Nyerges 40
2011.04.23.
A túra elõtt levél érkezik a Négy Égtájtól:szeretettel várnak idén is Nyergesújfaluba.A válasz sem várat magára sokáig:ott leszünk! Eljött tehát a szombat reggel,és mi négyen,Adri,Zoli,Zsuzska és jómagam immár a 390 forintos(kis helyzetjelentés-egy éve ez 340 volt)benzinnel az autóban osonunk az 1-es,majd Almásfüzitõ után dobva egy balost a 10-es úton,követve a Duna kanyarait uticélunk felé.Az út nagyon nyögvenyelõs,Komáromnak már talán sose lesz vége…?:)
Itthon kinéztem Nyergesen a legrövidebb utat a tóhoz,de errefelé az utcanévtáblák elég ritka jelenségek,így a vasutat meglátva fordultam be jobbra,ugyanazon az utcán,mint tavaly.Megérkeztünk. Kissé megnõtt a túra látogatottsága,hasonló idõben érkeztünk mint egy éve,de már csak egy külsõ parkolóban tudtunk megállni(ha itt lehet ilyenrõl beszélni),ide irányított bennünket a szigorú sárgamellényes rendezõ:)A nevezést gyorsan letudtuk,a csajok elvonultak egy kétbetûsre,majd Edináék révén még két fõvel megnövelve a gyõri különítményt vágtunk neki a távnak. Egyesek az égre tekintve várható záporokról vizionáltak,én azonban nem hagytam magam befolyásolni,és egyedül a csapatban rövidgatyában indultam.A pulóvert viszont nem tudtam elhagyni,elég hûvös volt.Esõkabátot csak azért sem tettem:)
A faluból a már hagyományosan kiváló szalagozás mentén lépdeltünk ki,koptattuk újra kicsit a Bajótra tartó bicikliutat,majd megindultuk Lábatlan irányába.Mivel a civilizáció egyre feljebb kúszik a domboldalba,és a civilizált ember autón jár,az út vastagon fel volt szórva nagy szemû murvával,ami nekem nem kimondottan tetszett,mivel ezen a túrán mellõztem a Vibram-talp által nyújtott kényelmet,és egy puhább talpú túracipõt húztam tesztelés céljából.A kellemetlen terep aztán szerencsére hamar véget ért,bevetettük magunkat a domboldal sûrûjébe.Kellemes hullámvasutazás vette kezdetét,közben csapatunk 3 részre szakadt:Adri már nem bírta a tötyögésünket,dobott egy vissza kettõt és ellépett tõlünk,Edina és barátja meg lemaradtak.Így Zsuzska és a két Zoli alkottuk a középmezõnyt.Azért olyan lassúak mi sem lehettünk,az itiner által említett 5,8 km-t 50 perc alatt letudtuk. Az ell.ponton finom és elég méretes cukorkát kaptunk,Zsuzska kérdezte,melyik lehet a narancsos?Mondtam is neki,Zsuzska,biztos a zöld,gonoszkodtam kicsit,bár a kék ketchupok idejében már semmi sem vehetõ készpénznek:)
Lábatlant tehát épp hogy csak megcsíptük,majd az egykoron a kõbányát a Dunával összekötõ drótkötélpálya vonalában megindultuk felfelé.Idõszakos vízfolyást kereszteztünk a szántás oldalában,szerencsére sikerült átugrani a meglehetõsen szétterült erecskét,marhára nem akartam volna mindjárt itt az elején beázni.Elhaladtunk a lucernás mellett,majd hamarosan végleg megérkeztünk az ERDÕBE.Egy utolsó visszatekintés a párába veszõ messzeségre,és irány a Gerecse!Itt is megfigyelhettem,hogy általában minden kaptató évrõl-évre szelídül,és valahogy minden domboldal kisebb lesz,már ha kipihenten érkezik az ember a rendes éves randevúra:) Gyönyörûséges erdõben sétálhattunk,kereszteztük a Dunáig lefutó piros sávot,majd balról felettük feltûntek a Pisznice-oldal kõsziklái is.Egy jó meredek,jó köves ereszkedéssel aztán le is értünk a Bikolpusztát Pusztamaróttal összekötõ aszfaltcsíkra,ahol jobbra fordultunk.
Pár perc múlva már a következõ ell.ponton reggeliztünk,én zoknit is váltottam,szintén tesztelési célzattal.Reggeli után belekapaszkodtunk a kapott almánkba,és azt ropogtatva meglódultunk teljesíteni a következõ szakaszt.Hamarosan újra gyakorolhattuk a távolugrást,a Gerecse-patak még épp átugorható szélességben keresztezte utunkat.Kiérve egy tisztásra elvadult gyümölcsfák jelezték,hogy közeledünk Felsõ-Vadács romjaihoz,én úgy emlékszem tavaly itt még állt valami épület is,de lehet,hogy tévedek,mindenesetre most nem láttam ilyet. Egy mezõ jobb oldalán haladtunk,majd balra fordulva emelkedni kezdtünk,közben minden irányban csodás kilátásban volt részünk.Egyik oldalon a dimbes-dombos kizöldült tájon legeltethettük szemünket,másik irányban a Nagy-Pisznice néhol sziklás hegyoldala,valamint a Nagy-Gerecse uralta a látóhatárt.
