Túrabeszámolók


Mátrabérc / Hanák Kolos / Múzsla

VagdalthúsTúra éve: 20112011.04.18 10:29:59

Hanák Kolos 2011


A Mátrabérc volt a terv, elõször, siroki alvással, de több dolog is összejött a hét elején-közepén, logisztikai, programtorlódásos, technikai (autó), így maradt a B verzió: a Kékestetõre menõ Volánbusz-járattal szombat reggeli utazás, majd Hanák Kolos másodszor.


A Palóc Testvér 10 órás Mátrabércet tervezett, így kiszámoltam, ha egy jónak mondható, 5-ös átlaggal tolt Hanákot megyek, akkor kb. egyidõben, délután négykor érünk célba. 8:57-kor indultam, bár nagy volt a tömeg a Tetõ Étteremben, de nagyon gyorsan, gördülékenyen ment az indítás.


Az elsõ, még humánus szintesésekkel bíró szakaszt futottam, majd jött a sárga togyogós lefelé, pedig már bennem volt a bugi, de hát itt nemigen lehetett száguldani, ráadásul vigyáztam a megfutott Humbi-limbin és 1-2 fallabdán kissé megviselt térdemre. Úgy gondoltam, a Csór-hegyre menet, ill. addig már látni/érezni fogom, mit bírok majd le, fel. Közben Maku Laci elfut mellettem, ill. én picit vele, õ már beért Sirokról. Jaj... biztat, hogy a 6 órás teljesítésem is meglesz. Ekkor lámpás gyúlik: tényleg, miért is ne? Na innentõl még inkább tolás. És tovább és tovább. Meglepõdöm, nagyon jól mennek a hegymenetek is, a szintutakon erõs gyaloglat, néha kocogás, a lejteket mindenhol futom. Azért csakcsak érzem a 13-14 kilónyi mínuszt. 


Mátraszentlászló, Boszi72 ér utol. Jó darabig együtt kocogunk, húzzuk egymást, ez most nagyon jó, majd Vöröskõn nézem: 7-es átlag eddig. Anyám, add el a házat! Ebbõl még akármi is lehet, pl. 6 óra. Közben a gyalogos túraverseny és a Muzsla mezõnye egyre sûrûbb, Ágasvárra fel és le bizony megfog a népsûrûség az egyszemélyes csapásokon, pedig még a csúcsig is megvan a 7-es átlag. A turistaháznál egy fél Mars, majd a Csörgõ-pataknál a másik 1/2. Közben sajnos végig piros sávon érek le... bosszant, hogy hagytam magam elcsábítani a tömeggel, akik mind arra mentek - bizony sokan beletettünk így a távba. Keresztesre érve nyugtázom, hogy ha akarom a 6 órás teljesítést, akkor bizony a Muzslára fel és le kell behoznom, amit így buktam.


Muzsla. Belegondolok, 4 éve, mikor 8:28-at mentem zusammen, itt volt a holtpont, meghaltam felfelé, a csúcson a vizem is elfogyott, úgy könyörögtem... most meg csak megyek, és elõzgetek... mit rosáltam én ettõl a szakasztól? Elnyújtott emelkedõk, abszolút jól lehet tolni, még fényképezek is, a völgykatlan annyira szép, idõterv ide vagy oda, mégiscsak a természetben járok, ami kirobbanóan üde és zöld. Keresztesrõl a Muzslára 1:10 alatt érek fel, hûha, majdnem 6-ossal. Na, akkor most zúzzunk lefelé, csakhogy a hibás taktika miatt a vége felé elõvett bubis víz levegõfaktora bizony szúrásokat okoz, futnék, de fáj. Jó, tudom, nem fáj, csak másként jó... de most nem jó, utálom ezt a lejtet... a patakátkelés utáni kis emelkedõt még élvezem is, ilyet. Szintút, majd a pincék... mennyivel okosabb emberek, piknik, bor, bogrács. Majd egy biztatás a krumplit szeletelõ helyi erõtõl: már csak 300 méter és megvan. Órateszt: basszus, ez meglehet 5:40-en belül, na ami a csövön kifér. Közben felnézek az égre, megköszönöm valakinek, aki nagyon hiányzik közel másfél éve, hogy tolt, mert ott és akkor úgy érzem, pici könny, mert Székely Éva könyve után szabadon: "sírni csak a gyõztesnek szabad".


Berohanás a célba, 14:34 kerül a papírkára, 5:37 a vége. El sem hiszem... aztán gyorsan átállítom magam a tényekre, mert veszek a célsörbõl (nem jó, de rossz, de a lényeg, hogy van, jó idõben, jó helyen), és már arról kvaterkázok másokkal (akik történetesen iszonyat idõt mentek a Bércen, pl. Maku Laci, l@zy, Tinca ill. a szintén Kolosozó Vándorköszörûs), hogy bizony 5 és fél óra is lehetett volna, ha... na de, a ha nem játszik, elvégre ha kerekem lenne, én lennék az autóbusz. Aztán DJ Rushboy is közli, hogy 7 órán belüli MB-t tolt, élõ szövet fémvázon, mit is mondjak erre?


Közben Bíbor is beér, a célja megvan, bõ 9,5 órás Bércet ment, nagy az öröm, majd elõkerül a söröm (megint), neki is, és szép lassan többedmagunkkal odacsalinkázunk a buszmegállóba, ahol a Hollókõrõl jövõ Nógrád Volános jármû importál minket belterébe, szóval palóc járat palóc testvéreknek, és már nincs más hátra mint nézni kifelé és élvezni a tájat, mert süt a nap - és egyáltalán.