Túrabeszámolók

Thury György emléktúra, 30-as táv.

GPS-el mért távolság: 28,7 km; barometrikus magasságmérõvel mért összesített szintemelkedés: 625 m.

Több ismerõssel is összefutottam a rajtnál. Kényelmes készülõdést követõen nevezés. Mivel két hétvége is teljesítménytúra nélkül telt, így annyira mehetnékem volt, hogy nem gyõztem kivárni, amíg Vera is benevez. Szép napos idõben vágtam neki a távnak. A társaság a megszokottnál lassabban kezdett. A faluból kiérve Vera utolért bennünket. Egy kicsit gyorsítottunk, s lehagytuk a többieket. Végre letértünk az aszfaltról s kellemes erdõben mentünk. Hamarosan begyûjtöttük az elsõ igazoló pecsétet. Beszélgetés közben jól fogytak a kilométerek, s máris Orosztonyban találtuk magunkat. Begyûjtöttük az újabb pecsétet, s gyerünk ki a faluból. Jó minõségû murvás úton értük el a Thury kopjafát. A patak hídjánál zokni és bakancs igazítás. Tovább menve, jól összetúrt földúton talpaltunk, de csak egy rövid szakaszon. Jó kis kaptató következett az öröm-hegyi turistaházig, bár csak egy húzósabb rész van az elején, ahol 20 m szintet szedtünk össze, egy szerintem 30% körüli meredekségû úton. A szintemelkedés ezen a szakaszon olyan 50 m.

A turistaháznál újabb pecsét. Ittunk egy kis üdítõt, s mentünk tovább. A Rockenbauer-kopjafánál, ha egy csinos hölgy nem szól ránk, megszokásból elmentünk volna rossz irányba. Ettõl kezdve gyakrabban vettem elõ a térképet. Jobb-rosszabb utakon gyalogoltunk a szép idõben a Gesztenyeház felé, ahol jelzést váltva irányba vettük Nagybakónakot. Az ellenõrzõponton a pecséthez finom szalámis szendvics, hagyma és tea volt az ellátmány. Szóltak, nyugodtan vehetünk két szendvicset, mivel az elõttünk járók nem éltek vele. Ki is használtuk a lehetõséget. A ponton utolértek Pintér Józsiék. Beszélgettünk egy kicsit a Vértesben kijelölendõ montis útvonalakról. Az OKT-nak megfelelõ útvonal kb. tíz km kivételével megvan, a zöldbõl és a pirosból is elég jó szakaszokat jártam le. Most a Vértes Erdõ Zrt-vel történõ megegyezés következik.

Rátértünk a zöld jelzésre, s azon közelítettünk a TV-torony felé. Egy fotós megállónál utolértek bennünket a többiek, s a célig többé-kevésbé együtt mentünk. Úgy látszik, õk sem bírták a kezdeti lassú tempót. A Kerülõ-hegyen újabb EP, ami egyben frissítõ pont is. Megest volt szendvics és tea. Mivel nem voltunk éhesek, kihagytuk. Becsatlakozott a 20-as táv, így a továbbiakban gyakrabban kellett elõznünk. Mezei úton ballagtunk. Az erdõbe beváltva, gyönyörû vízmosás-völgy mellett mentünk. Meglepõen keskeny és meredek a mély völgy. A Bakonyban és a Vértesben nem ismerek hasonlót. Ott az ilyen meredek fal már zömmel csupasz szikla, aminek itt nyoma sincs. A völgy mellett ballagva, újabb olyan virágot fényképeztem le, amelynek nem tudom a nevét, hátha otthon meg tudom határozni. Szerencsém volt, mert mind a két túrán látott ismeretlen nevû virágot (tyúktaréj és tavaszi lednek) megtaláltam a könyveimben. Általában minden harmadiknál járok sikerrel.

A völgy aljában elértünk egy pici, meglehetõsen algás, hínaras víztározót. Én inkább csak záportározónak néztem. Rövidesen egy nagyon tönkretett útra jutottunk. Szerintem a favágók nyolckerekû, összkerékhajtású rakodó és szállító jármûve dolgozhatott erre. Elképesztõ, hol el tud menni. Olyan meredek helyen, ahol én már csak cipelni tudom fölfelé a montit, mert már a toláshoz is túl meredek, lazán, a lánctalpának a fölszerelése nélkül megy föl. Volt, ahol már ez a járgány is húzta a hasát a sárban. Néhol közel méter mély a nyom. Próbáltunk mi mindenhol menni: a keréknyomban, a nyomok között. Egyik se jó, de a nyomban menve, nem merültünk meg a sárban. Mit mondjak! Nem bántuk, hogy jön a kaptató, s elhagyhattuk.

Letudtuk az utolsó nagyobb emelkedõt, s már csak egy laza séta következett a célig. Társaim hiányolták, hogyan lehet az, hogy Bazsi még nem ért utol bennünket. Persze õ a 30-as elõtt lenyomott egy 20-ast. Amikor hazafelé készülõdtem, akkor láttam beérni.

A parkolóban beszélgettünk egy kicsit Kerek repkényékkel, majd hazafelé vettem az irányt.

Nagyon kellemes túra, gyakran szép kilátással, s végre szép tavaszi idõben teljesíthettük. A tavaszi zalai-dombsági túrák közül a kedvencem.

A túra ár/szolgáltatás aránya kiváló. 600/500 Ft-ért szürke árnyalatos cartographiás térképes igazolólap (saját térkép nem is kellett), Nagybakónaknál, valamint a kerülõ-hegyi kõkeresztnél szalámis szendvics hagymával és teával a célban pedig oklevél, kitûzõ, és müzliszelet.