Az idei túranaptárban két "elrettentõ" fotót találtam a sorban állókról - jelentem, ez a probléma idén gyakorlatilag megszûnt - egyszerûen azért, mert pontkartonok (azok a lapok, amin az áthaladó résztvevõk rajtszámait ikszelgetik) ettõl a túrától kezdve nincsenek. Az idõjárás-felelõsök kellemes tavaszi idõjárást ígértek, ami jelentõs indulói létszámot vetített elõre, úgyhogy reggel fél nyolckor már a sorban álltam, hogy lehetõleg korán el tudjunk indulni.
A sorban persze rengeteg ismerõs, úgy elõttem, mint mögöttem, de még több ismretlen - hiába, ez a túra nagyon népszerû pláne, hogy ilyen szép idõ van. Telefonon megbeszéljük a részleteket, 8-kor indul a nevezés, elõtte kitöltöm a hét nevezési cédulát, aztán negyed 9-kor már kezemben a hét füzettel, pecsételõlappal találkozom a többiekkel. A sorszámos pecsételõlapokról a nevek lemaradtak, úgyhogy nincs mese, együtt kell beérni a célba :-)
A Széchenyi-emlék, pontosabban a kilátó az elsõ meglátogatandó hely - itt azért vannak egy páran elõttünk, de pikk-pakk túlesünk az adminisztráción, és mehetünk az Apáca-rét felé. Itt az év vadvirágjának választott kökörcsin már virít, bár emlékeim szerint tavaly sokkal többet lehetett látni. Az ég ragyogóan kék, jó látni a tél szürke árnyalatai után. A Kápolna gyorsan megvan, aztán a Farkas-völgyben kapunk sarat is, bár nem sokat - itt picit ellépek a többiektõl, mert "tele" van az út, és hátha kevesebbet kell Normafánál sorakozni.
Csillebérc után már a pálya melletti ösvényen sétálunk, amikor szembe jön egy szerelvény - de nem eredünk a nyomába, hiszen mi pont a másik irányba tartunk :-)
Normafánál a rétesest kihagyjuk, ellenben szigorúan követjük a jelzést, ami a síház mögött csatlakozik be az innen követendõ zöld sávba.
Gyorsan leérünk a pontra, pecsételtetek - ma én vettem a nyakamba ezt a feladatot - meg a térképtartó táskát, amiben a lapok vannak :-)
Virágvölgy állomáson a "szokásos" teát természetesen a saját bögrémbe kérem, hiszen ezzel is egy eldobható pohárral kevesebbre van szükség.
Makkosmária elõtt a lejtõn szintén elõrerobogok, gyorsan bélyegeztetek - mire a többiek utolérnek, már indulhatunk is tovább :) János-hegy állomásig egy mikroláda, meg egy érdekes fa miatt állok meg egy-egy pillanatra.
Lépcsõ, murvás út, aztán hipp-hopp, a Libegõ felsõ végénél vagyunk - van, aki a csapból frissít, hiába, "rengeteg" szintet kellett itt egyben leküzdeni :-)) Lépcsõn föl a kilátóig, majd a kilátóba - egészen föl, minthogy valaki azt mondta, hogy fönt van a pont. Nem ott volt, de legalább ismét körülnéztem föntrõl... Sikerül kiszúrni, hogy hol is van a pont: Egy kukakonténer mögötti padra telepedtek le... Most mondjam azt, hogy belevaló gyerekek?? :-)))
A sikeres pontvadászat után begyûjtöttem a megérdemelt bélyegzõlenyomatokat, és máris trappolhattunk lefelé a P- jelzésen.
Itt picit hiányoltam a Parádon látott kerékpárosokat távol tartó alkalmatosságot, pláne az után, hogy néhány humanoid direktben egyenesen a fák között gurult lefelé a kétkerekûjével...
Szépjuhászné állomásnál picit többet idõztem, megvárva a két nosztalgiavonat találkozását. A büfé persze zárva, a csap is "téli üzemmódban" - mondjuk nekem mindegy, a hátamon cipelt készletbõl kényelmesen tudok frissíteni. Nagyon sok embert kicsábított a szép idõ ide is, úgyhogy a vonatok elhaladását már nem vártam meg, és a többiek után kocogtam.
A S- emelkedõjét egyben küzdöm le - és közben azon gondolkodom, hogy pár évvel ezelõtt mintha magasabb lett volna :-)
Egy túratárssal beszélgetve érünk a S- és a kilátót direktben megcélzó ösvény elágazásához - és tartunk balra a jelzésen - igaz, ez nem az UKK túrája, de attól még a jelzést itt is illendõ követni.
A Bátori-barlangnál nem csúszik ugyan a lejtõ, de ennek ellenére nem egyszerû lejutni a hídhoz - jól jön a bot itt is. Hamar leérünk a S-S3 elágazásához - páran itt várják a társaikat, akik felsétálnak a Kis-Hárs-hegy kilátójához bélyegzésért... No mindegy. Mi "testületileg" megtesszük a "tiszteletkört", aztán kényelmesen beszélgetve csorgunk le a Sc jelzésig, hogy azon közelítsük meg a Nagy-rétet.
Elõtte persze keresztezzük a vasutat, aztán egy kidõlt fa maradványait -a kivágott darabból a jelzést tartalmazó részt itt hagyták - szerencsére egyáltalán nem jelent gondot a jelzés hiánya, hiszen pár méteren belül ott van a pótlása. Minden esetre ez a szép nagy fa hiányozni fog azoknak, akik korábban sokat jártak erre, de a természet már csak ilyen... Hol teremt, hol rombol...
A Sc elérése elõtt persze van egy kitérõnk Hárs-hegy állomásra, ahol a pecsét mellé/alá még aláírást is kapunk. A pontõrök szerint mindenütt kellett volna :-)
A Sc jelzésen itt-ott tócsákat kerülgetve, kellemesen beszélgetve fogy a táv - aztán bal oldalon a vasút oldalában meglátok két ifjú túrázót ereszkedni a meredélyen... Szerintem õk nem teljesen így gondolták Hárs-hegy állomástól az útvonalat :-) A Nagykovácsi út forgalma iken gyér, mint ahogy a Nagy-rétet körbekerülõ járdáé is - a legtöbben nyíl egyenesen mennek a ponthoz - mi meg megnézzük a virágokról szóló tájékoztató táblát :-) A pont után jön a hõn szeretett Villám utca - fölfelé... Van, aki kocog, és van, aki visszafelé jön - csak tippelem, hogy kimaradt a Nagy-rét bélyegzése...
A Fazekas-hegy elõtt még levadászom a GCFAZE geoládát, Aztán már csak be kell sétálni Hûvösvölgybe, bónuszként megmászni az állomás peronjához vezetõ lépcsõket, majd pedig a célban átvenni a jól megérdemelt díjazást. Az oklevél-kitûzõ-kupafüzetbe bélyegzés után bõven van idõ elfogyasztani a pörkölt+tészta összetételû menüt, amihez szokás szerint egy kis dobozos Sió gyümölcslé is jár.
A kajálás után kényelmesen van idõnk a vonatig, amivel aztán visszazötyögünk a rajtba.
Az egész túranap legkalandosabb része persze ez után következett, hiszen némileg megkavarta a közlekedést az ünnep miatt lezárt Erzsébet-híd... De azért utólag kiderült, hogy mindenki sikeresen hazaért :-)
(Bõvebben, fotókkal: Túrablog) |