Ezután újra a fák árnyékában emelkedtünk a Csonkás-háton,valahogy itt is durvább kaptató élt az emlékeimben.Úgy másfél kilométer után befutott jobbról a Tardosról jövõ kék sáv,itt pihentünk pár percet,bevártuk a közben lemarad Zolit.Pihi után újra hármasban értük el a Fica-forrást,soron következõ ell.pontunkat.Közben még a Sandl-hársat is megcsodáltuk újra,ha már a múlt heti Gerecse 50-en(igen újra voltam Gerecse 50-en,de a mezõny elõtt indulva,és így egy teljesen más élményt szerezve.Beszámoló talán,de nem ígérem) sikerült beazonosítanunk:) Forrásnál nosztalgia gyanánt a kínált édességek közül én a Szamba szelet mellett tettem le a voksomat,majd vizet próbáltam vételezni,de nem jártam sikerrel,valaki ugyanis kiszedte a foglalt forrás vascsövét,így a víz sajna közvetlenül egy meglehetõsen zavaros aljú medencébe érkezett,abból meg nem láttam tanácsosnak meríteni.Kihasználtam így a pont nyújtotta szolgáltatást,és töltöttem magamnak a palackosból.Induláskor még õszintén gratuláltunk egy erõsen a tízes éveik elején járó gyerekpárnak a 40-esen való induláshoz,mire õk büszkén közölték,hogy múlt héten az 50-est csinálták!
12 kilométeres ell.pont nélküli szakasz következett,mindjárt indulás után éreztem,hogy túracipõ ide-vagy oda,ha nem ragasztom le a sarkaimat abból nagy gond fog kerekedni,így hamar újabb megállót kellett beiktatnom.Ezt meg is ejtettem a volt hercegprímási kastély kerítésének tövében,majd Zsuzskáék után eredtem,épp egy lejtõs szakasz jött,kocogva hamar be is értem õket.Átkeltünk a bimbós medvehagymamezõ ölelte kõtengeren,majd szelídebb vidékre érve balra fordultunk a közös piros-kék jelzések mentén.Két túratársnak is ezt javasoltuk a piroson való haladás helyett ellenkezõ irányba,ha csak nem akarják látni Héreget.Nem akarták,így megköszönve az útbaigazítást jöttek utánunk.
A Rancs(csak így egyszerûen,érthetõen:))-fogadónál balra tartottunk és pár lépést követõen már Pusztamaróton is voltunk.Itt én kicsit szétnéztem majd elolvastam az információs táblán mit láttam,Zoliék ezt az idõt pihenésre használták fel,kérve,hogy majd számoljak be a megszerzett tudásról:) A települést a még mindig összefonódott jelzéspáron hagytuk el,majd a Maróti-hegy oldalában a pirosat elkûldtük,hadd fusson a Dunának,ha már csak arra szeret futkosni,mi pedig gyalogoltunk tovább néhány kerítést megmászva,néhány kapu alatt áthaladva a kéken.
A Vaskapu környékén ismét csak pazar kilátásokban gyönyörködhettünk,amit csak a meglehetõsen párás levegõ árnyalt kissé.Az tény,hogy a nõk nehezebben tájékozódnak,ezt a tényt Zsuzska is csak erõsítette egy darabig,de aztán mivel annyira állítottam,hogy szerintem erre jön az általa már kétszer lejárt Kinizsi is,csak felismerte a helyet!(Elnézést a gonoszkodásért,az hogy a nõk nehezebben tájékozódnak tényleg tudományos tény,egyszerûen így lettek összerakva.) Na,szóval elhagytuk a vaskapui nagy hajtûkanyart,jött a nyílegyenes le-fel a villanypóznák mellett-alatt.Itt már az árnyék is jólesett,meg is állapították a többiek,hogy öltözködésileg az én számításom jött be leginkább.A bajóti mûútra való leszaladást-megérkezést meg is ünnepeltem egy mosakodással a hegy oldalában csörgedezõ patakból.Nagyon jólesett.
