Húsvét hétfõn Macival és Csillával Kisgyónban túráztunk. A kellemes hétmérföldes túrát utoljára rendezték. Maci a hosszú távra nevezett, hamarosan el is tûnt, mi Csillával még ráértünk, a rövid távra jöttünk kirándulni. 7 mérföld, azaz 11,9 km volt a táv, a szép Kisgyóni környezetben. Tanakodtunk, hogy vajon vigyünk -e esõkabátot, majd Pintér Józsi jóslatát elhittük, és vittünk. És lõn, esett is hamarosan. Már az elsõ km-nél felkerült ránk a kabát, az égiek jól meglocsoltak bennünket. Az Erdei Szentélynél ásványvizet kaptunk, aztán fel tovább a Károly-lakig. Erõs volt az emelkedõ, Csilla le, lemaradozott, de aztán vette az akadályt. A Hárs-hegy aljáig a kék háromszög volt még a jelzésünk, itt volt a második Ep. Csokitojásokat kaptunk, és tovább indultunk, most már rátérve a piros jelzésre. Innen már ismerõs volt az út teljesen, mivel múlt héten a vártúrán erre jöttünk. Medvehagymák övezte úton haladtunk, már éppen virágzásnak kezdtek indulni. Szép látvány, és kellemes fokhagyma illat az esõben. A hagymalevelek olyan nagyok voltak, és úgy összeborultak, hogy a cipõnk is beázott tõle.
Hamarosan elértük a Hamuházat, kis kitérõvel pedig a Csikling várat is. Az Ep is itt volt, a lányok bent ültek a kocsiban az esõ miatt. Most éppen elállt az esõ, a teljesen átázott piros esõkabátom itt landolt a kukában. Megszolgálta az árát, de már nem véd semmi ellen. Hamarosan kisütött a nap, és megszáradt a ruhánk is. Lejtõnek lefele végig a Tûzköves árok mentén gyalogoltunk a kéken, azért is örültem a rövid távnak, mert ez idáig kimaradt, csak a hosszabb távokon voltam, ami a szépséges Burok-völgyön halad. Ez is nagyon szép, foltokban zöld a medvehagymától. Több kidõlt fát kellett kerülgetni, néha átmászni, így még izgalmasabb lett a túra. Ismét visszaértünk az Erdei Szentélyhez, megkaptuk a lepkés pecsétet, aztán megint piros jelzésen jutottunk el a Bányász emlékhez.
A szebb napokat látott helyrõl eszembe jutott gyerekkorom, a szocializmus, amint bõszen énekeltünk minden pártünnepen, kiöltözve, jó kis mulatságok voltak, nekem kellemes emlék. Itt fájó a pusztulás látványa, a rozsdás lámpaoszlopok, a gazos, kitakarítatlan emlékhely. Jó lenne, ha valamelyik túrista szakosztály Kisgyónnal együtt ezt a helyet is felkarolná, megszépítené! Ami volt elmúlt, a múltunk pedig a történelmünk, amit meg kellene még mutatni az utókornak. Csillának elõadást tartottam a szocializmusról, õ, aki a rendszerváltás után született, már tényleg történelemként hallgatja.
Nemsokára beértünk a célba, ismét szakadni kezdett az esõ, de mi már tetõ alatt fogyasztottuk el medvehagymás zsíroskenyerünket. Szörp is volt, és persze kitûzõ, oklevél, a már megszokott idézettel.
Tarnai Ferinek külön köszönet a jó szervezésért, és a szép túráért. |
