Ötödik alkalommal jöttem erre a túrára, és remélem, még sokszor jöhetek - úgy az útvonal, mint a rendezés nagyon tetszik - és idén az idõjárásra sem lehetett panasz. Kilenc elõtt pár perccel kapom a kezembe az ismerõs, nagyon szép, színes térképpel ellátott itinert, aztán nekivágunk az aszfaltnak. Nekivágunk, tehát a bemelegítõ kocogás elmarad - a magánbirtok megkerülése, majd pedig a Kõ-orr elõtti emelkedõ viszont nem :-)
Ez utóbbit kényelmesen sikerül idén is letudni, aztán néhány kanyar, és az elsõ ep-on kapjuk a bélyegzést. Innen aztán lefelé, meredeken - a bot jó dolog itt is - hogy aztán a völgy túloldalán ismét kapaszkodhassunk fölfelé...
Kellemes beszélgetéssel telik az idõ, Dobogó-hegy bélyegzését is begyûjtjük közben, aztán hipp-hopp, Nagy-mezõ, és már ereszkedünk is lefelé Sóskútra. A pont pont a szokott helyen: csokival (Mars), palackos ásványvízzel, és persze szép, egyedi bélyegzéssel. Átsétálunk a falun, a Kálvária felé vezetõ ösvényre a letérés már ismerõs, az autóból kapott bélyegzés is - ami viszont szokatlan, az a szinte teljes szélcsend.
A Benta-völgyében kényelmesen kanyarogva haladunk nyíl egyenesen a horgásztó felé. Itt néhány fa erõs "fazonigazításon" esett át, mint ahogy picivel odébb a patak is. A meder ilyen rendezése nem szép, hiszen orrrdít róla, hogy mesterséges, de sajnos szükséges...
Az erdészháznál régi autók sokasága - többször megnéztem már, újabbakat nem nagyon látok, úgyhogy nagy nézelõdést most nem rendezünk, hanem elindulunk föfelé. Az emelkedõ itt nagyon kényelmes, pont annyira emelkedik, hogy még akár kocogni is lehetne. A Nyakas-kõre néhányan felmásznak, én megelégszem egy fotóval, természetesen azután, hogy a esedékes bélyegzést begyûjtöttem :-)
Aztán a meredek ösvényt leküzdve gyönyörködöm egy picit a kilátásban, ami a Madár-szirtrõl elém tárul.
A zártkertek közötti szakaszon elkezd szemerkélni az esõ - nem nagyon, csak éppen hogy - zavarni nem zavar, bár ami igaz, az igaz, nem örültem volna annak, ha kitart vagy netán megerõsödik a túra végéig :) A Szily-kápolna elõtt a mindig sáros lejtõ most teljesen kényelmes, nem sáros, csak bokakímélõen puha. A következõ pont a kápolnánál van, melyet az ismertetõ tábla szerint 1817-ben említenek elõször.
Kérjük Vándor, ha erre jársz, vigyázz rá, ne rongáld, hogy utódaink is gyönyörködhessenek benne, ha idejönnek kirándulni!
(A kápolnánál található ismertetõ tábla részlete)
A kápolna után már tényleg csak egy könnyû séta van hátra a célig, közben persze a lõtérnél az utolsó ep bélyegzése is rá kerül a lapra, hogy aztán a célban megkapjuk a díjazást, ami idén is jelvény (az idei a Szily-kápolnát ábrázolja) és Emléklap, valamint kapunk még egy töltött piskótaszeletet is.
A jelvény a tervek szerint jövõre is másfajta lesz, úgyhogy akinek nem elég a szép táj, a kellemes útvonal, és az egyszerû, de jó rendezés, az újabb okot találhat arra, hogy miért érdemes ide többször is eljönni.
Ha minden jól megy, jövõre is itt leszek :-)
(Bõvebben, képekkel: Túrablog) |