Pár métert haladtunk az országúton,majd újabb emelkedõ várt ránk a Kökényes-hegy oldalában,szerencsére többnyire árnyékban.Itt Zoli megint csak lemaradt,de mondtam Zsuzskának,mindjárt itt a kajapont,majd ott bevárjuk.Így is lett,Péliföldszentkereszten a Szaléziek gyönyörû környezetben elterülõ birtokán elköltöttük az ebédünket,közben befutott pár személyes és néhány látásból imerõs túratárs is-többek között a már bbeledi néven futó Bazsi is.Váltottunk pár szót eddigi túrákról,késõbbi tervekrõl,ahogy ez ilyenkor lenni szokott,elhûlve hallgattam,hogy már túl van idén 800 km-en,igaz ennél vadabb adatok is megcsapják néha az egyszerû túrázó fülét,ha figyel-mondjuk Rudi Pistire,aki már a Vértesi Terepmaratonon valami ezer kilométereket emlegetett,ha jól rémlik:)))
Elhagyva a Szaléziek épületegyüttesét hamarosan két kútból(forrásból,amik gyanítom egy tõrõl fakadnak)is frissíthettük vízkészletünket,közben pedig megcsodálhattunk egy nagyon szépen kiépített szabadtéri imahelyet.Ezt követõen átvágtunk egy hatalmas árokkkal határolt erdõsávon,majd követve a jelzéseket,vadkerítés mentén egy mezõn haladtunk felfelé.Jobbra ismét a túrán már szinte megszokott panoráma tárult elénk,az egyik púp gyaníthatóan a Kinizsisek által sokat emlegetett Nagy-Gete volt,mögötte a Visegrádi-és a Budai-hegység masszív tömbje zárta a párába burkolózó látóhatárt.
Egy kapun aztán betértünk a Múzslai-erdõbe olyan céllal,hogy meglátogassuk az Öreg-kõ aljában tanyát vert ell.pontot.Meg is leltük õket hamarosan,pecsét mellé finom citromos nápolyit választottam,a másik opció a csokis lett volna.És mivel kipihentebb voltam mint tavaly ilyenkor,most beiktattam a programba a Jankovich-barlang megtekintését is.Hát marhára nem szeretem a lépcsõket,de ezért a látványért azt mondom megérte felkapaszkodni.Maga a barlang is lenyûgözõ látvány,a barlang feletti sziklaperemrõl meg a kilátás valami elképesztõ.Aki legközelebb erre jár,és eddig kihagyta,legközelebb ne tegye,megéri a fáradságot!
Mire leértem Zsuzskáéknak már se híre se hamva nem volt sehol,viszont újra lejtõ következett,így kocogásra váltottam egész Bajótig a kék barlang jelzésen.Ezt a jelzést a faluban is követtem,tavaly úgy rémlik nem erre mentem-sõt biztos,mert idén nem érintettem a faluban levõ forrást.Elérve a fõutcát jobbra tartottam-itt már a zöld sávon.Hát nem tudom ennek a falunak van-e fehér lakossága,ilyennel idén sem találkoztam-kicsit politizálva még szerencse,hogy nem volt rossz idõ,és nem jöttünk sokan egyszerre terepszínû nadrágban,mert ha a helyiek közül valaki megijedt volna ezért tõlünk….hát az estét a fogdában töltöttük volna az biztos.
Elnézést az aktuálpolitizálásért,nem tudtam kihagyni. Amúgy semmi probléma nem adódott Bajóton,a helyiek bár furcsán méregettek,minannyian udvariasan visszaköszöntek,majd mentek a dolgukra.
Bajótot elhagyva a túra utolsó emelkedõje várt még ránk a Magyar-hegyre,hát itt már rendesen meleg volt,fújtattam is mire felértem.Viszont mikor körülnéztem mindjárt kárpótlást is kaptam az elszenvedett nehézségekért.Nem elõször pillanthattam meg a Duna víztükrét,Esztergomot,hátranézve meg ott magasodott a Gerecse annak minden szépségével,hegyeivel,völgyeivel. Az utolsó pecsét begyûjtése után újra kocogtam kicsit,a Német-völgy felsõ bejáratánál be is értem Zsuzskáékat.Letudva a pincesort átvágtunk a bajóti országúton,majd a Bajóti–patak folyását követve hamarosan meg is érkeztünk a tórendszerhez,majd a célba.
Az idõm(nk)szinte percre ugyanannyi lett,mint tavaly.(08:40)
Már csak a megérdemelt Oklevél és a kitûzõ átvétele volt hátra,valamint a finom virsli elfogyasztása,ezután szépen hazaautóztunk egy kellemes nap emlékével feltöltõdve.
Ismét egy nagy Gratula a rendezõségnek!
Köszönöm a lehetõséget!
dnvzoli
U.i.:Másnap aztán-hogy a család se maradjon ki minden jóból-elautóztunk Péliföldszentkeresztre,kicsit jobban körülnéztünk ezen a szép helyen,majd a mezõn átkispistázva(látva így jópár hatalmasra nõtt tücsköt:))felgyalogoltunk az Öreg-kõhöz,megnéztük a barlangokat,(két 4 év körüli fiúval oda kell azért figyelni rendesen:))valamint a gyerekek fejlámpájának segítségével a barlanglakó "csicsergõ"denevérkolóniát.A pihenõnél eszegettünk kicsit,a gyerekek még fársztották magukat,meg is lett az eredménye,lefelé a mezõn már felváltva ültek a nyakamban:)Aztán persze a fáradtság egy pillanat alatt elmúlt,a kocsiban hazáig be nem állt a szájuk,már zsongott a fejem rendesen.És persze este elalvásnál sem volt semmi nyoma a hegymászásnak:)Gyerekek.Ennyi:) |
