett. :) Elég jó tempóban mentek a kissrácok felfelé. Csibuk is elõre ment a Csacsi rétig és fentrõl várta be a többieket. A ponton pecsét és csoki. Itt jártam 1:20 körül, szóval megvolt a 6-os átlag. Kellemes lejtõ Makkosmáriáig, majd tovább a piros sávon. Ezen a szakaszon volt elõször szalag is, ami a sárga sávon tényleg elkel néhol. Érdekes, hogy még sohasem jártam a Végvári-sziklánál. Jól nézett ki. Ezután keményebb emelkedõ, majd lejtõ következett. Az elõzésekkel soha nem volt problémám, a sporttársak mindenhol elõzékenyen félreálltak annélkül, hogy kértem volna. A Piktortégla pont már ismerõs volt a Meteor túrákról. Jó volt, hogy eddig a pontok kb. 2km-re voltak egymástól, így -érzésre- elég gyorsan -20 percenként- "jöttek". Irhás-árok. Etetõ és teapont. Csak az utóbbiból töltöttem, viszont késõbb rájöttem, hogy tennem kellett volna bele sót, így talán jobban viselem a hátralévõ km-eket. (Mostanában amúgy is fél liter sós víz a társam ilyen huszas körüli távon.) Irhás-árokban egy kicsit ritkásak voltak a szalagok többen bizonytalankodtak, hogy hol is jön már a lekanyarodás. Az itinerben rendesen benn volt persze. (Hörcsög utca.) Aki nem nézte az utcanév táblákat, az kis figyelmetlenséggel simán elmehetett tovább, jobban is szalagozthatták volna a balra kanyarodást. (Elsõ piros szalag 10m-re a bokor közepén, alig látszott.) Lefelé közben váltottam pár szót a titkos pihenõpontnak álcázott Lajossal. (Igazad volt, a három órához még eddzenem kell, de legalább megpróbáltam.. :) A valódi pont mellett is majdnem elmentem. Az emelkedõre figyeltem,a lábam elé, meg arra, hogy kapjak levegõt. Ha nem nyitja ki a srác az autó ajtaját az orrom elõtt, hogy talán adna egy pecsétet, mert késõbb hiányozni fog, akkor kihagytam volna simán. A zöld háromszögre rátérve Emgergõt elõztem a brutál-meredek-csúszós rész elõtt a vashíd felett. Felfelé Sztancsik Gyuriékat. Aztán hirtelen ott termett a Kápolna. Változatlanul szép belülrõl és kívülrõl is. A szerpentinen még elég jól mentem, a tv-adó mögötti rétre kiérve viszont egyszerûen elfogyott az erõm. A Gyermekvasút után az aszfalton még pár helyen -fõleg ahol lejtett- belekocogtam, de itt már nem ment jobban. Még egy kis terep volt, kevés hókásával a sípályáknál, innen már hamar bent voltam a célban. Az idõm: 3:21, szerencsére elég nagy volt a hó, úgyhogy van mire fogni, hogy miért nem sikerült a szintidõ felezés. :) A célban Joeyline-tól egy zacskó ropit, a fõrendezõtõl -gondolom õ volt- a megérdemelt kitûzõt, a csinos rendezõ lányoktól pedig az oklevelemet vehettem át. A síház büféjében még fél liter levezetõ üdítõre beneveztem. Jó túra volt, jó idõ és jó -bár kicsit nehéz- terep. Elsõ Normafa20 teljesítésem. Biztosan lesz több is. efemm. |
